Amikor ágyamban fekszem
és az ablakon át kinézek
az égre pontosan látom
amint erre repül egy huncut
angyal billegeti a fejét és
a szárnyát a szája elé teszi
hogy is merészelné zavarni
az álmom amikor róla álmodom!

Azt álmodom a lábtörlő
alatt megleltem a kulcsot
kicsit elrozsdált időpor rajta
lassan közelítek vele
az angyal köldöke felé
mint puha viaszba nyomom
és forgatom feltárulkozik
egy ibolyás rét méhek dongnak
körben és nagyokat dobban a nap

Ebben a testmelegben keverek el
töltekezem az elevenség illatával
oldalt dőlök hogy pontosan
a szemem előtt legyen egy virág
lássam a méh érkezését
ahogy kelyhébe száll és nektárját
veszi hagyom hogy a karom
csak zsibbadjon a szemem itt is
lecsukódik mert az angyalról
álmodni eleget nem lehet