Fél nyolc van, ez már a második
söröm, könnyű lenne azt mondani,
nekem már csak ez az öröm,
pedig nagyon nem is. Van, hogy
fogom, összesöprök, segítek
kartonozni a vietnáminak,
talán mert akármi van, mindig
mosolyog. Amúgy az egyes
peronon vagyok, ilyenkor oda
érkeznek be az iskolás csajok,
őket bámulom. Legalább nem
zavarja őket egy elhasznált alak,
sörrel a kezében, nem álmaik
álma. Hát ja. Aki itt velük
szemben áll ma, csak néhány
milliárdnyi molekula csöndes
haláltánca. Állok a peronon,
kiszabadulva az aluljáróból,
bele a tavaszba. Állok, nem
megyek sehová és nem
várok senkit. Iszom egy harmadik
sört és majd egy negyediket is.
Délután a csajok hazamennek.
Másodikra, aztán harmadikra
találok csak be a szemetesbe.