- A 70 éves Tandori Dezsőnek –


„…kerestem akkor valakit”
Ady




Legyen bármiféle szándék
Amit ha nem kísér tett
Még csak nem is árnyék
Legfeljebb vacak kísértet

El-elrettent sem mint éltet
Akár a magtalan ágyék
Folyamatos istenvéled
Ha nem teszem mire vágynék

***

Őszökre és tavaszokra emlékszem
Amikor gyalog közelítettem meg
A helyet direkt messziről
Hogy nézve lássam
Azt a bennem szentéllyé
Magasodott házat
Lánchíd utca 23., írtam már
Jónéhány borítékra és válasz
Is jött onnan levél rajz bíztatás
A Rejtőzködő jelet adott
Kicsit magához emelt
Elképzelhettem hogy a ház
Amit a leírásokból – versek
Alapján álló épület – ismerni véltem
Immár velem is teli(k)
A Rejtőzködő a Mű ha bármely
Aprócska részévé de részéve emelt

Vonzott ez a Duna-parti hely
Ahol csak a madár járt
De senki eleven emberfia
Pedig olyan egyszerűen oda-mehető
És a ködlő folyó felett baktatva
Szemmel tartottam mintha
Egy ház is elszaladhatna-repülhetne
Vagy elfolyhatna a vízzel

Néztem a szürkeségből lassan
Előbújó (akkor még) piszkosbordó
Tömböt

A Rejtőzködő nyilvános
Nyilvánvaló Rejtekhelye

A kapuban: ki itt belépsz
Elő minden reménnyel
Az utcán felnéztem még
Az ablakokra lesi-e függöny
Mögé rejtezve egy kicsit csak
Hogy íme jövök közeledem
Itt vagyok –
Ki lehet ki ablakomra néz?

Nyilván nyílt a kapu
És ott lehetett lennem
Ugyan-ott hiszen ott-létünk
Olyan más volt de egyhelyű

Bérház-lépcsőház nyolcvannégy-
Nyolcvanötben szagok és sötétek
Falragaszok kopott postaládák
A Rejtőzködő postaládája
Ami leveleimet rejtette
Ide érkeztem meg én magam is
Postaládába Bebújni nem tudok
De a liftbe igen
Vigyen fel a magasba repítsen
Sajnos nem vagyok madár
Emeljen fel Oda

Piros lift zörögve csukódó ajtó
És utazás felfelé a III. emeletre
Fenn költ ő


És az ajtó ami mögött
Az ajtó ami rejti

És csöngetek
És csöndjelek

Nem találkozom senkivel
az ég szürke a Duna szürke
És szürkék megint az utcáról
Az ablakok

És örvendek
Hogy mégis ott vagyok