Tökföld


Nagypapának van egy telke.
Oda megyünk lelkendezve
tavasszal, nyáron, ősszel.
Télen se veszkődünk csősszel.
Mi van ott?
Hát vakond.
De azt nem vetjük.
Mert a mi kertünk
amúgy mindig teli.
A jó gazda megleli,
ami konyhájába kell.
Ilyen például a kel-
káposzta. És mi még!
Megterem a sárgarép,
a hagyma, a krumpli,
(szinte rá lehet unni),
a sok-sok retek, uborka,
megterem a mák, a dió,
a töméntelen paprika,
szépen fial a karfiol,
és a spenótban sincs hiba.
Megterem a dinnye
és – hinnye! –
de nagyot terem a tök!
Szinte hívogat:
mikor jöttök?
Így aztán amikor csak lehet,
ott termek én magam,
a Kristóf gyerek!

Dóra kotlik

Négy nap után Dóra
kotlik,
majd az kiáltozza:
– Gágá!,
mint egy kis liba.
Pedig
végre büszkélkedhetne:
– Káká!,
hisz így válik a mese
igaz-
sággá!

Téli morgások


1.

– Kenjük be, kislányom,
a szád, olyan cserepes.
– Nem is haraptam
a háztetőbe! – A kis eszes.


2.

Hóembernek hóvárat.
Hócipőnek hólábat.
Hólapátnak hókezet.
Hótündérnek felleget –
és egy szép hómesét.
Kár, hogy véget ért.


Nyuszivers

Rágcsál a nyuszika,
úgy hívják, hogy Réka.
Sárga zöldség kezében,
annak neve: répa.

Jaj, de buta versike!
Mondjad, azért tetszik-e?



Furcsa álmok, állatok


1.

A gyufalábú kutya,
ha nagyon szalad,
felgyújtja az utat
a körmei alatt.
Inkább csak áll ott,
s gesztenye-fejét
fordítja vágyón
az ablak felé.


2.

Hol kutya röfög,
s macska hápog,
a kémény fölött
bodros álmok.
Hol fecske mekeg,
s a hangya bőg,
sötét az este,
az alja rőt.



Három mackó


Pici Maci a vezér,
lakhelye a vitrin,
az üvegen át nézi,
milyen lehet itt kinn.

Szegény Piros Maci,
párna lett belőle,
laposakat pislant,
nem áll fel a szőre.

Öreg Vadmedvénk
a doboznak mélyén
keservesen zokog:
A sálam visszakérném!

A csodás hegedűs


Templom-dombon
erdőszél,
innen túlon,
túlon él
egy kis ember,
fekete.
Kis házikó
fele se,
hol ő lakik,
egyedül.
Pedig ma itt
valaki
hegedül, nem-
szakadón!
Bús zeneszó-
marathón!
A kis ember,
fekete,
rotyog már
a levese,
zeneszóra
vacsorál,
zeneszóra
pipapál,
utána meg
szundikál.
A csudát nem
érti más,
csak a titkos
muzsikás,
templom-dombi
estiben,
erdőszéli
estiben.

Kutyák, macskák


1.

Macska-dűlőn macska dűl,
kutya-ütött kutya hűl
égbéli tengereken,
lekaszált fellegeken!


2.

Kutya-sörök habjai
macska gigán forrnak,
így jár, aki mást iszik:
nincs habja a bornak!


3.

Ha pajtikád macska,
sose várd,
hogy bevessen csacska
éhhalált.
Nyávog csak szájtátva
reggelig,
míg friss tejjel tálkája
megtelik!


4.

Három macska citeráz,
egy vak kutya követ ráz,
kopogó!

Három macska furulyáz,
süket kutya babonáz,
csudajó!

Három macska ásít nagyot,
néma kutya vakkant hatot,
a csaló!

Törpés bizere


Könyörgött a törpe,
jaj, ne tegyem tönkre.
Tenném én a fára,
de kivágták, hiába.
Mi lesz veled, törpe?
Bújj vissza a földbe!

Dóra alukál


Dóra álmában vigyorog,
valamin nagyon mulat.
Arca nem evilági
boldogságot mutat.
Messze jár a valaholban,
tán mégis mi köztünk,
ahogy a valóságban soha.
Ébren kérdem: Dóra,
mit álmodtál, kicsi lány?
És nem válaszol, csak
mosolyog, mosolyog,
neki is csak talány.
Hogy szívünk
mitől lesz virágos,
teljesen sose
lesz világos.

Szerelmetes


Mindig van és legyen
pitypang-fújható szerelem
sok ferde esőcske-láng
ami csak icipicit bánt
ami közben olyan jó
röpít mint a LÉGHAJÓ!


Este kék


A sötétkéknek lába
begyalogolja az eget,
nincs is több mára,
az este megérkezett.

Csak tücsökciripelés.
Olyan sötét van, hogy
nyikorog az ég.

Délután


Délután, délután,
pergő mák,
szívemben merülő
arcocskák.
Én kinek szívében
merülök?
Délután tétován
eltűnök.
Hosszú még, hosszú az
éjszaka,
világít egyetlen
huncutka.
Kuncogunk s vigyorgunk
egymásra.
Vigyázunk, senki meg
ne lássa!

A szoba


Ketyeg a barna szoba,
álmodozik benne Dórika.
A lámpa neki a nap,
a kályha, ami bekap,
a szőnyeg tarka mező,
a sarok sötét erdő.
Kicsit retteg már,
mikor az a betyár
Kristóf berohan,
s onnantól olyan
a szoba akár
a zsibvásár!

Kristófkéz


Öt pici ujja
öt pici körme
jaj pici mancsa
megnő nagyobbra

öt fiús ujja
öt fiús körme
jaj szurtos mancsa
nő még nagyobbra

öt óriás ujja
öt óriás körme
lapátnyi mancsa
arcom simítja

Kristóf tanul


Írás

Vonalak fölé,
vonalak alá
vés a ceruza.
Furcsa egy figura.
Kristóf csak cifrázza:
a k két lába,
az r orra,
az i dereka,
az s hasa,
a t teteje,
az ó feje,
az f farka.
Kész a feladat!
Kész? Majd ha...
Szedd össze magadat!


Olvasás

Ujja jár
a betűkön.
Közben tűkön
ül vagy áll.
„Ma-ma mos.”
„Va-li vág.”
Csupa-csupa
szó a világ!


Német

Mindent máshogy
mondanak ezek.
Mégis érteni lehet.

De néha fáj, hogy
én nem vagyok
német kisgyerek!


Ének

Honnan jöhet
ez a hang?
Nem éppen
egy nagyharang.

Kristóf dalol,
ti-ti, tá-tá.
Olyan szép, hogy
uzsgyi - világgá!


Ebédfa


Azt hinnétek, hogy tréfa,
pedig van ilyen: ebédfa.
A kert végében díszlik,
s minden délben nyílik.

Bíz egészen fantasztikus.
Néha jobban főz, mint anyus.
Ágain sok álom-étek,
egyet ott hagyni is vétek.

Kéz a kézben megyünk,
már hallom a mai menűt:
zoknileves, papucspüre,
meg a te barátod füle!

Ami az ebédfán terem,
lelket tápláló égi falat.
Jó lenne megöregednem
ilyen kegyelmes fa alatt.





Csokikrém


Kimegy a konyhába Dóra,
nyalogatni a csokikrémet.
Visszajön, a szeme, az orra…
Nézem az én legénykémet,
bozont barna bajsza nőtt!
Sanyi, szólítom meg őt,
Ugye ez a neved, kisgyerek?
Erre vihorászva elrohan,
s egy perc múlva valahonnan
vízcsobogást hallok. Benéz
patyolat tiszta arccal újra:
hiszen te vagy az , Dóra!
De útja csak a konyhába visz.
s újra látom a bajszos Sanyit,
ahogy barna képpel kacag,
majd megtisztul a víz alatt,
s újra a szép Dóra jelentkezik,
aztán a konyha következik –
Meddig futkos e két kis rém?
Míg el nem fogy a csokikrém!



Két párna


Mama-szoknya-párna,
Papa-inge-párna,
oda csordogál ma
két kisgyerek álma.

A szájuk kinyitva,
a kezük kitárva,
Papa-inge-párna,
Mama-szoknya-párna.


Egyik és másik


Egyik girbe,
másik gurba,
egyszer csirke,
máskor hurka.

Egyik hímez,
másik hámoz,
kezet szívhez,
szájat szájhoz.

Egyik billeg,
másik ballag,
itten cselleng,
ottan csillag.





Mikulásváró


Piros ruhás
Mikulás,
mikor kiáltsz:
Indulás!
rénszarvasaidnak?

Piros ruhás
Mikulás,
vajon találsz
kis csizmás
téli ablakokat?

Piros ruhás
Mikulás,
szól hozzád egy
óvodás:
Én már nagyon várlak!