i.

Mindig van egy banya
aki ujját kinyújtja felém
motyog valamit hörögve felnevet

Ujjaimat végighúzom arcomon
érzem a bőrt gyűrődni a csonton
mélyeket lélegzek mint hányinger
ellen ádámcsutkámat is
megfogom megfogom úgy érzem
íme az már a túlélés vivát

Felmerül hogy mi lesz így velem
a már mindent tudok gyötrő
bizonytalansága a halál mint
egyetlen lehetséges meglepetés

A banya ahogy kacag
fogai mint a zongorabillentyűk
mintha ő is csak egy instrumentum lenne
akin valaki előadja ezt a műsorszámot

Amikor a kezét emeli és ujja vége
picit remeg az ugyan kinek a keze
és ha ennyire tudja ki vagyok mért remeg?

ii.

Lelkem tojásfehérje
és én egy spirálos
szerszámmal felverem
kisvájling ölemben
combommal szorítom
májusi szél csupaszítja
a cseresznyefáról
a fehér szirmokat
én csak verem
és a lelke dagad
szikrázón kemény lesz
olyan vad és erős hab
amilyet csak én tudok
megállja a helyét
bármi süteményhez
édes életem de
nagyon szeretlek
ujjammal csenek
kóstolgatni a lelkem
teszem beléje


iii.

ott van az a messzi város
ott van az a messzi ház
ott van az a messzi szoba
ott van az a messzi ágy
kinyújtom a kezem gyere
megölellek örök vágy


iv.

Csönd van a május didereg
jönne de valahogy kint reked
még tán nincs itt az ideje
vagy csak a tulipán szívbeteg?

Vasíze van az ébredésnek
az álmodás-munka kimerített
konzervdoboz recés széle
meredezik az első napsugarak
olyanok mint egy felém nyúló
bátortalan kéz ujjai még hideg
a végük én melegítem fel őket


v.

Vékony távoli sárga csík
most még a repceföld
Az utat nézem ami oda visz
mennyire gödrökkel teli keserves


vi.

Profilból tökéletesen szép
Szemből mégis elrettentő
Ha oldalt néz: csöndes vágya
Ha rám néz: te halni gyáva
És odakint köd van.
A semmi amint fölkap.