vers ::
Vasúti ballada
Elzötyög az élete
e pályaudvar hiába
kelleti magát de
mit mondhatna mást
aki kell nekem az maga
Kilyukasztotta
az összes jegyet
s nézi a havas tájat
őzike mit bámulsz
nem láttál még vonatot
úgy tűnik utazik
pedig csak mozgó
munkahely ott van
mindenütt és közben
mégsincs sehol
az étkezőkocsi melege
ha elege van egy jó
erős fekete meg
a Margó aki szőke
lötyög a kávé mindig előre
A vészféket ha egyszer
le lehet szállni vége
fel a jeges töltés tetejére
belenézni az őz szemébe
sose lesz elég messze