Pécsi íróprogram

Múlt és jelen
Rezidenseink
Művek
mehes.karoly@meheskaroly.hu
A honlapon megjelenő szövegek és képek szerzői jogi védettség alatt állnak.
cikkek ::


Mi értelme a zenének, ha nem lehet hallani?


Plácido Domingo az egyik legismertebb és egyben legnépszerűbb alakja a mai művészeti, zenei életnek. És ez már évtizedek óta így van. Mindemellett a tenor megmaradt roppant kedves, szerény egyéniségnek.

Csak egy perc erejéig gondoljunk bele, milyen lehet egy olyan művész élete, akiért voltaképp ezer kéz nyúl, mert mindenhová hívják – és ő megy is, mert szemmel láthatólag élvezi. Plácido Domingo több számtalan koncertet ad egy év során – mint augusztus 2-án Pécsett is –, operákban énekel, repertoárján manapság 48 mű szerepel, ezen kívül igazgatója és dirigense a Washingtoni és Los Angelesi Operának, szervezi a neve alatt futó énekversenyt, és mellesleg adja a nevét egy-egy általa jó ügynek tartott mozgalomhoz is, mint például a svájci Hear the World kampány, aminek ő volt az első nemzetközi nagykövete.
Bécsben, a schönbrunni kastély udvarán a múlt hét végén befejeződött futball Európa-bajnokság elődöntői után adott nagyszabású koncertet két fiatal kollégájával, az orosz származású (amúgy a hatodik hónapban lévő) Anna Netrebkóval és honfitársával, a hősszerelmes típusú Ronaldo Villazónnal.
Schönbrunn mint helyszín természetesen magáért beszél, és a meleg nyári estén tényleg úgy érezhetjük, hogy a kastélyudvar erre teremtetett, a zene élvezetére – a habsburgi-magyar történelem árnyai még sötétedés után sem vetülnek ránk. Már csak azért sem, mert a 20 műsorszám szerzői között a magyarok a „győztesek”: összesen 5 Kálmán Imre- és Lehár Ferenc-ária csendül fel az est során, igaz, németül.
Fél 11-kor aztán minden ráadásnak vége, elhangzott a Pezsgő-ária, a művészek virágokkal kidekorálva vonulnak le a színpadról, ahol már várja őket a külön az erre estére rendelkezésre bocsátott 7-es BMW-jük. Az út rövidke, a park túlsó felében felállított konténer-öltözőben lelnek (egy kis) nyugalmat. Közben Tasnádi Péter polgármester türelmesen várakozik (kezében a koccintáshoz előkészített, megtöltött pezsgőspoharakkal – Pezsgő-ária 2.), hogy még mindig az élmény hatása alatt beszélhessen Domingóval, és még egyszer megerősítse, milyen lelkesen készül a pécsi közönség is az augusztusi fellépésére. Szemmel való becslés alapján itt, Schönbrunnban is körülbelül annyian lehettek, mint ahány néző elfér majd a pécsi lelátókon, úgy 6000 ember.
Természetesen nagy a nyüzsgés, ilyenkor csodálkozunk el, mennyi a fontos, tűzközeli ember egy-egy ilyen világnagyság körül. Annak ellenére, hogy bizonyos értelemben mi magunk is kiválasztottak vagyunk ezen az estén, kísérőinkkel együtt számos ellenőrzőponton kell áthaladni, miközben egyre inkább bennfentesnek tűnő személyek adnak bennünket szinte kézről kézre, a körülöttünk hömpölygő tömeg alig akar fogyatkozni: Domingo öltözőjének ajtaja előtt, egy sátor menedékében ugyanúgy szorongani kell, mint odakint, a park fái alatt, vagy még inkább.
Súlyos aranyakat viselő hölgyek kérdezgetik is egymástól, hogy vajon kik vagyunk, mire az egyik biztonsági ember megadja számukra a hőn vágyott felvilágosítást: magyarok, abból a városból, ahol a Domingo hamarosan fellép. Néha nyílik az öltöző ajtaja, bekukkantva semmi különöset nem lehet látni: egy asztalon számos gyümölcslé és ásványvíz áll, van egy tükör. Ezek persze csak villanások, valaki kijön, valaki bemegy. Az biztos, egy perc nyugalom sincs.
Aztán előlép a Maestro. Időközben átöltözött, a fellépős fekete selyeming helyett fehéret vett fel, nyakkendőt öltött. Ami rögvest szembe ötlik, hogy a fáradtságnak semmi jele nem látszik rajta, sem annak, hogy egy pillanatig is terhesek lennének számára a látogatók. Épp ellenkezőleg, Domingo csupa mosoly, és amikor a beszélgetés zajlik, komolyan figyel. Érződik rajta, hogy bárki is álljon előtte, partnernek veszi, beszédében, gesztusaiban, reakcióiban semmi színpadias vagy túlzó nincsen.
Persze, legelőször a „pécsi vonalról” kérdezem:
– Nagyon jó és előre vivő dolognak tartom, hogy Pécs lehet majd két év múlva Európa Kulturális Fővárosa. Én sem ismertem előtte a város nevét, értékeit, de amióta kicsit utánaolvastam és tájékoztattak róla, mi mindent is jelent Pécs, kifejezetten örülök, hogy a magam módján én is népszerűsíthetem. A híres, nagy metropoliszok mellett egy efféle EKF-program sok, Pécshez hasonlóan rangos, de még nem eléggé ismert helynek adhat egy lökést a jövőre nézve.
– A temérdek, feladat mellett bizonyára önnek is szüksége van kikapcsolódásra, pihenésre. Ilyen például a foci, vagy az autóverseny, hiszen nagy sportrajongó tudomásom szerint.
– Ó igen, a foci régi szerelem, ráadásul itt Bécsben most minden erről szól. Hihetetlen, hogy a spanyolok döntőt játszanak, remélem, győznek is. 1982 óta, amikor nálunk volt a világbajnokság, eddig minden nagy foci-esemény döntőjén személyesen ott voltam, és most úgy érzem, egy ilyen lehetőség van az ember életében, hogy győzni lássa a saját válogatottját. Egyébként nagyon jól emlékszem Puskásra, ő egy isten volt Madridban annak idején. És bizony szeretem az autóversenyt is, hihetetlenül összetett, nagy tudást és koncentrációt követelő emberek kellenek oda. Persze, az egyik nagy kedvencem Alonso, lévén spanyol, de régóta jóban vagyok Michael Schumacherrel is.
– Az élére állt a Hear the World (Halld a világot) mozgalomnak - vajon miért?
– A válasz egyeszerű: a hallás az egyik legfontosabb érzékszervünk, ha ezzel baj van, szinte kizárjuk magunkat a világ történéseiből. Ezt zenészként elfogadhatatlannak tartom. Amikor megtudtam, hogy a földkerekségen több mint félmilliárd ember hall rosszul, főleg az egyre növekvő zajszennyezettség miatt, tudtam, hogy tenni kell valamit. Ha homályosan látunk, egyszerűen feltesszük szemüveget, mint én is – veszi elő ókuláréját a zakója zsebéből. – De ha rosszul hallunk, mi történik? Betesszük-e a hallókészüléket, ami segítene? Hát még nem nagyon. Ezen kell dolgozni, hogy más legyen a hozzáállás. Hiszen mi értelme van a zenének, ha nem lehet hallani?
– Temérdek mindennel foglalkozik, utazik, vezényel, készül, oktat. Hadd tegyem fel azt a naív kérdést: mi a legfontosabb az ön számára az életben?
– A családi boldogság és az egészség – feleli rögvest Domingo. – Bármibe is fogok, bármit is szeretnék elérni, e kettő nélkül lehetetlen és igazság szerint értelme sincsen.