cikkek ::
Levél fiamnak
Dunántúli Napló, 2000
Kedves George Junior, édes fiam! Szabadjon gratulálnom, hogy egy hónapon belül immár harmadik alkalommal is megnyerted az amerikai elnökválasztást, remélem, ezúttal véglegesen. Legalábbis Al, akinek a nevében is benne van, hogy csak alelnöknek volt jó, elismerte, hogy Te vagy a jobb! Ezt drága édesanyáddal mi mindig így gondoltuk, már akkor is, amikor olyan szépen etted a papit kanállal, kétéves korodban!
A lényeg azonban az, hogy nyolc év kényszerű szünet ismét a Bush-famíliáé a Fehér Ház, és ez bizony így van rendjén. Egy-két praktikus tanáccsal azért hadd szolgáljak, az apa, az idősebb kolléga jogán egyaránt. Szóval, biztos nehéz lesz a világ urának lenni, de egy percig sem féltelek. Az én időmben még ott voltak a szovjetek, s bár Gorbit csíptem, azért ha akadt valami gubanc, még mindig rá lehetett kenni az egészet a ruszkikra – ez ma már kínosabb. Belpolban nem lesz semmi gond, tökös texasi gyerek vagy te is, George, akár csak én, sok száz mérföldről megérzed a pénz szagát, ezt már csak a szünesztézia kedvéért kell megspékelni némi hablattyal a szabadságjogokról (ugye, nem is gondoltad volna, mi mindenhez ért a vén trottyos!).
Arra is ügyelj, hogy az Ovális Iroda mindenkinek egyformán tojás alakú, mint a futball-labda, de hát csak nem kezdem el magyarázni Neked a sport kőkemény törvényszerűségeit. A jobboldali ajtó kilincse lötyög, erre vigyázz, nekem is odacsípte az ujjamat egyszer 1989-ben. A harmadikon meg van egy lehetetlenül magas küszöb, de azt a Hillary biztos lecsiszoltatta, amilyen pedant. Ja, az asszonyságról jut eszembe, a Fehér Házi gyakornokokkal csínján kell bánni, és amúgy is üdvös lenne, ha a kollégákat nem szívatnád agyba-főbe, legalábbis az elején.
Mit mondhatna még Neked öreg apád? Ott van például Európa... Tudod, milyenek? Azért, mert ők találták fel a görögöket meg rómaiakat, piszok magasan hordják az orrukat. Kolumbusz mégis csak ide vágyott, az Újvilágba. Erről ennyit. Barátkozz például a magyarokkal. Imádni fognak. Hogy milyen istenit kocogtam a Vasas-pályán annak idején! Ég áldjon, George, a lábaid előtt heverünk valamennyien!
A lényeg azonban az, hogy nyolc év kényszerű szünet ismét a Bush-famíliáé a Fehér Ház, és ez bizony így van rendjén. Egy-két praktikus tanáccsal azért hadd szolgáljak, az apa, az idősebb kolléga jogán egyaránt. Szóval, biztos nehéz lesz a világ urának lenni, de egy percig sem féltelek. Az én időmben még ott voltak a szovjetek, s bár Gorbit csíptem, azért ha akadt valami gubanc, még mindig rá lehetett kenni az egészet a ruszkikra – ez ma már kínosabb. Belpolban nem lesz semmi gond, tökös texasi gyerek vagy te is, George, akár csak én, sok száz mérföldről megérzed a pénz szagát, ezt már csak a szünesztézia kedvéért kell megspékelni némi hablattyal a szabadságjogokról (ugye, nem is gondoltad volna, mi mindenhez ért a vén trottyos!).
Arra is ügyelj, hogy az Ovális Iroda mindenkinek egyformán tojás alakú, mint a futball-labda, de hát csak nem kezdem el magyarázni Neked a sport kőkemény törvényszerűségeit. A jobboldali ajtó kilincse lötyög, erre vigyázz, nekem is odacsípte az ujjamat egyszer 1989-ben. A harmadikon meg van egy lehetetlenül magas küszöb, de azt a Hillary biztos lecsiszoltatta, amilyen pedant. Ja, az asszonyságról jut eszembe, a Fehér Házi gyakornokokkal csínján kell bánni, és amúgy is üdvös lenne, ha a kollégákat nem szívatnád agyba-főbe, legalábbis az elején.
Mit mondhatna még Neked öreg apád? Ott van például Európa... Tudod, milyenek? Azért, mert ők találták fel a görögöket meg rómaiakat, piszok magasan hordják az orrukat. Kolumbusz mégis csak ide vágyott, az Újvilágba. Erről ennyit. Barátkozz például a magyarokkal. Imádni fognak. Hogy milyen istenit kocogtam a Vasas-pályán annak idején! Ég áldjon, George, a lábaid előtt heverünk valamennyien!
