Egy magyar kutató nem kevesebbet állít, mint hogy a református templomokban a kazettás mennyezet elhelyezése, azok ábrái tudatos művészi, ha csak nem csillagászati tervezés eredményei – amelyek ugyanazon az alapon jöttek létre, mint az ókori világ egyik máig megfejtetlen csodája, az angliai Stonehenge kőmonstruma.
A patapoklosi református templom összedőlés előtt megkezdett restaurálásakor kiderült, hogy az addig is ismert férfi karzat alatt elhelyezett festett kazetták alatt sok-sok más ilyen műremek is bújt, úgynevezett másodlagos kazetták, amelyekről nehéz megállapítani, mikor és miért kerültek ide.

Stonehenge, a titok

Mai tudásunk szerint a dél-angliai Stonehenge-et Krisztus előtt a 2800-1800 közötti években építették úgy, hogy kőbaltás mesterei még a kereket sem ismerték, aminek segítségével ideszállíthatták az iszonyú kőtömböket. A szakemberek abban megegyeznek, hogy Stonehenge körben álló sziklái segítségével csillagászati megfigyelések végezhetőek, illetve, hogy valaha a régiek a téli és nyári napéjegyenlőségek idején tartottak itt kultikus szertartásokat.
Pap Gábor állítása szerint bizonyos, hogy ha lehetett volna síkban, a karzat alatt elhelyezni az újonnan előkerült kazettákat, állandóan látható lett volna, amit a zseniális paraszti-kisiparos festőmesterek megálmodtak néhány száz évvel ezelőtt: amint a nap járása során a beeső fényben felfénylenek a bolygóábrázolások. Természetesen a középpontban a Nap áll, amely festve is saját fényben ragyog, majd következnek csillagrendszerünk égitestei, egészen a Plútóig. A Földet azonban, e sárgolyót a többi kazetta jeleníti meg, a barokkos ornamentika szerinti élet-jelképek, többek között olyan bibliai jelenetek, mint a tiltott gyümölcs szedése.
Dr. Kis Dániel helybéli szakember véleménye:
– A magyar paraszti művészetnek ez világszínvonalon is kiemelkedő alkotása. Ezek a régi emberek tudtak valami titkot a világ forgásáról, ismerték a természet és a csillagok járását. Csoda-e, hogy ugyanarra a világ-ábrázolásra juthattak, pusztán ösztönből, mint több ezer évvel ezelőtt élt elődeik?
A több ezer évvel élt elődök titka folyamatosan foglalkoztatja a szakmát, szinte nincs olyan esztendő, hogy valamely régész ne állna elő különös „felfedezéssel”. Legutóbb az a hír járta be a világot, hogy a brit neolitikus kultikus kőkör egyik darabjának oldalán egy több mint 4000 éves portrét fedeztek fel, amely eddig elkerülte a kutatók figyelmét. Az arcmás csak bizonyos fényviszonyok közepette tűnik elő, nyilván ezért is nem vették eddig észre. A portrén állítólag egy szigorú, szinte már rosszalló tekintetű férfi látható. Hogy ki lehetett ő, azt tényleg csak találgatják a régészek. Talán a kőkör építtetője vagy maga az építő. Pontosan azonban sohasem fogjuk megtudni.
Mint ahogy egy ideig azt sem, vajon a patapoklosi református templom ősi kazettáin az ábrák miképp villannának fel, ha beborítanák velük a süveg alatti részt. Ám a karzatok alatt most is megcsodálhatóak, és minden esetre közelebb vannak, mint Stonehenge. Persze – csak hogy jelezzük –, ott sem könnyű az élet, a természetesen a világörökséghez tartozó kő-együttes mellett építik az A303-as autópályát, és bizony nem kevés és nem túl baráti hangú vitát váltott ki: vajon múlt és jelen efféle találkozása vajon engedhető-e? Talán még arra is gondoltak egyesek: hogy’ fog ez tetszeni az isteneknek?)
Pap Gábor Budapesten élő művészettörténész Pajzs József polgármesternek egyenesen az „egyház- és műemlékmaffia” összefogásáról beszélt, amikor kiderült: terve ellenére nem engedélyezik, hogy az általa leírt elmélet szerint állítsák helyre a templom mennyezetét. Pedig szerinte a történet ez esetben is ugyanarról szól, mint Stonehenge-ben: a nap járása különleges megvilágításba helyezi a jelképeket.