cikkek ::
Templomszámolóban Pécsett: interjú Jiří Menzellel
2010
Ha valaki első filmjére Oscar-díjat kap, félő, hogy ezt már nem tudja túlszárnyalni. De Jiří Menzellel nem ez történt. Szinte minden alkotása remekmű. 2010 októberében ő a II. CinePécs Filmfesztivál zsűrielnöke.
Valószínűleg nem túlzás, hogy az ugyancsak fiatal művészeti ág, a film esetében Menzel munkái, a Szigorúan ellenőrzött vonatok, a Sörgyári capriccio, a Hóvirágünnep vagy a Bán János főszereplésével készült Én kis falum olyan örök klasszikusokká lettek, mint az irodalomban, mondjuk Villon versei vagy a festészetben Toulouse-Lautrec képei. És szerencsére a cseh rendező még itt van közöttünk, ráadásul e héten szó szerint: egészen vasárnapig Pécs utcáit járja majd, illetve bent ül a moziban mint zsűrielnök.
Amikor beszélgetünk, szlovákiai magyar tolmácsok segítségével (bár Menzel ért angolul, de nem szívesen beszél), szinte gyermeki tekintettel néz, válaszai nem túl bőbeszédűek, ám egyáltalán nem semmitmondóak.
– Hogyan dönti el, mely felkérésre mond igent, mi hozta Pécsre?
– Nem is tudom, azt mondták, hogy ide el kell jönnöm. Hát jöttem. A feleségem is szívesen veszi, ha eljövök otthonról, mert akkor békesség köszönt a házra. Az köztudott, hogy sok magyar barátom van, sokat dolgoztam itt, úgyhogy mindig öröm, ha jöhetek.
– Mit tud Pécsről, az idei egyik kultúrfővárosról, mi érdekli a filmeken kívül?
– Annyit tudok, hogy itt öt templom van. Majd megszámolom. Örülök, hogy itt lehetek pár napot, érdekelnek az új helyek.
– Itt mutatják be az Adrián készített dokumentumfilmjét...
– Tényleg? Nem is tudtam róla. Biztos meglepetés.
– Szóval meglesz a premier, benne van a programban. Azt lehetett hallani annak idején, hogy a forgatáson kis híján megverte egy kocsmáros. Hogy történt ez?
– Á, dehogy. Volt egy kis nézeteltérés, ez igaz. De egy helyi újság fújta fel az egészet, hogy ellöktek meg ilyesmi. Hál istennek ez nem igaz, de aztán már mindenki erről beszélt.
– A legfontosabb kérdés mégis csak az: mikor láthatunk újból Jiří Menzel-játékfilmet?
– Ó, nem akarok én már csinálni semmit. Tökéletesen elvagyok így. Meghívnak más fesztiválokra is, oda, ha tehetem, elmegyek. Azért a filmhez is van közöm, Szabó István barátom legújabb produkciójában is játszom egy kis szerepet.
– Hogy viseli, hogy gyakorlatilag élő klasszikusként tekintenek önre?
– Akkor örülök, ha ezt nem sokat emlegetik...
– Mit vár a CinePécs Filmfesztiváltól?
– Már a nyitónap kellemes volt, hiszen találkozhattam régi barátommal, Törőcsik Marival. A filmekről mit mondhatnék? A jó filmet élvezni fogom, az unalmason meg elalszom majd!
Valószínűleg nem túlzás, hogy az ugyancsak fiatal művészeti ág, a film esetében Menzel munkái, a Szigorúan ellenőrzött vonatok, a Sörgyári capriccio, a Hóvirágünnep vagy a Bán János főszereplésével készült Én kis falum olyan örök klasszikusokká lettek, mint az irodalomban, mondjuk Villon versei vagy a festészetben Toulouse-Lautrec képei. És szerencsére a cseh rendező még itt van közöttünk, ráadásul e héten szó szerint: egészen vasárnapig Pécs utcáit járja majd, illetve bent ül a moziban mint zsűrielnök.
Amikor beszélgetünk, szlovákiai magyar tolmácsok segítségével (bár Menzel ért angolul, de nem szívesen beszél), szinte gyermeki tekintettel néz, válaszai nem túl bőbeszédűek, ám egyáltalán nem semmitmondóak.
– Hogyan dönti el, mely felkérésre mond igent, mi hozta Pécsre?
– Nem is tudom, azt mondták, hogy ide el kell jönnöm. Hát jöttem. A feleségem is szívesen veszi, ha eljövök otthonról, mert akkor békesség köszönt a házra. Az köztudott, hogy sok magyar barátom van, sokat dolgoztam itt, úgyhogy mindig öröm, ha jöhetek.
– Mit tud Pécsről, az idei egyik kultúrfővárosról, mi érdekli a filmeken kívül?
– Annyit tudok, hogy itt öt templom van. Majd megszámolom. Örülök, hogy itt lehetek pár napot, érdekelnek az új helyek.
– Itt mutatják be az Adrián készített dokumentumfilmjét...
– Tényleg? Nem is tudtam róla. Biztos meglepetés.
– Szóval meglesz a premier, benne van a programban. Azt lehetett hallani annak idején, hogy a forgatáson kis híján megverte egy kocsmáros. Hogy történt ez?
– Á, dehogy. Volt egy kis nézeteltérés, ez igaz. De egy helyi újság fújta fel az egészet, hogy ellöktek meg ilyesmi. Hál istennek ez nem igaz, de aztán már mindenki erről beszélt.
– A legfontosabb kérdés mégis csak az: mikor láthatunk újból Jiří Menzel-játékfilmet?
– Ó, nem akarok én már csinálni semmit. Tökéletesen elvagyok így. Meghívnak más fesztiválokra is, oda, ha tehetem, elmegyek. Azért a filmhez is van közöm, Szabó István barátom legújabb produkciójában is játszom egy kis szerepet.
– Hogy viseli, hogy gyakorlatilag élő klasszikusként tekintenek önre?
– Akkor örülök, ha ezt nem sokat emlegetik...
– Mit vár a CinePécs Filmfesztiváltól?
– Már a nyitónap kellemes volt, hiszen találkozhattam régi barátommal, Törőcsik Marival. A filmekről mit mondhatnék? A jó filmet élvezni fogom, az unalmason meg elalszom majd!