A POSZT kísérőprogramjainak egyik sztárvendége volt Cseh Tamás, akinek estjére zsúfolásig megtelt a Cafe Dante udvara. Holott az énekes igazából nem is szeret szabadtéren játszani.
– Itt elmegy a hang az égbe. Ezekre a dalokra figyelni kell, ez nem háttérzene, ezért nem jó, ha közben asztalt húzogatnak meg poharat zörgetnek. A zárt tér azért jobb, mert ki lehet használni a csöndeket. De ezzel együtt jó este volt, szép pillanatokkal, és mi tagadás, gyerekes megingásokkal, bár remélem, ezt inkább csak én vettem észre, nem a hallgatók.
Cseh Tamás ugyanis nem tagadja, hogy több mint harminc évnyi előadói múlttal a háta mögött ma is ugyanolyan izgalommal készül egy estre, mint 1974-ben, amikor először lépett fel Pécsett.
– Egy kicsit mindig is amatőr maradtam, és az igazat megvallva ez jó. Jól hat az énekre, nem esem tán bele a rutin csapdájába. Izgulni kell. Itt hat éve nem jártam, aminek nincs semmi különösebb oka, így alakult. Valamelyest meg akartam felelni Pécsnek, kicsit meg is voltam hatva. Ilyenkor kérdés, hogyan álljak hozzá: csillogj, vagy inkább fogd vissza magad...
Cseh Tamás elárult egy-két „műhelytitkot” is. Eszerint a dalok sorrendjét mindig Bereményi Géza állítja össze, és egy-egy műsor egy évadra szól. Illetve, az utóbbi időben Kapolcstól Kapolcsig. Az idei dal-sorozatot Pécsett játszotta utolsó előtti alkalommal, és már készül az új válogatás.
– Szeretem ezt, hogy így nagyon otthonosan mozgok a műsorban. Olyan ez, mint egy nő, akivel sokkal jobb táncolni, ha már ismered. Ezért nem is vállalom, ha ezt vagy azt kérnek a közönség soraiból, mert az kizökkentene. A ráadás már más, az inkább tallózásszerű, és már kicsit mindegy is, mert ha szerettek az este, itt már nem lehet nagyot hibázni.
A Cseh Tamás-híveknek öröm, hogy készül a Levél nővéremnek 3., néhány dalt már megírtak Másik Jánossal és Bereményivel.
– Ezt azért siettetem, mert akárhogy is, 63 éves elmúltam. Hetven évesen már nem akarok a színpadon lenni. Most még úgy érzem, emberileg, művészileg is eladható, amit csinálok.