A templom már áll – de sajnos az építkezés is. Miklósa Erika jótékonysági koncertje ugyan rekordbevételt hozott a kékesdi templom javára, ám még így sem biztos a folytatás.

Szerda este a községházán tartja Antal Géza pécsváradi apát úr a misét Kékesden. Havi egyszer van rá alkalom, holott biztos gyakoribb vendég lenne itt, ha a falucska temploma, amit egy kőhajításnyira van a központtól, felépülhetne.
Hiszen félig készen van, mivel egy kezdeményezés nyomán 2003-ban megkezdődött a Dévényi Sándor tervezte, szív alakú épület felhúzása. Ennek is különös története van: az akkori polgármester, Soós Endre a volt pártházat, illetve annak a helyét ajánlotta fel templomépítésre. Nem volt ezzel semmi baj, az „átkosbéli" épületet szépen elbontották, nyertek belőle 17500 téglát, amit beépítettek az alagsorba – amúgy pontosan 100 ezer tégla kellett a templom falaihoz. Dévényitől egyébként csak annyit kértek: oldja meg úgy a templom elhelyezését és világítását, hogy mindig essen egy fénysugár az oltárra.
A kezdetek kezdetén, még az Orbán-kormány idején 10 millió forintot adományozott a Kulturális Örökség Minisztériuma a kékesdi templomra, ám azóta ugyancsak elapadtak a források. Olyannyira, hogy szinte csak adományokból és felajánlásokból tudnak tovább lépni, mert a pályázatokon – már ami efféle célra adatik – rendre nem nyernek semmit. Eddig 35 millióba került a leendő Isten háza, de még így, immár falakkal, tetővel is csupán 50 százalékos a készültségi szintje, vagyis lehet úgy számolni, hogy legalább még egyszer ennyi pénz kell a befejezéshez – és időben?
És igazán nem lehet mondani, hogy ne fogtak volna össze sokan a jó ügy érdekében, hogy Kékesden újból legyen templom. Mert hogy valaha volt, azt régészeti leletek, és többek között Rajczi Péter levéltári kutatásai is alátámasztották. Az apát úr neves művészek hosszú sorát mondja, ki mindenki járt már Pécsváradon vagy Pécsett, hogy a templomnak „kalapozzon”: Pitti Katalin, Kincses Veronika, Sass Sylvia, Kokó, Buzánszky Jenő, Kőbán Rita, Pásztori Dóra. A múlt szombati Miklósa Erika-koncert abszolút bevételi rekordot hozott, csak az a baj, hogy még ez az összeg sem elegendő arra, hogy a legégetőbb feladatot megoldják, és elkészüljön a bádogozás és a csatorna. Enélkül ugyanis az is veszélybe kerül, ami eddig megvalósult: hiszen jön az eső, a tél, és a kíméletlen fagy.
Dévényi Sándor így látja a helyzetet:
– Az a rákfenéje, hogy felülről kapja a vizet, már látszik a salétromosodás. És mivel meglehetősen olcsó téglát tudtunk csak vásárolni, ami egyáltalán nem fagyálló, akár már a mostani tél is maradandó károsodást okozhat. Hogyne fájna a szívem, és amit tudok, én is igyekszem megtenni pénzszerzés terén, de az a helyzet, hogy ebben az országban nincsenek források templomépítésre.
Mindeközben le kell szögezni, és még laikus látja, így, voltaképp „meztelen” állapotában is, hogy különleges építményről van szó. A szív alakot formáló falak sok vasbeton szerkezetet is rejtenek magukban, azonban ezek ügyesen el vannak rejtve. Az épület maga három szintes, az alagsorban egy kis kiállítást terveztek kialakítani, ami egyben afféle helytörténeti múzeum is lenne. A leendő üvegablakokat Kertészfi Ágnes üvegművész készíti majd el – ám egyelőre ez még nagyon a jövő idő.
És a falu sem tud már nagyon segíteni, nincs miből. Így aztán 2008-ban szinte végig állt a munka. Belül már érzékelhetőek a beázások nyomai, a pompás, Gyomaendrődön készült tetőgerendázat esetében is kétséges, meddig bírja majd az időjárás viszontagságait.
Antal Géza apát úr is leginkább csak fohászkodni tud, hogy akik segítséget ígértek (voltak ilyenek), legalább részben tartsák a szavukat. A miséről hazafelé igyekvő, az oltárdíszeket, keresztet a kezükben vivő fiatalok felé mutat:
– Itt 208-an laknak, de egy-egy misén itt vannak hatvanan, hetvenen. Szinte a fél falu. Megérdemelnék a saját templomot. Főleg, hogy minden nap látják, mi lehetne belőle.