cikkek ::
Brezsnyev csókja, vagy valami más
Dunántúli Napló, 1999
A Tovarisi konyec plakát mellett az 1990-es országgyűlési választásokra a Fidesz produkálta az egyik legemlékezetesebb plakátot: lehetett választani a csókolózó Brezsnyev és Honecker, illetve egy ugyancsak csókolózó fiatal pár között. Az utóbbi jött be. Trombitás Zoltán, a párt megyei kampányfőnöke küzdelmes, de szép időszakra emlékszik vissza.
1989 tavaszától lehetett sejteni, hogy a Fidesz politikai pártként be fogja jegyeztetni magát, és amennyiben lesznek (hiszen ez akkor még nem volt száz százalékig biztos) szabad választások, azon indulni fog. Trombitás Zoltán, aki 1988 végétől állt a helyi Fidesz-csoport élén, már ezekben a kezdeti időkben is azzal számolt, hogy teljesíteni kell valahogy országosan – vagyis baranyai hozzájárulással is – a parlamentbe való bekerülést. Ez volt minimum-célkitűzés.
– Furcsamód az volt a helyzet, hogy nem egy párt hozott létre egy ifjúsági szervezetet – mondta lapunknak –, hanem egy ifjúsági szervezet egy pártot. És azt hiszem, gyakorlatilag a világon először sikerült egy ily módon megalakult pártot az országgyűlésbe juttatni. Az 1989. novemberi kongresszus után végleg eldőlt, hogy indulunk a választásokon, és ez után kezdődött a jelöltek kiválasztása. Ezzel egy időben persze kellett valamiféle kampány-előkészületeket is tenni, amihez még külföldi segítséget is kaptunk. A Német Liberális Párt, az amerikai Demokrata Párt nemzetközi intézete tanfolyamokat szervezett, ahol gyorstalpaló módon kiokítottak bennünket, hogyan is kell ezt csinálni, én magam is több ilyenen részt vehettem. Ez '89 végétől 1990 elejéig tartott.
– Baranyában is elkezdtünk jelöltekben gondolkodni. Mivel én akkor már több, mint egy éve tevékenykedtem a Fideszben, valahogy egyértelmű volt, hogy indulok jelöltként. Áder János, aki akkor a párt országos kampányfőnöke volt, megkért arra – mivel a választási joggal és a különböző kampányokkal elméleti szinten már foglalkoztam –, hogy a baranyai kampányt irányítsam. Miután a Parlament eldöntötte, hogy a megye 7 választókerületre (Pécsett 3, vidéken 4) lesz osztva, az a döntés született, hogy tárgyalásokat folytatunk a kisgazdákkal, az SZDSZ-szel és a Szociáldemokrata Párttal, ami arról szólt, hogy hol, melyik körzetben érdemes közösen indulni. Ugyanis az már akkor is nyilvánvaló volt, hogy a két erős, 25-30%-ot valószínűleg hozó párt az MSZP és az MDF lesz. Arról is szó volt, hogy esetleg mind a 7 választókerületben, de legalább néhányban közös jelöltet indítunk, ugyanis a közös félelmünk az volt, hogy milyen erős lesz MSZP. Az hamar kiderült, hogy egyedül nem tudják már megnyerni a választásokat, de azt is mindenképp szerettük volna elkerülni, hogy a volt állampárt a választások után olyan helyzetbe kerüljön, hogy akár koalíció tagjaként a kormányon maradjon, és eltökélt szándékunk volt, hogy az MSZP-t ellenzéki pozícióba szorítsuk. Ám végül is ezek az egyeztetések kudarcba fulladtak, és nyilvánvalóvá vált, hogy egyedül indulunk a választáson.
– Ezek után került sor az MDF-fel való megegyezésre. Az egész országban, de főképp Baranyában ismert ellenzéki személyiségnek számított Andrásfalvy Bertalan. Mivel tudtuk, hogy őt az MDF indítani fogja a választáson, beszéltünk a párt itteni vezetésével, személyesen Andrásfalvy Bertalannal, és megegyeztünk abban, hogy bár Pécsett lenne jelöltnek alkalmas személy, a Fidesz felsorakozik őmögötte, illetve nem állítunk ellenjelöltet. Ez a támogatottság, mint kiderült, szükséges is volt ahhoz, hogy a második fordulóban le tudja győzni az SZDSZ jelöltjét. Természetesen, a kormány megalakulása után, amelyben Andrásfalvy Bertalan miniszteri tárcát kapott, bennünket sok vád ért, de akkor is hangsúlyoztuk, hogy a mi támogatásunk az ellenzéki személyiségnek, a pécsi polgárnak szólt, nem a későbbi miniszternek, hiszen akkor még senki sem tudhatta, milyen kormány lesz a jövőben. Még egy megállapodást sikerült összehoznunk, amilyen az országban összesen kettő volt, az SZDSZ-szel. A siklósi körzetben közös jelöltként indítottuk Heindl Pétert, aki – míg a kettős tagság nem volt tilos – a Fidesznek is tagja volt, de ő akkor már inkább az SZDSZ-ben fejtette ki a tevékenységét, és ki is jelentette, hogy amennyiben győz, a Parlamentben az SZDSZ-frakcióba ülne. Végül is mintegy 300 szavazattal maradt le Nagy Ferenc József, a későbbi földművelésügyi miniszter mögött.
– Én a 2. választókerületben indultam, ahol gyerekkorom óta laktam. A 3-as körzetben pedig Barth Andreát indítottuk. Neki nem volt hosszadalmas mozgalmi múltja, azonban több oka is volt a jelölésének: egyrészt, hogy női jelöltként indult, és jogi végzettsége folytán sok mindenben a segítségünkre tudott lenni, de alkalmassá tette a beszédkészsége, a kampányban való komoly munkája is. Ősszel aztán a Kertvárosban a legnagyobb aránnyal győzött és került be az első városi testületbe, tehát ez is mutatja, hogy nem volt rossz elképzelés őt indítani a tavasszal sem. Sajnos, vidéken nem volt egyszerű a helyzet. Szigetvárott 1990 tavaszán úgy álltunk, hogy még helyi szervezetünk sem volt, tehát itt jelöltet sem tudtunk állítani. Majdnem ugyanez volt a helyzet Mohácson is, ahol ugyan volt már némi fideszes jelenlét, de még olyan gyenge, hogy nem tudtuk összeszedni a kellő kopogtatócédulát, így aztán itt sem volt jelölt. Komlón Lévai Józsefet indítottuk, akinek nem kevesebb, mint 12 ellenjelölttel kellett volna megbirkóznia. Sajnos, mint Magyaregregy volt tanácselnökét a komlóiak természetesen nem érezték a magukénak, de tény, hogy helyben akkor még nem volt olyan ember, akit a Fidesz nyugodt szívvel vállalhatott volna. Nem akartuk alább adni, és ezt a komlóiak el is fogadták tőlünk. Az is igaz, hogy a komlói szervezet sem volt még túl erős, és mire felocsúdtunk, a „konkurencia” már majdnem minden ajánlószelvényt összegyűjtött.
– De azt is meg kell jegyezzem, hogy a megyei kerekasztal-tárgyalások és a közben folyamatosan zajló országos Fidesz-megmozdulások eléggé lekötötték az aktivistáink figyelmét, idejét, úgyhogy a választásokra való előkészületek sokszor gondot jelentettek a számunkra. Például az is még 1989-ben történt, hogy beindult egy akció, hogy Aczél Györgyöt visszahívjuk a mandátumából, hiszen már történtek ilyen kezdeményezések, sikeresek is, például Pest megyében Cservenkáné esetében.
– Az országos listára három személyt emeltek ki vidékről, erről volt szavazás is. A párt első emberei után én lettem a 7., utánam következett még Varga Mihály, majd Glattfelder Béla. A várakozás szerint 6-9% közötti eredmény lett volna a reális, végül is 8,95%-ot kapott a Fidesz, míg Baranya megyében 8,3%-ot. Az azonban már az első forduló után látszott, hogy az eredményünk legalább 20 helyet jelent a listáról, tehát ily módon tagja lehettem az első szabadon választott parlamentnek.
1989 tavaszától lehetett sejteni, hogy a Fidesz politikai pártként be fogja jegyeztetni magát, és amennyiben lesznek (hiszen ez akkor még nem volt száz százalékig biztos) szabad választások, azon indulni fog. Trombitás Zoltán, aki 1988 végétől állt a helyi Fidesz-csoport élén, már ezekben a kezdeti időkben is azzal számolt, hogy teljesíteni kell valahogy országosan – vagyis baranyai hozzájárulással is – a parlamentbe való bekerülést. Ez volt minimum-célkitűzés.
– Furcsamód az volt a helyzet, hogy nem egy párt hozott létre egy ifjúsági szervezetet – mondta lapunknak –, hanem egy ifjúsági szervezet egy pártot. És azt hiszem, gyakorlatilag a világon először sikerült egy ily módon megalakult pártot az országgyűlésbe juttatni. Az 1989. novemberi kongresszus után végleg eldőlt, hogy indulunk a választásokon, és ez után kezdődött a jelöltek kiválasztása. Ezzel egy időben persze kellett valamiféle kampány-előkészületeket is tenni, amihez még külföldi segítséget is kaptunk. A Német Liberális Párt, az amerikai Demokrata Párt nemzetközi intézete tanfolyamokat szervezett, ahol gyorstalpaló módon kiokítottak bennünket, hogyan is kell ezt csinálni, én magam is több ilyenen részt vehettem. Ez '89 végétől 1990 elejéig tartott.
– Baranyában is elkezdtünk jelöltekben gondolkodni. Mivel én akkor már több, mint egy éve tevékenykedtem a Fideszben, valahogy egyértelmű volt, hogy indulok jelöltként. Áder János, aki akkor a párt országos kampányfőnöke volt, megkért arra – mivel a választási joggal és a különböző kampányokkal elméleti szinten már foglalkoztam –, hogy a baranyai kampányt irányítsam. Miután a Parlament eldöntötte, hogy a megye 7 választókerületre (Pécsett 3, vidéken 4) lesz osztva, az a döntés született, hogy tárgyalásokat folytatunk a kisgazdákkal, az SZDSZ-szel és a Szociáldemokrata Párttal, ami arról szólt, hogy hol, melyik körzetben érdemes közösen indulni. Ugyanis az már akkor is nyilvánvaló volt, hogy a két erős, 25-30%-ot valószínűleg hozó párt az MSZP és az MDF lesz. Arról is szó volt, hogy esetleg mind a 7 választókerületben, de legalább néhányban közös jelöltet indítunk, ugyanis a közös félelmünk az volt, hogy milyen erős lesz MSZP. Az hamar kiderült, hogy egyedül nem tudják már megnyerni a választásokat, de azt is mindenképp szerettük volna elkerülni, hogy a volt állampárt a választások után olyan helyzetbe kerüljön, hogy akár koalíció tagjaként a kormányon maradjon, és eltökélt szándékunk volt, hogy az MSZP-t ellenzéki pozícióba szorítsuk. Ám végül is ezek az egyeztetések kudarcba fulladtak, és nyilvánvalóvá vált, hogy egyedül indulunk a választáson.
– Ezek után került sor az MDF-fel való megegyezésre. Az egész országban, de főképp Baranyában ismert ellenzéki személyiségnek számított Andrásfalvy Bertalan. Mivel tudtuk, hogy őt az MDF indítani fogja a választáson, beszéltünk a párt itteni vezetésével, személyesen Andrásfalvy Bertalannal, és megegyeztünk abban, hogy bár Pécsett lenne jelöltnek alkalmas személy, a Fidesz felsorakozik őmögötte, illetve nem állítunk ellenjelöltet. Ez a támogatottság, mint kiderült, szükséges is volt ahhoz, hogy a második fordulóban le tudja győzni az SZDSZ jelöltjét. Természetesen, a kormány megalakulása után, amelyben Andrásfalvy Bertalan miniszteri tárcát kapott, bennünket sok vád ért, de akkor is hangsúlyoztuk, hogy a mi támogatásunk az ellenzéki személyiségnek, a pécsi polgárnak szólt, nem a későbbi miniszternek, hiszen akkor még senki sem tudhatta, milyen kormány lesz a jövőben. Még egy megállapodást sikerült összehoznunk, amilyen az országban összesen kettő volt, az SZDSZ-szel. A siklósi körzetben közös jelöltként indítottuk Heindl Pétert, aki – míg a kettős tagság nem volt tilos – a Fidesznek is tagja volt, de ő akkor már inkább az SZDSZ-ben fejtette ki a tevékenységét, és ki is jelentette, hogy amennyiben győz, a Parlamentben az SZDSZ-frakcióba ülne. Végül is mintegy 300 szavazattal maradt le Nagy Ferenc József, a későbbi földművelésügyi miniszter mögött.
– Én a 2. választókerületben indultam, ahol gyerekkorom óta laktam. A 3-as körzetben pedig Barth Andreát indítottuk. Neki nem volt hosszadalmas mozgalmi múltja, azonban több oka is volt a jelölésének: egyrészt, hogy női jelöltként indult, és jogi végzettsége folytán sok mindenben a segítségünkre tudott lenni, de alkalmassá tette a beszédkészsége, a kampányban való komoly munkája is. Ősszel aztán a Kertvárosban a legnagyobb aránnyal győzött és került be az első városi testületbe, tehát ez is mutatja, hogy nem volt rossz elképzelés őt indítani a tavasszal sem. Sajnos, vidéken nem volt egyszerű a helyzet. Szigetvárott 1990 tavaszán úgy álltunk, hogy még helyi szervezetünk sem volt, tehát itt jelöltet sem tudtunk állítani. Majdnem ugyanez volt a helyzet Mohácson is, ahol ugyan volt már némi fideszes jelenlét, de még olyan gyenge, hogy nem tudtuk összeszedni a kellő kopogtatócédulát, így aztán itt sem volt jelölt. Komlón Lévai Józsefet indítottuk, akinek nem kevesebb, mint 12 ellenjelölttel kellett volna megbirkóznia. Sajnos, mint Magyaregregy volt tanácselnökét a komlóiak természetesen nem érezték a magukénak, de tény, hogy helyben akkor még nem volt olyan ember, akit a Fidesz nyugodt szívvel vállalhatott volna. Nem akartuk alább adni, és ezt a komlóiak el is fogadták tőlünk. Az is igaz, hogy a komlói szervezet sem volt még túl erős, és mire felocsúdtunk, a „konkurencia” már majdnem minden ajánlószelvényt összegyűjtött.
– De azt is meg kell jegyezzem, hogy a megyei kerekasztal-tárgyalások és a közben folyamatosan zajló országos Fidesz-megmozdulások eléggé lekötötték az aktivistáink figyelmét, idejét, úgyhogy a választásokra való előkészületek sokszor gondot jelentettek a számunkra. Például az is még 1989-ben történt, hogy beindult egy akció, hogy Aczél Györgyöt visszahívjuk a mandátumából, hiszen már történtek ilyen kezdeményezések, sikeresek is, például Pest megyében Cservenkáné esetében.
– Az országos listára három személyt emeltek ki vidékről, erről volt szavazás is. A párt első emberei után én lettem a 7., utánam következett még Varga Mihály, majd Glattfelder Béla. A várakozás szerint 6-9% közötti eredmény lett volna a reális, végül is 8,95%-ot kapott a Fidesz, míg Baranya megyében 8,3%-ot. Az azonban már az első forduló után látszott, hogy az eredményünk legalább 20 helyet jelent a listáról, tehát ily módon tagja lehettem az első szabadon választott parlamentnek.
