cikkek ::
Vendégem, a tolvaj
Dunántúli Napló, 2000
Az ősi, bibliai időkben a vendég szent volt, aki vendéglátó gazdája feltétlen tiszteletét élvezte, és ő mindent oda is adott volna a számára. Mára ez a lelkesedés kiveszőben van, főképp ha a vendég nem óhajt fizetni a jól tartásért. Márpedig a szállodások, panziósok jól ismerik ezt a fajtát.
Szigorítottak a baranyai szállodások, miután az utóbbi időben elszemtelenedtek a szélhámosok, akik közül sokan hotelről hotelre járva töltötték napjaikat, csak fizetni felejtettek el. A nagyobb szállókban ma már zord szigorral töltetik ki a bejelentkező lapokat, sőt, többnyire ezt nem is engedik át a vendégnek, hanem hiteles dokumentum alapján a recepciós teszi meg. Mert ha nem, úgy járhatnak, mint legutóbbi egy Pécs melletti panzió tulajdonosa, akitől 31 nap után lépett meg a lakó... Persze, az sem semmi, ha még mindezt némi „szuvenír” elvitelével tetézi meg, ami egy, a hátsó ajtón át könnyűszerrel az autó csomagtartójába átmenthető tévé is lehet.
Az egyik mohácsi hotelben ritkult a többnyire magyar szélhámosok felbukkanása, ami annak is köszönhető, hogy a rendőrséggel jó kapcsolatot alakítottak ki, és előre szólnak, ha veszély várható. Harkányban a hotelesek egymást is értesítik kellemetlen tapasztalataikról, és néha a szállodaszövetség is körfaxokat ereszt meg e témában.
Róth Ernő, egy harkányi hotel igazgatója szerint idén szemfülesebbek lettek, a szobaasszonyok akkor ellenőrzik a vendégek szobáját, amikor még nem távoztak. Így kerülhetett elő egy német csoport félig becsomagolt táskáiból egy több tucatra rúgó söröskorsó-kollekció. Ám ettől függetlenül minden vendéglátóhelynek számolnia kell több-kevesebb rongálással és lopással.
– Visznek sok mindent – folytatta az igazgató –, a tv-antenna zsinórt ugyanúgy, mint fürdőlepedőt, törülközőt, esetleg „csak” azt nem vallják be, hogy sikerült üresre inniuk a minibárt. Ám az is igaz, mindenki máshogy áll ehhez a témához. Nemrég beszéltem egy olyan négycsillagos hotel vezetőjével, ahonnan folyamatosan lopkodják az emblémázott, fa vállfákat: ő azt mondta, nem bánja, ez nekik reklám. Az is biztos, egy-két törülköző mindenkinek bele kell férjen a költségvetésébe.
Szigorítottak a baranyai szállodások, miután az utóbbi időben elszemtelenedtek a szélhámosok, akik közül sokan hotelről hotelre járva töltötték napjaikat, csak fizetni felejtettek el. A nagyobb szállókban ma már zord szigorral töltetik ki a bejelentkező lapokat, sőt, többnyire ezt nem is engedik át a vendégnek, hanem hiteles dokumentum alapján a recepciós teszi meg. Mert ha nem, úgy járhatnak, mint legutóbbi egy Pécs melletti panzió tulajdonosa, akitől 31 nap után lépett meg a lakó... Persze, az sem semmi, ha még mindezt némi „szuvenír” elvitelével tetézi meg, ami egy, a hátsó ajtón át könnyűszerrel az autó csomagtartójába átmenthető tévé is lehet.
Az egyik mohácsi hotelben ritkult a többnyire magyar szélhámosok felbukkanása, ami annak is köszönhető, hogy a rendőrséggel jó kapcsolatot alakítottak ki, és előre szólnak, ha veszély várható. Harkányban a hotelesek egymást is értesítik kellemetlen tapasztalataikról, és néha a szállodaszövetség is körfaxokat ereszt meg e témában.
Róth Ernő, egy harkányi hotel igazgatója szerint idén szemfülesebbek lettek, a szobaasszonyok akkor ellenőrzik a vendégek szobáját, amikor még nem távoztak. Így kerülhetett elő egy német csoport félig becsomagolt táskáiból egy több tucatra rúgó söröskorsó-kollekció. Ám ettől függetlenül minden vendéglátóhelynek számolnia kell több-kevesebb rongálással és lopással.
– Visznek sok mindent – folytatta az igazgató –, a tv-antenna zsinórt ugyanúgy, mint fürdőlepedőt, törülközőt, esetleg „csak” azt nem vallják be, hogy sikerült üresre inniuk a minibárt. Ám az is igaz, mindenki máshogy áll ehhez a témához. Nemrég beszéltem egy olyan négycsillagos hotel vezetőjével, ahonnan folyamatosan lopkodják az emblémázott, fa vállfákat: ő azt mondta, nem bánja, ez nekik reklám. Az is biztos, egy-két törülköző mindenkinek bele kell férjen a költségvetésébe.
