cikkek ::
Idegenbe szakadt halottaink
Dunántúli Napló, 2000
A gyász mellett külön tortúrának néz elébe az, akinek hozzátartozója külföldön hunyt el. A hazaszállíttatás adminisztrációját ugyan a temetkezési vállalatok (részben) felvállalják, azonban ennek ára van. S ha nincs hozzá biztosítás, az anyagi csapás is jelentős.
Információnk szerint a múlt héten Mohácson a Dunába fúlt egy férfi. Öngyilkosságot is rebesgetnek, ám ezt se a vízirendőrség, se más nem erősítette meg. Főképp annak fényében nem, hogy a holttest még nem került elő. Illetve a horvátországi Bezdán mellett kifogtak egy férfitetemet, akit – úgy tudjuk – a Mohácson eltűnt férfi családtagjai a napokban fognak megtekinteni, azonosítás reményében.
Szerencsés József őrnagy, a vízirendőrség parancsnoka erről az esetről nem óhajtott nyilatkozni, csupán annyit jegyzett meg, hogy a háború előtt korrekt, kollegiális volt a kapcsolatuk a horvát szervekkel, ami manapság nem igazán jellemző. Az „általános” gyakorlatról elmondta, hogy rendszerint hírt kapnak arról, ha a folyó felső szakaszán öngyilkosság vagy más okból bekövetkezett vízbefúlás történt. Ilyenkor folyamatosan kutatják az áldozatot, bár – tette hozzá – télen sokszor 1-1,5 hónap kell hozzá, hogy a holttest felbukkanjon, míg nyáron elég 2-3 nap. Azt, hogy egy-egy tetem mennyi időt tölt a vízben, és eközben mekkora utat tesz meg, nem lehet behatárolni, hiszen előfordul, hogy Szlovákiában vagy Ausztriában elhunyt emberek holttestei is leérnek Mohácsig.
Tehát külföldre. Ahonnan csak roppant adminisztráció és pénzbeli áldozat árán kerülhet haza a szeretett halott.
Nemeskéri Gyuláné,egy külföldi halottszállítást is vállaló temetkezési vállalat munkatársa a következőkben vázolta az ügymenetet:
– Nyilvánvalóan egy folyóból kifogott holttest esetében a helyi igazságügyi orvostanon végzik el a boncolást, majd állítják ki a halotti anyakönyvet. A végső elszállításig ott is tárolják a tetemet. Nekünk itthon a hazahozatal érdekében a családtól be kell szerezni a születési anyakönyvi kivonat, az útlevél, a házasságlevél adott nyelvű fordítását, hitelesítve. Szükséges egy fémbetétes koporsó, ami megfelel a nemzetközi szállítási szabványnak, és ezt vámoltatni kell. Külföldön aztán fel kell keresni a legközelebbi magyar képviseletet, ez általában a fővárosban lévő nagykövetség, mert egy sereg papirosra ott ütik rá a kellő pecsétet. És természetesen meg kell kapni a boncolást végző kórháztól az engedélyt, hogy a holttest elszállítható.
Nemeskéri Gyuláné számítása szerint mindezen intézkedések anyagi vonzata akkor is 150-200 ezer forint között van, ha az elhunytnak volt biztosítása – ami egy itthon vízbefúlt embernél nehezen feltételezhető. Mint mondta, talán az Egészségbiztosítási Pénztárnál lehet kérvényezni, hogy méltányosságból fedezzék a költségek egy részét.
Információnk szerint a múlt héten Mohácson a Dunába fúlt egy férfi. Öngyilkosságot is rebesgetnek, ám ezt se a vízirendőrség, se más nem erősítette meg. Főképp annak fényében nem, hogy a holttest még nem került elő. Illetve a horvátországi Bezdán mellett kifogtak egy férfitetemet, akit – úgy tudjuk – a Mohácson eltűnt férfi családtagjai a napokban fognak megtekinteni, azonosítás reményében.
Szerencsés József őrnagy, a vízirendőrség parancsnoka erről az esetről nem óhajtott nyilatkozni, csupán annyit jegyzett meg, hogy a háború előtt korrekt, kollegiális volt a kapcsolatuk a horvát szervekkel, ami manapság nem igazán jellemző. Az „általános” gyakorlatról elmondta, hogy rendszerint hírt kapnak arról, ha a folyó felső szakaszán öngyilkosság vagy más okból bekövetkezett vízbefúlás történt. Ilyenkor folyamatosan kutatják az áldozatot, bár – tette hozzá – télen sokszor 1-1,5 hónap kell hozzá, hogy a holttest felbukkanjon, míg nyáron elég 2-3 nap. Azt, hogy egy-egy tetem mennyi időt tölt a vízben, és eközben mekkora utat tesz meg, nem lehet behatárolni, hiszen előfordul, hogy Szlovákiában vagy Ausztriában elhunyt emberek holttestei is leérnek Mohácsig.
Tehát külföldre. Ahonnan csak roppant adminisztráció és pénzbeli áldozat árán kerülhet haza a szeretett halott.
Nemeskéri Gyuláné,egy külföldi halottszállítást is vállaló temetkezési vállalat munkatársa a következőkben vázolta az ügymenetet:
– Nyilvánvalóan egy folyóból kifogott holttest esetében a helyi igazságügyi orvostanon végzik el a boncolást, majd állítják ki a halotti anyakönyvet. A végső elszállításig ott is tárolják a tetemet. Nekünk itthon a hazahozatal érdekében a családtól be kell szerezni a születési anyakönyvi kivonat, az útlevél, a házasságlevél adott nyelvű fordítását, hitelesítve. Szükséges egy fémbetétes koporsó, ami megfelel a nemzetközi szállítási szabványnak, és ezt vámoltatni kell. Külföldön aztán fel kell keresni a legközelebbi magyar képviseletet, ez általában a fővárosban lévő nagykövetség, mert egy sereg papirosra ott ütik rá a kellő pecsétet. És természetesen meg kell kapni a boncolást végző kórháztól az engedélyt, hogy a holttest elszállítható.
Nemeskéri Gyuláné számítása szerint mindezen intézkedések anyagi vonzata akkor is 150-200 ezer forint között van, ha az elhunytnak volt biztosítása – ami egy itthon vízbefúlt embernél nehezen feltételezhető. Mint mondta, talán az Egészségbiztosítási Pénztárnál lehet kérvényezni, hogy méltányosságból fedezzék a költségek egy részét.
