cikkek ::
Még pénzért sem énekelnek
Dunántúli Napló, 2000
Amióta kis hazánkban elszaporodtak a „nagystílű” büntettek, és robbantgatnak, mészárolnak nyílt utcán, mint Palermóban, megjelent nálunk a díjkitűzés. Aki tud valamit egy adott ügyről, meghatározott összeg fejében megoszthatja a rendőrséggel. Aztán, hogy az ő fejében mi történik...
A rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény azt mondja, hogy a díjkitűzés kivételes esetben alkalmazható. No, efféle kivételes eset jócskán akadt azóta.
Garamvölgyi László, az Országos Rendőr-főkapitányság kommunikációs igazgatója (képünkön) erről az „intézményről” a következőket mondta lapunknak:
– Belső norma szabályozza, hogy milyen szinten mit lehet felajánlani. A lényeg az, hogy a pénz arányban álljon a befektetendő energiával, már amennyiben ezt lehet forintosítani. Tudjuk, hogy sok olyan látens információ van, amihez – ismervén a magyar tanúzási szokásokat – a rendőrség nem egykönnyen jutna hozzá. Ilyen lehet az, amikor egy adott személyt, vagy bűnjelet, mondjuk a legegyszerűbbet, egy kést keresünk. Minden esetben akkor fizetünk, ha a kapott információ megfelel a célkitűzésnek. Érdekes, hogy nem is nagyon szokott vita lenni, hogy valaki „megérdemli-e” a pénzt, vagy sem. Egyébként ez a rendőrség számára nem presztízsveszteség, mert az a fő, hogy az ügyek megoldása felé haladjunk. Ha jól emlékszem, a legnagyobb tétel 500 ezer forint volt, amit informátor kapott. Ez nettó pénz, a járulékokat, adót a rendőrség rendezi.
Feltűnő azonban, hogy az igazán nagy balhék, egy Fenyő-gyilkosság, az első, 1996-os robbantás után, vagy a whiszkis rabló esetében, mikor 5 millió forint díjat tűztek ki, senki nem jelentkezett. Ennek két oka is lehet: egyrészt ebben a körben, ha valakiről kiderül, hogy énekelt, nincs kegyelem, és ezt mindenki jól tudja; másrészt akkora pénzek forognak, súlyos 100 milliók, hogy ezzel a rendőrség nem tud, és nem is akar konkurálni.
Mint Garamvölgyi úr hozzátette, a kriminalisztika története egyébként sem igazolja azt, hogy minél nagyobb a kitűzött pénz, annál inkább jelentkeznének a vallomástevők...
Megtudtuk a „leosztást” is. Eszerint helyi szinten a kapitányságok vezetői 100 ezer forintig gazdálkodhatnak díjkitűzés ügyében, a bűnügyi vezető úgyszintén, míg a megyei főkapitány 100-500 ezer fölött diszponál. Országos szinten ugrik egyet a számsor, hisz a hírekből jól tudjuk, hogy komoly bűncselekmények esetében 1 milliónál kezdődik a felajánlott díj.
Mint a Baranyai Megyei Rendőr-főkapitányság részéről Kertész Gábor elmondta, ritkán alkalmazzák a pénzdíjat, csupán egy-két gyilkossági ügy kapcsán próbálkoztak vele, de egyáltalán nem vált be, nem utolsó sorban azért, mert a rendőrség előbb elkapta a tetteseket, mint a tanú jelentkezett volna. Maguknak a nyomozóknak ezt a pénzt nem lehet kifizetni, jóllehet a sikeres akciókért nem szokott elmaradni a megérdemelt jutalom.
A rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény azt mondja, hogy a díjkitűzés kivételes esetben alkalmazható. No, efféle kivételes eset jócskán akadt azóta.
Garamvölgyi László, az Országos Rendőr-főkapitányság kommunikációs igazgatója (képünkön) erről az „intézményről” a következőket mondta lapunknak:
– Belső norma szabályozza, hogy milyen szinten mit lehet felajánlani. A lényeg az, hogy a pénz arányban álljon a befektetendő energiával, már amennyiben ezt lehet forintosítani. Tudjuk, hogy sok olyan látens információ van, amihez – ismervén a magyar tanúzási szokásokat – a rendőrség nem egykönnyen jutna hozzá. Ilyen lehet az, amikor egy adott személyt, vagy bűnjelet, mondjuk a legegyszerűbbet, egy kést keresünk. Minden esetben akkor fizetünk, ha a kapott információ megfelel a célkitűzésnek. Érdekes, hogy nem is nagyon szokott vita lenni, hogy valaki „megérdemli-e” a pénzt, vagy sem. Egyébként ez a rendőrség számára nem presztízsveszteség, mert az a fő, hogy az ügyek megoldása felé haladjunk. Ha jól emlékszem, a legnagyobb tétel 500 ezer forint volt, amit informátor kapott. Ez nettó pénz, a járulékokat, adót a rendőrség rendezi.
Feltűnő azonban, hogy az igazán nagy balhék, egy Fenyő-gyilkosság, az első, 1996-os robbantás után, vagy a whiszkis rabló esetében, mikor 5 millió forint díjat tűztek ki, senki nem jelentkezett. Ennek két oka is lehet: egyrészt ebben a körben, ha valakiről kiderül, hogy énekelt, nincs kegyelem, és ezt mindenki jól tudja; másrészt akkora pénzek forognak, súlyos 100 milliók, hogy ezzel a rendőrség nem tud, és nem is akar konkurálni.
Mint Garamvölgyi úr hozzátette, a kriminalisztika története egyébként sem igazolja azt, hogy minél nagyobb a kitűzött pénz, annál inkább jelentkeznének a vallomástevők...
Megtudtuk a „leosztást” is. Eszerint helyi szinten a kapitányságok vezetői 100 ezer forintig gazdálkodhatnak díjkitűzés ügyében, a bűnügyi vezető úgyszintén, míg a megyei főkapitány 100-500 ezer fölött diszponál. Országos szinten ugrik egyet a számsor, hisz a hírekből jól tudjuk, hogy komoly bűncselekmények esetében 1 milliónál kezdődik a felajánlott díj.
Mint a Baranyai Megyei Rendőr-főkapitányság részéről Kertész Gábor elmondta, ritkán alkalmazzák a pénzdíjat, csupán egy-két gyilkossági ügy kapcsán próbálkoztak vele, de egyáltalán nem vált be, nem utolsó sorban azért, mert a rendőrség előbb elkapta a tetteseket, mint a tanú jelentkezett volna. Maguknak a nyomozóknak ezt a pénzt nem lehet kifizetni, jóllehet a sikeres akciókért nem szokott elmaradni a megérdemelt jutalom.
