1.
Berendeltek, mondta az anyja.
Vasárnap, mi?, mormogott az apja.
Ha nem akarom, hogy kirúgjon, nem pampoghatok, mondta az anyja.
Még mindig az a nagyfejű van? Az Ottó?, kérdezte az apja.
Oszkár, mondta az anyja.
Egyhülyeség, mondta az apja.
Menjetek el a tóra, mondta az anyja. Harmincöt fok lesz.
Márió felnézett a laptopból.
Igen! Az király lenne!, kiáltotta.
Nem kell annyira rácuppanni, óvatoskodott az apja.
Mért, van más dolgod is?, kérdezte az anyja.
Vasárnap van, morgott az apja.
Nem te rinyáltál, hogy többet akarsz lenni a gyerekkel?, kérdezte az anyja.
Apuci, menjünk el a tóra!, állt fel Márió a gép mellől.
Látod, milyen szépen kér, mondta az anyja.
Harminc fok lesz?, sandított rá az apja.
Harmincöt, mondta hangsúllyal az anyja.
Az fasza, bólintott az apja.
Na, viselkedj!, kapta fel a hangját az anyja.
Jól van, már!, vonta meg a vállát az apja.
Akkor megyünk? Hurrá!, rikkantott fel Márió.
És, hogyan legyen?, kérdezte az anyja. Nálad alszik vagy érte jössz reggel?
Érte jövök, felelte gyorsan az apja. Este dolgom van.
Dolgod, mondta lassan az anyja.
Mért, csak neked lehet dolgod, és pont vasárnap? Nekem meg este sem?, méltatlankodott az apja.
Apád érted jön reggel, mondta az anyja. De ne ám délben, mondta az apjának az anyja.
Mert majd délben jövök, mi?, horkant fel az apja. Különben meg nem kell úgy oda lenni. Nagy gyerek már. Igaz, főnök?, kérdezte az apja.
Igaz!, felelte ragyogó képpel Márió.
Hagyd már ezt a gagyi főnöközést, szólt rá az anyja az apjára. Kéregető cigányok szokták mondani az utcán.
Hát aztán, vágott vissza az apja. A te Ottód tán nem főnök, mi?, szögezte az anyjának a kérdést az apja.
Az más, jelentette ki az anyja. Sose hívtam főnöknek. Különben is, Oszkár.
Egyhülyeség, felelte az apja.
Akkor ezt megbeszéltük. Hányra vagy itt?, szegezte neki a kérdést az anyja az apjának. Én nyolcra megyek.
Tizenegy?, kockáztatta meg az apja.
Rossebet, harciaskodott az anyja. Legkésőbb tízre legyél itt, szépen megkérlek, jó?
Apuci, menjünk már tízkor!, hízelgett Márió is.
Nem kell itt könyörögni, megértettem, mi az ábra, mondta az apja.
El vagy te tévedve. Senki sem könyörgött, mondta az anyja.
Harapós kedvében van a kisasszony, mondta az apja.
Kisasszony ám a…, legyintett az anyja.
Akkor nagyasszony!, élénkült meg az apja.
Köszönjük a gyors és kreatív programegyeztetést. A gyerek strandcucca össze lesz készítve. Tízre fog várni, ne késs, mondta az anyja.
Itt leszek főnök!, intett az apja. Pancsizunk egyet!
Tök király!, kiáltotta Márió.
Csukódott a bejárati ajtó.
Tök alsó, gondolta az anyja, de nem mondta ki hangosan.
Össze tudsz pakolni magadnak, Maci?, kérdezte aztán az anyja.
Simán, felelte Márió, visszaereszkedve a laptop elé.
Fürdőgatya, papucs, törülköző, úszószemüveg, sorolta az anyja.
Jó, tudom, mondta Márió kissé türelmetlenül.
Száraz gatya, mondta az anyja.
Ja, ja, felelte Márió.
És napolaj, mondta az anyja. Kend be magad, különben szét fogsz égni.
Nem fogok szétégni, mondta Márió.
Csinálok egy szendvicset, mondta az anyja.
Nem kell, majd veszünk kaját, mondta Márió a képernyőre meredve.
Azért csak legyen nálad valami, ki tudja, mi lesz, tette hozzá az anyja.
Ha ennyire akarsz, akkor csinálj, mondta Márió.



2.


Kurva meleg van, mondta vontatottan az apja.
Anyu nem szereti, ha csúnyán beszélsz, mondta Márió.
Csak finnyáskodik, grimaszolt egyet az apja. Ez nem csúnya beszéd, vésd a fejedbe. A férfiak így beszélnek. Férfi vagy csak puhapöcs?, hajolt közel az apja.
Nem vagyok puha pöcs, mondta zavartan vigyorogva Márió.
Azért, főnök!, mondta keményen az apja. Főnök vagy, vágod?
Vágom, helyeselt Márió. Főnök.
Basszus, de tényleg kurva meleg van. És még csak tizenegy, mondta az apja.
Menjünk be a vízbe, javasolta Márió.
Fürödni akarsz?, sandított rá az apja.
Hát, jó lenne, vonta fel a vállát Márió.
Akkor menj, bökött a tó felé az állával az apja.
Te nem jössz?, kérdezte kissé csalódottan Márió.
De majd jövök, mondta az apja.
Mikor?, érdeklődött Márió.
Előbb iszom egy sört, mondta az apja. Majd utána.
Jó, felelte Márió és elindult a víz felé.



3.
Ezt ne csináld még egyszer, mert nyakon váglak, mondta mérgesen az apja.
Nem hideg a víz, eresztette le a vízipuskát megszeppenve Márió.
Ez? Kurva hideg!, indulatoskodott tovább az apja. Add ide azt a szart, kapta ki a kezéből az apja a vízipuskát.
Apuci, ne, mondta Márió elhúzódva.
Ez nem hideg?, töltötte meg az apja a vízipuskát, és feléje spriccelt.
Jujj!, ugrott hátrébb Márió, mint akinek hideg a víz.
Ugye?, kiáltotta diadalmasan az apja. Akkor bírjad, mondta az apja, ne legyél puha pöcs.
Nem vagyok az, mondta Márió összehúzódzkodva a vízsugár elől.
Csak gyere, most vagánykodj!, mondta megint az apja.
Apuci…, mondta Márió elhaló hangon.
Apuci, mi?, vigyorgott az apja. Csak semmi apuci.
Ne bánts, kérte Márió.
Ki bánt?, rikkantott az apja. Amúgy meg, te kezdted, főnök!
Csak vicceltem, mondta Márió.
Ja? Hát én is vicces kedvemben vagyok!, folytatta az apja a spriccelést.
Naaa, apuci, menekült Márió.
Istenit ennek, mondta egyszerre megint dühösen az apja. Szétjött, össze se lehet rakni. Ki vette?
Anya, mondta Márió.
Jellemző, mondta az apja, és odadobta a két műanyag darabot. Nesze, itt van, műtsed össze, ha tudod.
Te hová mész?, kérdezte Márió.
Gurítok egy sört, felelte az apja. Meg lehet pusztulni ebben a melegben.
Jó, felelte Márió, miközben a két részre széteset vízipuskát próbálta egybeilleszteni.


4.
Ne már…, suttogta az anyja.
Mért, mit hittél?, kérdezte az anyja főnöke.
De hát, ingatta a fejét az anyja.
Ugyan már, fogta meg a nyakszirtjét az anyja főnöke. Ne mondd, hogy nem érzed…
Mit?, rebegte az anyja.
Mit, mit, szuszogta a nyakába az anyja főnöke. Egyszerűen megveszek érted.
Hát ezért?, kérdezte az anyja döbbenten. Vasárnap?
Olyan hülyéket tudsz kérdezni, de nem baj, lihegte az anyja főnöke. Ez is izgató.
És…, húzta be a nyakát az anyja, most mi lesz?
Semmi olyan, amit ne akarnál, lehelte az anyja főnöke, és megnyalta az anyja nyakát.
Szóval, ne vigyem fel arra a NAV-os oldalra az idei adatokat?, kérdezte az anyja, miközben egészen előre dőlt.
Dehogy nem, vidd csak, hörögte az anyja főnöke, és fogai közé fogta az anyja nyakán a bőrt.
És ha…, nyögte az anyja, miközben a melle a tasztatúrához nyomódott.
Mit ésházol, nyögte alig érthetően az anyja főnöke, foga között az anyja tarkójának bőrével, és a nyelvével simogatta a pihéket a bőrön.
Én majd…, préselte ki magából az anyja, és látta, hogy a monitoron elindulnak az „á” betűk, mert azt nyomta legjobban a mellével.


5.
Nézd, mekkora kagyló!, kiáltott a vízből kiemelkedve Márió.
Kagyló? Itt?, morrantotta oda az apja a padról.
Szerintem ez az!, emelt a magasba Márió egy fekete, sáros, kerekded valamit.
Te vagy a főnök, neked kell tudnod a tutit, hagyta jóvá az apja.
Nem nézed meg?, kérdezte Márió.
Majd megsasolom, de most hanyagoljál már kicsit, felelte kelletlenül az apja.
Kereshetek még kagylót?, rikoltotta feléje Márió.
Sima liba. Keressél csak, adta ki az engedélyt az apja. Elég nagy a tó.
Majd bejössz a vízbe?, érdeklődött azért Márió.
Ne túráztass már, nyögte az apja, és feltápászkodott a padról. Harmincöt fok van. Innom kell egy sört, de viharsebesen.
És aztán bejössz?, kiáltott még utána Márió.
Előbb keress még egy pár kagylót, kiáltotta oda apja, miközben már a büfé felé slattyogott.


6.
Ez a legnagyobb, tette le a kezében tartott kagylót Márió a padra.
Basszus, nagyobb, mint a fejed, főnök!, szólt az apja.
Keressek egy még nagyobbat?, kérdezte lelkesen Márió. Ami akkorra, mint a te fejed?
Mint az én fejem?, hökkent meg az apja.
Az iszapban még van egy csomó, jelentette Márió. Szerintem lehet akkora is, mint a fejed.
Aztán minek még egy akkora, mint az én fejem?, kérdezte az apja.
Mi leszünk a kagylófejűek, felelte vigyorogva Márió.
Én mondom, néha nagyon hülye tudsz te lenni, mondta az apja.
Akkor ne keressek?, kérdezte csöndesebben Márió.
Nekem mindegy, felelte unottan az apja. Keress teknőst, mondta aztán az apja élénkebben.
Teknőst?, ámult el Márió.
Ja, nyugtázta az apja. Kagylód már van elég, nem?
De, ismerte el Márió. Szerinted van itt teknős is?
Mért ne lenne?, válaszolt fölényesen az apja. Egy ilyen tóban minden van, amit csak akarsz.
Te nem jössz?, kérdezte reménykedve Márió.
Hová?, ütközött meg az apja.
Hát be, a vízbe, felelte Márió. Keresünk teknőst.
Jó, majd jövök, egyezett bele egy sóhajtással az apja.
De mikor?, kérdezte Márió.
Mikor, mikor!, állt fel az apja. Megiszom még egy sört, és utána. Jó lesz, így, főnök?
Jó!, kiáltotta Márió, és szaladni kezdett a tó felé. Addig én elkezdem a kutatást!
Kezd csak, hagyta rá az apja.


7.

Nem látott itt egy gyereket?, kérdezte az apja.
Miféle gyereket?, nézett fel rá a tetovált csávó, aki a csónakot kalapálta. Van itt néhány.
Hát egy olyan fiú, mondta az apja. Itt búvárkodott.
Hol?, nézett a vízre a csávó.
Itt, gázolt bele az apja a tóba térdig. Teknőst keresett.
Ne már, teknőst?, röhintette el magát a csávó.
Ja, meg kagylót, magyarázta az apja, és tett még egy lépést.
Itt nincs is olyan, felelte a csávó.
De van, mondta az apja hadarva. Akkora kagylók vannak, mint a fejed, baszdmeg.
Anyádat szívasd, köcsög részeg!, vakkantott feléje a csávó. Megfordította a csónakot, odébb húzta.
Na! Hé!, kiáltotta az apja a víz felé, ami most hirtelen üres lett, mintha senki sem akart volna fürdeni többé.
Főnök!, rikoltott az apja, és elkezdett menetelni befelé. Ne hülyülj már.
A félig kiivott sörösüveg, aminek szájába mutatóujját dugta eddig, lecsúszott és a vízbe csobbant.
Márió!, üvöltötte az apja. Aztán még egyszer, elnyújtva, Márióóóó!
Hétszentség, hogy melegebb volt, mint harmincöt fok.
Fehéren sütött a nap.