Pécsi íróprogram

Múlt és jelen
Rezidenseink
Művek
mehes.karoly@meheskaroly.hu
A honlapon megjelenő szövegek és képek szerzői jogi védettség alatt állnak.
prózák ::


Képzelt krimi

2001

Látom a szembeni szomszédot. Kora reggel feltűrt ujjú ingben ül és eszeveszettül hadonászik. Háttal van, a most kivilágítatlan szoba sötétjéből nem lehet kivenni, ki van még ott.
Egyszer csak a két tenyerébe temeti az arcát. A háta meggörbed.
És már hallom, már tudom...
- Megmondtam magának, hogy ne jöjjön ide. Kértem! Nem kértem?
- Maga túl sokat kér, kedves Jacek. Mindig csak kér.
- Gúnyolódik. Hát csak gúnyolódjon! Megmondtam...
- Megmondta, megmondta. Aztán még sem tartotta be.
- Két napot kérek...
- Még két nap. A végtelen türelmemet teszi próbára.
- Ma nem nyit ki a Schwarz. Holnap az új szisztémával... Az internetről letöltöttem egy kódot. Egész éjjel számoltam. Egy szemhunyásnyit sem aludtam. Nézzen a képernyőre!
- Igazán gratulálok. Szóval hamarosan a virtuális milliomosok táborában üdvözölhetjük.
- Hogyhogy üdvözölhetnek?
- Rajtam kívül Oleg és Szása urak is roppant örülni fognak.
- Ööö... Ők kik is?
- A munkatársaim, ha szabad így fogalmazzak. Már épp azon vannak, hogy meglátogassák magát, kedves Jacek. De ha a szisztémája beválik, készséggel lemondanak erről a nyűgös vizitről. Temérdek egyéb elfoglaltságuk van...
- Őrület! De Halda úr. Hiszen ismer ön engem!
- Hogyne. Ismerem, nagyon is jól. Apropos, esetleg a kedves faterka...
- Pszt! Ő semmit sem tud. És nem is tudhat.
- Vagy úgy.
- Egy régi pipásdobozban tartja a pénzét.
- A dohányt.
- A pénzét!
- No és? Érdekel a dolog.
- Ő nem tudhatja meg. Isten ments! Szegénykém a saját temetésére kuporgatta.
- Á, értem. Tehát nem lesz temetés. Javasolja a kedves faterkának, hogy ne haljon meg mostanában. Keddig, legalábbis.
- Kegyetlen, Halda úr, milyen kegyetlen!
- Ilyet mondani egy barátra! Kedves Jacek...
- Tessék?
- Jó szerencse, csak semmi más. Egy játékbarlangban egyedül erre van szükség. Tudja, ki mondta ezt?
- Fogalmam sincs.
- Zrínyi Miklós. Egy magyar főnemes. Négyszáz éve.
- Igen, szerencse... Igaza volt!
- No persze. És mi lett vége, kedves Jacek?
- A vége?
- Nekirontott egy vadkan, és felöklelte. Zrínyi úr elpatkolt.
- De hiszen...
- Ez van, barátom.
- Mindegy. Nem fog megijeszteni. Nem félek! Nyerni fogok!
- Ezt már komálom, kedves Jacek.
- Csak a papát hagyják ki ebből. Már nincs egy vasa sem. Meghalnia sem érdemes. Őt ne...
A férfi tényleg a kezébe temeti az arcát.
Ugyanebben a pillanatban a szomszédos ablaknál valaki nagyon lassan elhúzza a függönyt. Az üveg mögött ott áll egy szálfa vékony, beesett, sárga ábrázatú öregember. Vékony bajusz. Sötét öltönyt, fehér inget, fekete nyakkendőt visel.
Néz, mereven előre. De nem lát már semmit.
Várom, mikor következik el a pillanat, és tárja szélesre az ablakot.