Feladat-e az élet?,
Kérdezem, kedves Pathétique.

Még alszom, álmodom - ez nem feladat, ez béke, kinyújtózni, összegömbölyödni, dehogy feladat;
A csörgő vekkert elhallgattatni - feladat;
Kinyitni a szememet, és az ablakon át meglátni a mai eget - nem feladat, kíváncsiság, pislákoló;
Felkelni, tenni egy lépést - feladat, homo erectus, micsoda feladat;
Ébresztés, feldúlni a szomszéd szoba csöndjét - feladat, istenem, hát persze;
A meleg arcocskákhoz odanyúlni - nem feladat, egy kis erő a feladatokhoz;
Mert ettől fogva majdnem minden az - feladatok egymásba kapaszkodó, egymást szülő, egymást feleslegessé tévő, egyértelmű és kibogozhatatlan láncolata, az életet írmagjában meghatározó sokszoros spirál;
Az autó, az út, a villanyrendőr, a lépcső, a telefon, a komputer - örökös feladatok;
Szavak és elhallgatások, odanézések és elfordulások, elrebbenő érintések, belemarkolások - nem feladat, furcsa valami, még csak bűntudat sincs;
Zöldségleves, tonhal, krumplisaláta - nem feladat…?, csak mert finom?, feladat;
Telefon, indulás, vissza, bevásárlólista, cipőfűző, lottó - mindegy, ezek is feladatok;
Egy pillanatra megint az ég, hogy odafönt… - a vágy nem feladat;
Szerethetem?, és ő szeret?, a hajamat tépdesem - nem, nem, ez se feladat;
Újabb szavak, kérdések és feleletek, kikérdezések és beismerések, tagadások, csak hogy minden legyen, létezzen, történjen valahogy szavak által is - ez a feladat;
Esti csöndben a Liget számára töprengve írni - hát minek nevezzem?, amikor egyszerűen jó, létezik ilyen feladat?;
És megint álmodom: szalonnásra kopott bőr aktatáskájával, hát él?!, te jó ég!, jön nagyapám, százhat éves, ahogy emlegetik, bohém ember, mondja is dörmögve, te bikfic, az életben egyetlen feladat létezik, hogy jól érezd magad.

Ó, kedves Pathétique, értem én,
Akkor gyorsan alszom, halálra alszom magam.