Pécsi Íróprogram ::
Mihkel Mutt (Észtország), 2008. október
Mihkel Mutt észt író és kolumnista Tartuban született 1953-ban. A helyi egyetemen tanult irodalmat és újságírást. Színházi és irodalmi kritikusként és parodistaként kezdte pályafutását. Volt újságíró, kolumnista, dramaturg és a külügyminisztérium PR-vezetője is. Jelenleg Észtország vezető irodalmi folyóiratának szerkesztője. A z 1970-es évek vége óta publikál, versek és hosszabb epikus művek kivételével sok műfajban 26 könyve jelent meg.
Mihkel Mutt főműve, az Egerek a szélben a kiadást követően egy év alatt 40 ezer példányban kelt el, afféle kultregény lett belőle. Az 55 éves Mutt az ősi észt fővárosban, Tartuban született és nevelkedett, majd két irodalmi lapnak, előbb a Sirpnek, napjainkban pedig a Loomingnak a főszerkesztőjeként dolgozik Tallinban, abban a városban, amely 2011-ben lesz Európa Kulturális Fővárosa.
Mutt nagy tervekkel érkezett Pécsre: visszaemlékezéseinek első kötetét kívánta itt befejezni, melyben a gyerekkorát dolgozza fel.
– Az idén elhunyt nagy észt író, Jaan Kross (akivel egy ideig egy tömbházban laktam) memoárjait szinte remegve várta az olvasóközönség, aztán nagy csalódás lett belőle: sajnos túl későn, idős korban, már egy agyvérzés után kezdett hozzá, és nem az lett belőle, ami lehetett volna, tele volt ténybeli tévedéssel is. Ezért aztán, tán kicsit szerénytelenül, úgy határoztam, hogy én időben nekiállok a visszaemlékezéseim papírra vetésének, amíg még vág az eszem, és az emlékezetemmel sincs különösebb probléma – mondta az író, aki az első néhány nap után máris otthonosan érezte magát Pécsett.
– Nagyon emlékeztet ez a város a szülővárosomra, Tartura, teljesen európai, de ugyanakkor különös, egyedi íze van, és a léptékek, a méretek is nagyjából hasonlóak. Ez azért is jó nekem, mert épp a tartui gyerekkort írom, és ahogy járom a pécsi helyszíneket, sokszor felrémlenek bennem otthoni utcák, sarkok, hangulatok. És egy másik párhuzam: amikor iskolásként a sok silány szovjet gyerekkönyv mellett A Pál utcai fiúkat olvastam, nem gondoltam volna, hogy egyszer alkalmam lesz ennyi időt tölteni Molnár Ferenc hazájában.
És tényleg: Mihkel Mutt szinte tökéletes kiejtéssel mondja „Ernő Nemecsek” nevét, holott bizonyára nem mostanában olvasta utoljára.
Mihkel Mutt főműve, az Egerek a szélben a kiadást követően egy év alatt 40 ezer példányban kelt el, afféle kultregény lett belőle. Az 55 éves Mutt az ősi észt fővárosban, Tartuban született és nevelkedett, majd két irodalmi lapnak, előbb a Sirpnek, napjainkban pedig a Loomingnak a főszerkesztőjeként dolgozik Tallinban, abban a városban, amely 2011-ben lesz Európa Kulturális Fővárosa.
Mutt nagy tervekkel érkezett Pécsre: visszaemlékezéseinek első kötetét kívánta itt befejezni, melyben a gyerekkorát dolgozza fel.
– Az idén elhunyt nagy észt író, Jaan Kross (akivel egy ideig egy tömbházban laktam) memoárjait szinte remegve várta az olvasóközönség, aztán nagy csalódás lett belőle: sajnos túl későn, idős korban, már egy agyvérzés után kezdett hozzá, és nem az lett belőle, ami lehetett volna, tele volt ténybeli tévedéssel is. Ezért aztán, tán kicsit szerénytelenül, úgy határoztam, hogy én időben nekiállok a visszaemlékezéseim papírra vetésének, amíg még vág az eszem, és az emlékezetemmel sincs különösebb probléma – mondta az író, aki az első néhány nap után máris otthonosan érezte magát Pécsett.
– Nagyon emlékeztet ez a város a szülővárosomra, Tartura, teljesen európai, de ugyanakkor különös, egyedi íze van, és a léptékek, a méretek is nagyjából hasonlóak. Ez azért is jó nekem, mert épp a tartui gyerekkort írom, és ahogy járom a pécsi helyszíneket, sokszor felrémlenek bennem otthoni utcák, sarkok, hangulatok. És egy másik párhuzam: amikor iskolásként a sok silány szovjet gyerekkönyv mellett A Pál utcai fiúkat olvastam, nem gondoltam volna, hogy egyszer alkalmam lesz ennyi időt tölteni Molnár Ferenc hazájában.
És tényleg: Mihkel Mutt szinte tökéletes kiejtéssel mondja „Ernő Nemecsek” nevét, holott bizonyára nem mostanában olvasta utoljára.
