Pécsi Íróprogram ::
Christos Chrissopoulos pécsi naplója (magyarul)
Pillangó utca
Gurda Vera fényképalbuma
“What is true of photography, is true of the world seen photographically.”
Susan Sontag, On Photography, Rosetta Books, 1973. 62. oldal
Pécs, 2009. augusztus 2.
A fényképalbum
A fényképalbumot 2009. augusztus 2-án, egy vasárnapi napon vásároltam Pécs külvárosi piacán, a Pécsi Vásáron. Az eredeti méretéből csak 5 lap maradt 29 x 23.5 cm-es nagyságban. A lapok átlátszó műanyaggal vannak borítva. 12 fénykép van benne és egy húshetijegy. A belső borítón kék tintával az alábbi van írva: „Gurda Vera fényképalbuma”. Nem tartalmaz semmilyen más írott jegyzetet.
Hivatalos vacsora, 1952. szeptember
Egy egész diót szorongattál a kezedben az asztal alatt. Eleinte különböző oldalról próbáltad feltörni de az természetesen ellenállt. Azután eltünt a tenyeredben mintha csak egy varázstrükköt csináltál volna. De nem tudtál megfeledkezni róla, a kezeid nem nyugodtak meg. A ráncos dióbél befészkelte magát a kemény héjba. Mint az agy a koponyában. Nem tudtad megőrizni a türelmedet és erősen az asztal sarkához nyomtad a diót anélkül, hogy bárki is meglátott volna. És a héj megtört. Csak én vettem észre. Abban a percben te és a dióbél helyet cseréltetek. Így te lettél a gyümölcs és a gyümölcsből lettél te. Megnőtt körülötted a burok és betakart téged mint egy embriót. Egész este a terem másik végét bámultad odaszegezett szemekkel és vártad hogy elhalványuljon a fény és elhalkuljanak a vacsora zajai. Lassanként a burok megnőtt. Bezárultak a dió varratai és te elvesztél bebörtönözve a hangtalan sötétségbe. Amint bezáródott a burok, rémülten gyanakodtál egy gyilkos fogú mókus jelenlétére amelyik kiugrik a bűvész kalapjából a színpadon. És rádugrik. Miközben kitartóan bűvöli a dióhéjat.
1973.
Eleget bújkáltam. Eljött az idő, hogy kiterítsem a kártyáimat. Tudom, hogy semmit nem értettél meg. Ebben a percben felfedem előtted, minden előzetes tervezés és szószátyárkodás nélkül mindazt, amit titokban régóta tudtam. Az ember egy tó, amely visszatükrözi az égboltot. Nem a felhőket, a napot vagy az eget. Azok a valóságban is léteznek. Hanem egy tükör a víz felett. Mindezt megtanultam kitartóan nézve egy lyukat a kék égen ezen a télen. Örülök, hogy azóta, hogy elmentél senki nem őrjít meg buta kérdésekkel (kivéve persze saját magamat).
Pécs, dátum nélkül
Az én világom két részre szakadt. Az egyik rész, ami létezik és a másik, ami nem létezik. Az, ami létezik (mindez körülöttem) jelen van itt bent a maga teljességében. És az, ami nem létezik, az hiányzik szintén a maga teljességében.
Hivatalos ebéd, 1953. szeptember
Az ebéd közepén a titkár felállt és Gurda Istvánhoz fordulva ezt mondta: „Tartsunk beszédet.”
A titkár azt mondta Gurda úrnak, hogy beszédet kell tartania, pályafutása utolsó beszédét és nagyon oda kell figyelnie.
A titkár felhívta Gurda úr figyelmét a kitüntetésekre, melyek a mellére vannak kitűzve és a felelősségre, ami ezekből adódik. Valami felejthetetlent kell mondania.
A titkár emlékezteti Gurda István urat, hogy az a dolga, hogy megvédje a hazáját mindazokkal az eszközökkel, amelyek a rendelkezésére állnak. A rendelkezésre álló technológián kívül létezik még a bátor férfiak fáradhatatlan erőfeszítése.
A titkár folytatja az elért sikerek listájával, ami büszkévé teszi őket.
Nem szabad elfelejteniük, hogy az övék a dicsőség, de a munka mindannyiukat érinti.
A titkár körbemutat az asztalon megnevezve különböző magas posztot betöltő munkatársakat.
A titkár azt mondja Gurda úrnak, hogy nem fog mindig minden kívánságuk szerint történni és az út során akadályokkal is szembe kell majd nézni.
A titkár összefoglalja rámutatva, hogy ő az egyike a háromezer elvtársnak akik követik őt és bíznak benne.
Gurda úr helyeslően bólint ezen homályos beszéd után és a következő pillanatban a reflektor a terem végébe irányul ahol egy bűvész megy fel a színpadra.
1942. Minden további információ nélkül
Néhány napja már nem beszéltem senkivel. Minden átfut rajtam anélkül, hogy egyáltalán reagálnék és anélkül, hogy bármilyen nyomot hagynának bennem. Délutánonként, amikor semmi nem hallatszik az erkélyen, a nyelvem a szárítókötélre kiterített ruhához hasonlít. Mint az üres, mosott harisnyám megstoppolatlan kis lyukkal a sarkán. Vagy mint egy rejtett szakadás a kosztümkabát hajtókáján. Már jó ideje nem beszéltem, és a beszéddel együtt eltűnt mindaz amire emlékeztem a szeretetről. Mint egy rajzszög a szájban ami a földhöz szegez. Nézem a kiteregetett ruhákat az erkélyen és te elhaladsz, egy futó árnyékot vetve rájuk, mint egy átsuhanó felhő.
Hivatalos ebéd, 1954. szeptember
Gurda úr a mosdó ajtajában várakozik, amikor közeledik felé a titkár és megkérdezi, hogy átvette-e már az új feladatait
Amikor megkapja a választ, hogy igen, már megtörtént, hirtelen türelmetlenné válik
Rosszallóan néz rá minden nyilvánvaló ok nélkül egyszerűen csak a tekintete stílusával
Azután meghívja az elkülönített asztalához és azt javasolja, hogy közösen találjanak megoldást az ideológiai problémára
Gurda úr képtelen megérteni miért kell újra megvizsgálniuk ezt a kérdést amelyet már mindketten kívülről ismernek
A titkár ragaszkodik hozzá, hogy menjenek az elkülönített asztalhoz
A titkár tegezi és a keresztnevén szólítja Gurda urat és megkérdezi tőle, hogy vannak-e újabb információi.
István úr azt válaszolja, hogy mindenki a közös jó érdekében dolgozik
A titkár megkérdezi, hogy elfogadná-e ugyanezt a feladatot és Gurda úr megérti, hogy hibázott
Megkérdezi, hogy ez a beszélgetés egyfajta önkritika-e számára, hiszen ő is ugyanebből a hibából indult ki és rámutat, hogy együtt fogják tanulmányozni az ideológiai álláspontjának javítását
A titkár egyetért de nem könnyebbült meg
Ez a beszélgetés is valahogy homályos
Kezet fognak és visszatérnek az ebédhez.
A színpadon egy bűvészszámot jelentenek be.
Pécs, 1977.
Egész éjjel esett. Mi, akik a felső emeleteken lakunk halljuk az esőcseppek kopogását a tetőn de nem tudjuk dekódolni az üzenetet. Egyik percben az eső eláll, aztán folytatódik a szél fújásával. Egy légy átvészelte a telet és itt zümmög körben anélkül, hogy az megközelítené az ablaküveget. Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen kicsi lény ekkora zajt tud csapni. A többi lakó beszélget, járkál a lakásában. Valaki arrébbhúz egy széket és ugyanabban a pillanatban egy autó halad el az utcán. Elveszve és lépések nélkül, a történelem ithhagyta nekünk a kihalt várost. Ha az eső mond valamit, akkor butaságokat mond. Egyedül ülök az ágy szélén és hallgatok.
Hivatalos ebéd, 1956. szeptember
„Nézem ezt a képet és arra gondolok, hogy vajon a hegyek tudnak-e mozogni.” mondta a titkár Gurda úrhoz intézve a szavait.
„Attól függ kitől kérdezi” válaszolta.
„Mondjuk, hogy önt kérdezem.”
„Ebben az esetben attól függ, hogy milyen hegyről beszélünk.”
„Ön mit gondol?”
„Tegyük fel, hogy kitört egy csata a hegy lábánál. A fegyverek lőnek megkülönböztetés nélkül minden irányba. Az ágyúk jobbra-balra lőnek. Nos, sok hegy egy ilyen hasonló helyzetben nagyon szívesen felemelné a lankáit és elmenne. Ki szeretne egy idegen veszekedés kellős közepén lenni? A hegyeknek minden joguk megvan arra, hogy felkeljenek és odébb álljanak.”
„És mit gondol? Van esély arra, hogy ilyen módon reagáljon az összes hegy?”
„Nem hiszem, elvtárs. Nem hiszem, hogy minden egyes hegy ugyanazt fogja tenni. Egyes hegyek bátrabbak a többieknél. Van kötelességtudatuk. Az ellenségeskedés közepén látni fogják saját magukat mint a háború meghatározó tényezőit.”
„Kérem, hogy ezt magyarázza meg.”
„Amelyik sereg elfoglalja a hegycsúcsot, stratégiai előnyre tesz szert. Egyes hegyek tehát ezt fontos előjognak tekintik. Büszkék arra a jelentőségteljes szerepre, amit betöltenek és a társadalomra, amelyik küzdött azért, hogy egy erődöt építsen a csúcsaira. Ezek azok a hegyek, amelyek maradnak majd.”
„És a hegyek, amelyek elmennek, azokat gyáva hegyeknek nevezzük?”
„Nevezheti ahogy akarja. Én csupán azt mondom, hogy egyesek jobbak a többieknél.”
„És mit gondol, miféle hegy a mienk?”
„Ó, hát kétség sem fér hozzá, hogy bátor hegy.”
„Igen?”
„Sokszor másztam már fel a lankáin, miközben az agyamban a háború gondolatával küzdöttem. A hegy sosem hátrált meg. Nem hinném, hogy egykönnyen találna jelentősebb hegyet ennél.”
„Nos, akkor nekem magamnak is fel kell rá másznom, hogy megbizonyosodjak efelől.”
„Rendben, úgy tűnik, eljött ennek is az ideje. Most fejezzük be az ebédünket. Hamarosan a varázsló lép majd a színpadra.”
Pécs, 1956. október
Az utolsó kép, ahol Gurda István szerepel
A város nem kínált egyértelmű utalásokat. Csupán névtelen érvek montázsa volt az egész. A járókelők mondatfoszlányai. Pécsett mintha minden óra más időt mutatott volna. Mintha minden szobor különböző irányba mutatna. Ebben a filmben ultimátumként kellett volna megjelennie a vége feliratnak mindkettőnk számára. A történetünk karakterei, elbeszélései, motívumai - minden elrendeltetett. De végül én hátramaradtam...
1956. október 27. – november 4.
Részletek válogatott rádió műsorokból központi és regionális rádióállomásokról2
1956. október 27. szombat
Miskolci Szabad Rádió
22:45
Magyar honfitársak, az utóbbi napokban megszületett valami, ami korábban nem létezett. Nem, ezerszer is nemet mond Miskolc, Pécs, Győr és egész Borsod megye.
1956. október 28. Vasárnap
Miskolci Szabad Rádió
18:40
Pécs, Győr, Debrecen és más városok immár saját rádióállomással rendelkeznek. Most már lehetővé vált, hogy megfelelő rádiós összekötettés legyen. Kapcsolatot kínálunk a 42-es és 43-as rövid hullámon. Miskolc ezen a frekvencián fog sugározni minden páros órában.
1956. október 28. vasárnap
Szabad Kossuth Rádió (Budapest)
23:00
Több információt kaptunk a szovjet csapatok vonulásával kapcsolatban, különösen a keleti megyékben. Pénteken két szovjet páncél vonat haladt át a záhonyi határállomáson. A szovjet erők elfoglalták a pályaudvart és ellenőrzésük alatt tartják a vasútvonalat. A Miskolci Egyetem rádióállomása szerint csütörtökről péntekre virradó éjjel egy nagy pándélos egység haladt át Kisvárdán. Debrecenből szintén a szovjet seregek megállás nélküli előrehaladását jelentik. A Magyar Távirati Iroda hivatalos közleményben cáfolta, hogy a szovjet csapatok elfoglalták a szolnoki repülőteret. Pécs repülőtere szintén szabad.
1956. november 3. szombat
Szombathelyi Szabad Rádió
08:00
Jelentés a szovjet csapatok megerősítéséről. A csapatok nagyrésze Budapest körül összpontosult. Maléter Pál ezredes múlt szerdán bejelentette, hogy Mikoján megígérte a Varsói Szerződés összes, jelenleg még Magyarországon állomásozó erőinek a visszavonását. Ugyanakkor a budapesti rádió (Szabad Kossuth Rádió) bejelentette, hogy a legutóbbi budapesti látogatásán Mikoján azt mondta, hogy az összes szovjet egység visszavonul – kivéve amelyek a Varsói Szerződés keretén belül előreláthatólag maradnak.
1956. november 3. szombat
Győri Szabad Rádió
12:00
A Honvédelmi Minisztérium információi szerint egy szovjet zászlóalj Gyöngyös térségében (kb. 80 km-re északkeletre Budapesttől) átadta a fegyverzetét a lakosoknak és közölték, hogy a katonáknak nem áll szándékukban a nép ellen harcolni. A fegyverletétel után a zászlóalj letáborozott a városon kívül.
1956. november 4. vasárnap
Szabad Kossuth Rádió (Budapest)
Magyar, angol, orosz és francia nyelven sugározott műsor
04:20
Figyelem! Figyelem! Nagy Imre miniszterelnök a magyar néphez szól. „Nagy Imre miniszterelnök beszél Önökhöz. Ma hajnalban a szovjet erők megtámadták a fővárosunkat azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy leváltsák Magyarország legális és demokratikus kormányát. Seregeink harcolnak. A kormány a helyén van. Értesítem hazánk népét és az egész világot erről a helyzetről.”
Szabad Transzdanubiai Katonai Rádió
1956. november 4. vasárnap
09:00
Elkeseredett harc folyik a magyar és a szovjet csapatok között Győr és Komárom térségében, miközben a szovjet légierő alacsony magasságban hajt végre támadásokat. A harcok láthatóak voltak Budapestről. A győri, miskolci és pécsi rádióállomások felhívták a helyi tanácsokat, hogy jelentsenek be általános mozgósítást.
Dunapentele Szabad Rádió
1956. november 4. vasárnap
07:30
A Dunapentele Szabad Rádió nemzeti bizottságának bejelentése. Az áruló megszálló erők megtámadták Budapestet és más városokat. A harc folytatódik Pécsett, Székesfehérvárott, Dunaföldváron és Veszprémben. A magyar katonák egy emberként harcolnak a megszállók ellen és folytatni fogják a harcot a magyar felkelésért a végsőkig. A helyzet válságos de nem reménytelen.
Szolnoki Rádió (szovjet ellenőrzés alatt)
1956. november 4. vasárnap
13:56
Ultimátum a magyar hadsereg erőinek, hogy adják meg magukat a 17:00 órás határidő előtt máskülönben a szovjet seregek megsemmisítik őket. Üzenet Karcag városának, hogy hagyjon fel minden ellenállással, figyelmeztetés, hogy ha a fegyverek nem csendesülnek el 17:00 óráig a szovjet légierő bombázni fogja a várost.
Magyar Távirati Iroda
Budapest
1956. november 4. vasárnap
Telex szalag az Associated Press – Bécsi Iroda ügynökségenek.
[…]
[…] Az orosz gengszterek elárultak bennünket. Orosz csapatok váratlanul megtámadták Budapestet és az egész országot. Mindenkire lőnek Magyarországon. Általános támadásról van szó. Nagy Imre nevében írok. Segítséget kér.
[…] Nagy Imre, a kormány és az egész nép segítséget kér. Ha az osztrák kormány bármit fel tud ajánlani, szóljanak. Sürgős, sürgős, sürgős.
[…] Éljen Magyarország és Európa! Meg fogunk halni Magyarországért és Európáért! Hírek a segítségről? Gyorsan, gyorsan, gyorsan! Az orosz támadás megkezdődött délután 4-kor.
[…] Orosz harci MIG-ek Budapest felett. Orosz harci MIG-ek Budapest felett. Győrt teljesen körbevették az oroszok. Székesfehérvár nem válaszol.
[…] Associated Press, Bécs, ha van valami híretek, azonnal tudassátok velünk. A kormány választ vár. Nincs vesztegetnivaló idő. Nincs vesztenivaló idő.
[…] Hámori úr kormányszóvivő megerősítette a magyar katonai vezetés letartóztatásáról szóló híreket. Nagy Imre biztonságban van. Tildi Zoltán a Parlamentben tartózkodik.
[…] 05:45 van és az orosz fegyverek elhallgattak egy időre. A közvilágítás működik és a város békésnek tűnik, de az utcákon mindenütt orosz tankok vannak. Egy orosz gyalogos szakasz a Parlament felé tart.
[…] Nagy Imre a néphez beszél a rádióban. Közli, hogy bizonyos elemeknek sikerült eltávolítaniuk a legitim kormányt. Seregeink harcolnak az oroszok ellen.
[…] Pécset délután 2-kor megtámadták az oroszok. A város a kezükre került, de az autópályák még szabadok. Megpróbálták elfoglalni az uránbányákat és a repülőteret, de a magyar erők megakadályozták őket.
[…] Ha van bármilyen válaszuk, azt továbbítsák felénk. Nagy Imre személyesen kér segítséget. Nagy Imre személyesen kér segítséget. És diplomáciai lépéseket, diplomáciai lépéseket.
Pécsi Rádió (szovjet ellenőrzés alatt)
1956. November 4. vasárnap
19:30
Kedves hallgatók, egy sor hivatalos közleményt sugárzunk. Felhívjuk az egyetemek és a középiskolák tanárait és diákjait, hogy holnap a megszokott rend szerint kezdjék meg az előadásokat és a tanórákat. Figyelem! Figyelem! Újabb értesítésig, a kijárási tilalom délután 5 óra és reggel 6 óra között érvényben van. Figyelem! A kijárási tilalom szabályai nem érvényesek a pékségek és az élelmiszeripar dolgozóira nézve. A szóban forgó munkásokat értesítjük, hogy a város kormányzója szabad kijárást engedélyez nekik a kijárási tilalom alatt. Kérjük őket, hogy növeljék az élelmiszer kínálatot a lakosság felé lelkiismeretes és fegyelmezett próbálkozások árán. A Kommunista Párt Bizottságának és a Baranya megyei Nemzeti Tanács felhívása: Munkások, parasztok és értelmiségiek! Az utóbbi napokban nyilvánvalóvá vált, hogy a munkások, parasztok, fiatalok és értelmiségiek jogos követeléseit felnagyították az ellenforradalmi erők, melyek kihasználva a nép hazafiasságát, támadást indítottak a munkásosztály ellen. Munkás elvtársak, mindenkinél jobban tudjátok, hogy mit jelent a kapitalista hatalom, mit jelent a munkanélküliség, éhínség, balsors és nyomor. Hisszük, hogy egyetlen munkás sem vágyik erre. Elvtársak, az ellenforradalmárok próbálkozásai vereséget szenvedtek minden országban, így hazánkban is. Ne higyetek a Szabad Európa Rádió hazugságainak. A rend helyreállítása után megígérjük, hogy új módon fogunk dolgozni. Nem fogjuk megengedni a jogtalanságot, amit a korábbi vezetők elkövettek. A jövőben mindenképpen a munkások lesznek a gyárak urai. Új munkástanácsokat kell majd választanotok a Párt útmutatása alapján azok közül a munkások közük, akik hűek maradtak a proletár hatalomhoz. Munkások, támogassátok a Forradalmi Munkás- és Parasztkormányt , amely Kádár János elvtárs vezetése alatt állt fel. Ne várjatok jobb jövőt az ellenforradalomtól, hanem csakis a Forradalmi Munkás- és Parasztkormánytól.
Pécsi Rádió (szovjet ellenőrzés alatt)
1956. november 4. vasárnap
21:00
A Szovjet Hadsereg Főparancsnokának rendelete.
Elrendelem:
1. A Forradalmi Nemzeti Bizottságok feloszlatását.
2. Az összes, még a lakosság kezén levő fegyverátadását a katonai parancsnokságnak az egykori Nemzetbiztonság épületében 1956. november 5-én 17:00 óráig.
3. Minden gyár és iroda álljon rendesen munkába november 5-én.
4. A lakosság szigorúan kerüljön minden gyűlést vagy tiltakozó megmozdulást. A kulturális és szórakoztató intézmények zárva maradnak minden további értesítésig.
5. A lakosság szabadon mozoghat reggel 6 és délután 6 óra között. A boltok ezen idő alatt nyitva lehetnek.
6. A szovjet katonák vagy bármely más állampolgár elleni lövöldözés esetén a fegyveres erők minden rendelkezésre álló fegyverrel fel fognak lépni.
Budapest, 1942.
Húshetijegy és egy ismeretlen nő képe ugyanazon az oldalon
Az első egy budapesti földszinti lakás volt a háború alatt. Kerttel. A porhó hegyként gyűlt össze az ablakokban. A gangon az emeletesházban lakó gyerekek szüntelenül játszottak.
A második egy falusi ház kissé a városon kívül, amikor visszatértünk Pécsre. Hihetetlenül koszos volt, és egyetlen előnye egy gazdagon termő szilvafa volt. A város fényei foltnak tűntek a tájban.
A legutolsó egy kultúrált szoba volt a Pillangó utcában. A falon könyvek és festmények. Egy kanapé és a rádió foszforeszkáló kijelzővel. Az ablakok itt is havasak voltak. A templom órájának zenéje kristálytisztán kongott a falon. Még most is kong. Eggyel kevesebb test zárja el az útját ebben a házban.
Pécs, 1972. november
És most még mindig tél van, és ez a csúnya időjárás folyamatosan a tavasz határán van, de úgy tűnik, hogy képtelen túllépni rajta. A pécsi tél nem metaforikus, a nap ezer kicsi darabra tört. Ahogyan a hó, mely fehér foltokban áll ellen a fagyos mezőn. Milyen undorító hideg van idén! Még a szavak is fagyottan és holtan esnek a földre amint elhagyják a szájat és hiába próbálkozunk összeszedni őket a járda széléről. Ha télen egyedül vagy az kicsit a halálhoz hasonlítható. Meg kell találnod az erőt, hogy kellemes módon gondolj a télre. Az erőn múlik az egész. A tél csak múlandó megkönnyebbüléseket hoz és úgy tűnik, hogy én egy második arcot fejlesztettem ki, mintha kétarcúvá váltam volna. De valami zavar engem. Azt hiszem, hogy a hangom, amely ugyanaz marad mindkét énemnél. A helyzet nem kínál választási lehetőséget. Most az egyik vagyok. Most a másik.
Az album utolsó fényképe.
Minden további adat nélkül.
Pécs, 2009/08/02
Az író jegyzete.
Valami egyedülálló történik amikor elhatározod, hogy elvonulsz a külvilágtól – még ha csak időszakosan, még ha csak rövid időre is – egy számodra ismeretlen helyre. Egy helyre ahol egy érthetetlen nyelvet beszélnek. Egy különleges helyzet látszik beteljesülni amikor a várakozásaid horizontja hirtelen kimerül egy vidéki város határainál, még ha idegen is, még ha szép is. Egy látogató számára, vagyis egy olyan valaki számára, aki az eseményektől sajátságos távolságra van, az elszigeteltség egy idegen helyen - ellentmondásos módon - „otthonos”. Amit a látogató felfog, az nem a vidék ráérős ritmusa és nem is az esti séták ismétlődő útvonala és még csak nem is az a néhány arc, melyeket lassanként felismer az emberek között. A körülmény, amelynek engedelmeskedik a látogató, más természetű. A látogató az emlékezet és a képzeletvilág határán működik.
Egy sor magyar szó van a fejemben, melyek egyszerre voltak ismerősek és ismeretlenek. Ismerősek, mivel elraktároztam őket az agyamban és el tudom ismételni őket, mintha csak hozzám tartoznának. Egyfajta szuvenír. Ismeretlenek, mivel a legtöbbjüknek számomra nincs értelmük. Emlékszem rájuk, ahogyan a vezetéknevekre emlekszünk. Különböző pontok önkényes összekapcsolásai amelyek különálló dolgokat jelölnek.
Például: Pillangó utca. Ezt a nevet Pillangó utcának fordítom. Azaz egyáltalán nem fordítom le, mivel meg vagyok győződve róla, hogy ez egy név. A személy, aki a nevet viseli, számomra ismeretlen. Sétálok Pécs utcáin mintha Bábelben sétálnék mielőtt még a torony építési munkálatai megkezdődtek volna. Minden egyes utcának megvan a maga lefordíthatatlan neve. Minden körülöttem csupán csak név. A nyelv mintha elutasítana és az én szerepem a megfigyelő státuszára korlátozódik.
Ez az érzés nem változott meg akkor sem, amikor valaki tájékoztatott arról, hogy a „Pillangó” szó „pillangót” jelent. Pillangó utcáról beszélsz, mondta, azaz a pillangók utcájáról. Attól a perctől fogva a „Pillangó” szó a pillangó vezetékneve lett számomra. Minden egyes pillangóé külön-külön. Hiszen mindegyik pillangó Pillangó.
A vezetékneveknek nincs származása. A történet a személyekhez tartozik, melyet minden egyes alkalommal jelölnek. A neveknek nincs saját, személytelen történetük. Személyiség nélküli entitások. Különböző pontok önkényes összekapcsolásai amelyek különálló dolgokat jelölnek. Mit jelent hát a „Pécs” szó, ami ennek a városnak a neve?
Egy sor magyar név van a fejemben. Egyfajta szuvenír. Ahogy a „Pécs” szó, amely egyszerre ismerős és ismeretlen. Talán ezért sincs semmi más mondanivalóm Magyarországgal kapcsolatban. Az egyetlen, amit magammal hoztam, az néhány kép és furcsa nevek hangzásai. A képzeletvilághoz ez éppen elég.
(Kuthy Melinda fordítása)
Gurda Vera fényképalbuma
“What is true of photography, is true of the world seen photographically.”
Susan Sontag, On Photography, Rosetta Books, 1973. 62. oldal
Pécs, 2009. augusztus 2.
A fényképalbum
A fényképalbumot 2009. augusztus 2-án, egy vasárnapi napon vásároltam Pécs külvárosi piacán, a Pécsi Vásáron. Az eredeti méretéből csak 5 lap maradt 29 x 23.5 cm-es nagyságban. A lapok átlátszó műanyaggal vannak borítva. 12 fénykép van benne és egy húshetijegy. A belső borítón kék tintával az alábbi van írva: „Gurda Vera fényképalbuma”. Nem tartalmaz semmilyen más írott jegyzetet.
Hivatalos vacsora, 1952. szeptember
Egy egész diót szorongattál a kezedben az asztal alatt. Eleinte különböző oldalról próbáltad feltörni de az természetesen ellenállt. Azután eltünt a tenyeredben mintha csak egy varázstrükköt csináltál volna. De nem tudtál megfeledkezni róla, a kezeid nem nyugodtak meg. A ráncos dióbél befészkelte magát a kemény héjba. Mint az agy a koponyában. Nem tudtad megőrizni a türelmedet és erősen az asztal sarkához nyomtad a diót anélkül, hogy bárki is meglátott volna. És a héj megtört. Csak én vettem észre. Abban a percben te és a dióbél helyet cseréltetek. Így te lettél a gyümölcs és a gyümölcsből lettél te. Megnőtt körülötted a burok és betakart téged mint egy embriót. Egész este a terem másik végét bámultad odaszegezett szemekkel és vártad hogy elhalványuljon a fény és elhalkuljanak a vacsora zajai. Lassanként a burok megnőtt. Bezárultak a dió varratai és te elvesztél bebörtönözve a hangtalan sötétségbe. Amint bezáródott a burok, rémülten gyanakodtál egy gyilkos fogú mókus jelenlétére amelyik kiugrik a bűvész kalapjából a színpadon. És rádugrik. Miközben kitartóan bűvöli a dióhéjat.
1973.
Eleget bújkáltam. Eljött az idő, hogy kiterítsem a kártyáimat. Tudom, hogy semmit nem értettél meg. Ebben a percben felfedem előtted, minden előzetes tervezés és szószátyárkodás nélkül mindazt, amit titokban régóta tudtam. Az ember egy tó, amely visszatükrözi az égboltot. Nem a felhőket, a napot vagy az eget. Azok a valóságban is léteznek. Hanem egy tükör a víz felett. Mindezt megtanultam kitartóan nézve egy lyukat a kék égen ezen a télen. Örülök, hogy azóta, hogy elmentél senki nem őrjít meg buta kérdésekkel (kivéve persze saját magamat).
Pécs, dátum nélkül
Az én világom két részre szakadt. Az egyik rész, ami létezik és a másik, ami nem létezik. Az, ami létezik (mindez körülöttem) jelen van itt bent a maga teljességében. És az, ami nem létezik, az hiányzik szintén a maga teljességében.
Hivatalos ebéd, 1953. szeptember
Az ebéd közepén a titkár felállt és Gurda Istvánhoz fordulva ezt mondta: „Tartsunk beszédet.”
A titkár azt mondta Gurda úrnak, hogy beszédet kell tartania, pályafutása utolsó beszédét és nagyon oda kell figyelnie.
A titkár felhívta Gurda úr figyelmét a kitüntetésekre, melyek a mellére vannak kitűzve és a felelősségre, ami ezekből adódik. Valami felejthetetlent kell mondania.
A titkár emlékezteti Gurda István urat, hogy az a dolga, hogy megvédje a hazáját mindazokkal az eszközökkel, amelyek a rendelkezésére állnak. A rendelkezésre álló technológián kívül létezik még a bátor férfiak fáradhatatlan erőfeszítése.
A titkár folytatja az elért sikerek listájával, ami büszkévé teszi őket.
Nem szabad elfelejteniük, hogy az övék a dicsőség, de a munka mindannyiukat érinti.
A titkár körbemutat az asztalon megnevezve különböző magas posztot betöltő munkatársakat.
A titkár azt mondja Gurda úrnak, hogy nem fog mindig minden kívánságuk szerint történni és az út során akadályokkal is szembe kell majd nézni.
A titkár összefoglalja rámutatva, hogy ő az egyike a háromezer elvtársnak akik követik őt és bíznak benne.
Gurda úr helyeslően bólint ezen homályos beszéd után és a következő pillanatban a reflektor a terem végébe irányul ahol egy bűvész megy fel a színpadra.
1942. Minden további információ nélkül
Néhány napja már nem beszéltem senkivel. Minden átfut rajtam anélkül, hogy egyáltalán reagálnék és anélkül, hogy bármilyen nyomot hagynának bennem. Délutánonként, amikor semmi nem hallatszik az erkélyen, a nyelvem a szárítókötélre kiterített ruhához hasonlít. Mint az üres, mosott harisnyám megstoppolatlan kis lyukkal a sarkán. Vagy mint egy rejtett szakadás a kosztümkabát hajtókáján. Már jó ideje nem beszéltem, és a beszéddel együtt eltűnt mindaz amire emlékeztem a szeretetről. Mint egy rajzszög a szájban ami a földhöz szegez. Nézem a kiteregetett ruhákat az erkélyen és te elhaladsz, egy futó árnyékot vetve rájuk, mint egy átsuhanó felhő.
Hivatalos ebéd, 1954. szeptember
Gurda úr a mosdó ajtajában várakozik, amikor közeledik felé a titkár és megkérdezi, hogy átvette-e már az új feladatait
Amikor megkapja a választ, hogy igen, már megtörtént, hirtelen türelmetlenné válik
Rosszallóan néz rá minden nyilvánvaló ok nélkül egyszerűen csak a tekintete stílusával
Azután meghívja az elkülönített asztalához és azt javasolja, hogy közösen találjanak megoldást az ideológiai problémára
Gurda úr képtelen megérteni miért kell újra megvizsgálniuk ezt a kérdést amelyet már mindketten kívülről ismernek
A titkár ragaszkodik hozzá, hogy menjenek az elkülönített asztalhoz
A titkár tegezi és a keresztnevén szólítja Gurda urat és megkérdezi tőle, hogy vannak-e újabb információi.
István úr azt válaszolja, hogy mindenki a közös jó érdekében dolgozik
A titkár megkérdezi, hogy elfogadná-e ugyanezt a feladatot és Gurda úr megérti, hogy hibázott
Megkérdezi, hogy ez a beszélgetés egyfajta önkritika-e számára, hiszen ő is ugyanebből a hibából indult ki és rámutat, hogy együtt fogják tanulmányozni az ideológiai álláspontjának javítását
A titkár egyetért de nem könnyebbült meg
Ez a beszélgetés is valahogy homályos
Kezet fognak és visszatérnek az ebédhez.
A színpadon egy bűvészszámot jelentenek be.
Pécs, 1977.
Egész éjjel esett. Mi, akik a felső emeleteken lakunk halljuk az esőcseppek kopogását a tetőn de nem tudjuk dekódolni az üzenetet. Egyik percben az eső eláll, aztán folytatódik a szél fújásával. Egy légy átvészelte a telet és itt zümmög körben anélkül, hogy az megközelítené az ablaküveget. Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen kicsi lény ekkora zajt tud csapni. A többi lakó beszélget, járkál a lakásában. Valaki arrébbhúz egy széket és ugyanabban a pillanatban egy autó halad el az utcán. Elveszve és lépések nélkül, a történelem ithhagyta nekünk a kihalt várost. Ha az eső mond valamit, akkor butaságokat mond. Egyedül ülök az ágy szélén és hallgatok.
Hivatalos ebéd, 1956. szeptember
„Nézem ezt a képet és arra gondolok, hogy vajon a hegyek tudnak-e mozogni.” mondta a titkár Gurda úrhoz intézve a szavait.
„Attól függ kitől kérdezi” válaszolta.
„Mondjuk, hogy önt kérdezem.”
„Ebben az esetben attól függ, hogy milyen hegyről beszélünk.”
„Ön mit gondol?”
„Tegyük fel, hogy kitört egy csata a hegy lábánál. A fegyverek lőnek megkülönböztetés nélkül minden irányba. Az ágyúk jobbra-balra lőnek. Nos, sok hegy egy ilyen hasonló helyzetben nagyon szívesen felemelné a lankáit és elmenne. Ki szeretne egy idegen veszekedés kellős közepén lenni? A hegyeknek minden joguk megvan arra, hogy felkeljenek és odébb álljanak.”
„És mit gondol? Van esély arra, hogy ilyen módon reagáljon az összes hegy?”
„Nem hiszem, elvtárs. Nem hiszem, hogy minden egyes hegy ugyanazt fogja tenni. Egyes hegyek bátrabbak a többieknél. Van kötelességtudatuk. Az ellenségeskedés közepén látni fogják saját magukat mint a háború meghatározó tényezőit.”
„Kérem, hogy ezt magyarázza meg.”
„Amelyik sereg elfoglalja a hegycsúcsot, stratégiai előnyre tesz szert. Egyes hegyek tehát ezt fontos előjognak tekintik. Büszkék arra a jelentőségteljes szerepre, amit betöltenek és a társadalomra, amelyik küzdött azért, hogy egy erődöt építsen a csúcsaira. Ezek azok a hegyek, amelyek maradnak majd.”
„És a hegyek, amelyek elmennek, azokat gyáva hegyeknek nevezzük?”
„Nevezheti ahogy akarja. Én csupán azt mondom, hogy egyesek jobbak a többieknél.”
„És mit gondol, miféle hegy a mienk?”
„Ó, hát kétség sem fér hozzá, hogy bátor hegy.”
„Igen?”
„Sokszor másztam már fel a lankáin, miközben az agyamban a háború gondolatával küzdöttem. A hegy sosem hátrált meg. Nem hinném, hogy egykönnyen találna jelentősebb hegyet ennél.”
„Nos, akkor nekem magamnak is fel kell rá másznom, hogy megbizonyosodjak efelől.”
„Rendben, úgy tűnik, eljött ennek is az ideje. Most fejezzük be az ebédünket. Hamarosan a varázsló lép majd a színpadra.”
Pécs, 1956. október
Az utolsó kép, ahol Gurda István szerepel
A város nem kínált egyértelmű utalásokat. Csupán névtelen érvek montázsa volt az egész. A járókelők mondatfoszlányai. Pécsett mintha minden óra más időt mutatott volna. Mintha minden szobor különböző irányba mutatna. Ebben a filmben ultimátumként kellett volna megjelennie a vége feliratnak mindkettőnk számára. A történetünk karakterei, elbeszélései, motívumai - minden elrendeltetett. De végül én hátramaradtam...
1956. október 27. – november 4.
Részletek válogatott rádió műsorokból központi és regionális rádióállomásokról2
1956. október 27. szombat
Miskolci Szabad Rádió
22:45
Magyar honfitársak, az utóbbi napokban megszületett valami, ami korábban nem létezett. Nem, ezerszer is nemet mond Miskolc, Pécs, Győr és egész Borsod megye.
1956. október 28. Vasárnap
Miskolci Szabad Rádió
18:40
Pécs, Győr, Debrecen és más városok immár saját rádióállomással rendelkeznek. Most már lehetővé vált, hogy megfelelő rádiós összekötettés legyen. Kapcsolatot kínálunk a 42-es és 43-as rövid hullámon. Miskolc ezen a frekvencián fog sugározni minden páros órában.
1956. október 28. vasárnap
Szabad Kossuth Rádió (Budapest)
23:00
Több információt kaptunk a szovjet csapatok vonulásával kapcsolatban, különösen a keleti megyékben. Pénteken két szovjet páncél vonat haladt át a záhonyi határállomáson. A szovjet erők elfoglalták a pályaudvart és ellenőrzésük alatt tartják a vasútvonalat. A Miskolci Egyetem rádióállomása szerint csütörtökről péntekre virradó éjjel egy nagy pándélos egység haladt át Kisvárdán. Debrecenből szintén a szovjet seregek megállás nélküli előrehaladását jelentik. A Magyar Távirati Iroda hivatalos közleményben cáfolta, hogy a szovjet csapatok elfoglalták a szolnoki repülőteret. Pécs repülőtere szintén szabad.
1956. november 3. szombat
Szombathelyi Szabad Rádió
08:00
Jelentés a szovjet csapatok megerősítéséről. A csapatok nagyrésze Budapest körül összpontosult. Maléter Pál ezredes múlt szerdán bejelentette, hogy Mikoján megígérte a Varsói Szerződés összes, jelenleg még Magyarországon állomásozó erőinek a visszavonását. Ugyanakkor a budapesti rádió (Szabad Kossuth Rádió) bejelentette, hogy a legutóbbi budapesti látogatásán Mikoján azt mondta, hogy az összes szovjet egység visszavonul – kivéve amelyek a Varsói Szerződés keretén belül előreláthatólag maradnak.
1956. november 3. szombat
Győri Szabad Rádió
12:00
A Honvédelmi Minisztérium információi szerint egy szovjet zászlóalj Gyöngyös térségében (kb. 80 km-re északkeletre Budapesttől) átadta a fegyverzetét a lakosoknak és közölték, hogy a katonáknak nem áll szándékukban a nép ellen harcolni. A fegyverletétel után a zászlóalj letáborozott a városon kívül.
1956. november 4. vasárnap
Szabad Kossuth Rádió (Budapest)
Magyar, angol, orosz és francia nyelven sugározott műsor
04:20
Figyelem! Figyelem! Nagy Imre miniszterelnök a magyar néphez szól. „Nagy Imre miniszterelnök beszél Önökhöz. Ma hajnalban a szovjet erők megtámadták a fővárosunkat azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy leváltsák Magyarország legális és demokratikus kormányát. Seregeink harcolnak. A kormány a helyén van. Értesítem hazánk népét és az egész világot erről a helyzetről.”
Szabad Transzdanubiai Katonai Rádió
1956. november 4. vasárnap
09:00
Elkeseredett harc folyik a magyar és a szovjet csapatok között Győr és Komárom térségében, miközben a szovjet légierő alacsony magasságban hajt végre támadásokat. A harcok láthatóak voltak Budapestről. A győri, miskolci és pécsi rádióállomások felhívták a helyi tanácsokat, hogy jelentsenek be általános mozgósítást.
Dunapentele Szabad Rádió
1956. november 4. vasárnap
07:30
A Dunapentele Szabad Rádió nemzeti bizottságának bejelentése. Az áruló megszálló erők megtámadták Budapestet és más városokat. A harc folytatódik Pécsett, Székesfehérvárott, Dunaföldváron és Veszprémben. A magyar katonák egy emberként harcolnak a megszállók ellen és folytatni fogják a harcot a magyar felkelésért a végsőkig. A helyzet válságos de nem reménytelen.
Szolnoki Rádió (szovjet ellenőrzés alatt)
1956. november 4. vasárnap
13:56
Ultimátum a magyar hadsereg erőinek, hogy adják meg magukat a 17:00 órás határidő előtt máskülönben a szovjet seregek megsemmisítik őket. Üzenet Karcag városának, hogy hagyjon fel minden ellenállással, figyelmeztetés, hogy ha a fegyverek nem csendesülnek el 17:00 óráig a szovjet légierő bombázni fogja a várost.
Magyar Távirati Iroda
Budapest
1956. november 4. vasárnap
Telex szalag az Associated Press – Bécsi Iroda ügynökségenek.
[…]
[…] Az orosz gengszterek elárultak bennünket. Orosz csapatok váratlanul megtámadták Budapestet és az egész országot. Mindenkire lőnek Magyarországon. Általános támadásról van szó. Nagy Imre nevében írok. Segítséget kér.
[…] Nagy Imre, a kormány és az egész nép segítséget kér. Ha az osztrák kormány bármit fel tud ajánlani, szóljanak. Sürgős, sürgős, sürgős.
[…] Éljen Magyarország és Európa! Meg fogunk halni Magyarországért és Európáért! Hírek a segítségről? Gyorsan, gyorsan, gyorsan! Az orosz támadás megkezdődött délután 4-kor.
[…] Orosz harci MIG-ek Budapest felett. Orosz harci MIG-ek Budapest felett. Győrt teljesen körbevették az oroszok. Székesfehérvár nem válaszol.
[…] Associated Press, Bécs, ha van valami híretek, azonnal tudassátok velünk. A kormány választ vár. Nincs vesztegetnivaló idő. Nincs vesztenivaló idő.
[…] Hámori úr kormányszóvivő megerősítette a magyar katonai vezetés letartóztatásáról szóló híreket. Nagy Imre biztonságban van. Tildi Zoltán a Parlamentben tartózkodik.
[…] 05:45 van és az orosz fegyverek elhallgattak egy időre. A közvilágítás működik és a város békésnek tűnik, de az utcákon mindenütt orosz tankok vannak. Egy orosz gyalogos szakasz a Parlament felé tart.
[…] Nagy Imre a néphez beszél a rádióban. Közli, hogy bizonyos elemeknek sikerült eltávolítaniuk a legitim kormányt. Seregeink harcolnak az oroszok ellen.
[…] Pécset délután 2-kor megtámadták az oroszok. A város a kezükre került, de az autópályák még szabadok. Megpróbálták elfoglalni az uránbányákat és a repülőteret, de a magyar erők megakadályozták őket.
[…] Ha van bármilyen válaszuk, azt továbbítsák felénk. Nagy Imre személyesen kér segítséget. Nagy Imre személyesen kér segítséget. És diplomáciai lépéseket, diplomáciai lépéseket.
Pécsi Rádió (szovjet ellenőrzés alatt)
1956. November 4. vasárnap
19:30
Kedves hallgatók, egy sor hivatalos közleményt sugárzunk. Felhívjuk az egyetemek és a középiskolák tanárait és diákjait, hogy holnap a megszokott rend szerint kezdjék meg az előadásokat és a tanórákat. Figyelem! Figyelem! Újabb értesítésig, a kijárási tilalom délután 5 óra és reggel 6 óra között érvényben van. Figyelem! A kijárási tilalom szabályai nem érvényesek a pékségek és az élelmiszeripar dolgozóira nézve. A szóban forgó munkásokat értesítjük, hogy a város kormányzója szabad kijárást engedélyez nekik a kijárási tilalom alatt. Kérjük őket, hogy növeljék az élelmiszer kínálatot a lakosság felé lelkiismeretes és fegyelmezett próbálkozások árán. A Kommunista Párt Bizottságának és a Baranya megyei Nemzeti Tanács felhívása: Munkások, parasztok és értelmiségiek! Az utóbbi napokban nyilvánvalóvá vált, hogy a munkások, parasztok, fiatalok és értelmiségiek jogos követeléseit felnagyították az ellenforradalmi erők, melyek kihasználva a nép hazafiasságát, támadást indítottak a munkásosztály ellen. Munkás elvtársak, mindenkinél jobban tudjátok, hogy mit jelent a kapitalista hatalom, mit jelent a munkanélküliség, éhínség, balsors és nyomor. Hisszük, hogy egyetlen munkás sem vágyik erre. Elvtársak, az ellenforradalmárok próbálkozásai vereséget szenvedtek minden országban, így hazánkban is. Ne higyetek a Szabad Európa Rádió hazugságainak. A rend helyreállítása után megígérjük, hogy új módon fogunk dolgozni. Nem fogjuk megengedni a jogtalanságot, amit a korábbi vezetők elkövettek. A jövőben mindenképpen a munkások lesznek a gyárak urai. Új munkástanácsokat kell majd választanotok a Párt útmutatása alapján azok közül a munkások közük, akik hűek maradtak a proletár hatalomhoz. Munkások, támogassátok a Forradalmi Munkás- és Parasztkormányt , amely Kádár János elvtárs vezetése alatt állt fel. Ne várjatok jobb jövőt az ellenforradalomtól, hanem csakis a Forradalmi Munkás- és Parasztkormánytól.
Pécsi Rádió (szovjet ellenőrzés alatt)
1956. november 4. vasárnap
21:00
A Szovjet Hadsereg Főparancsnokának rendelete.
Elrendelem:
1. A Forradalmi Nemzeti Bizottságok feloszlatását.
2. Az összes, még a lakosság kezén levő fegyverátadását a katonai parancsnokságnak az egykori Nemzetbiztonság épületében 1956. november 5-én 17:00 óráig.
3. Minden gyár és iroda álljon rendesen munkába november 5-én.
4. A lakosság szigorúan kerüljön minden gyűlést vagy tiltakozó megmozdulást. A kulturális és szórakoztató intézmények zárva maradnak minden további értesítésig.
5. A lakosság szabadon mozoghat reggel 6 és délután 6 óra között. A boltok ezen idő alatt nyitva lehetnek.
6. A szovjet katonák vagy bármely más állampolgár elleni lövöldözés esetén a fegyveres erők minden rendelkezésre álló fegyverrel fel fognak lépni.
Budapest, 1942.
Húshetijegy és egy ismeretlen nő képe ugyanazon az oldalon
Az első egy budapesti földszinti lakás volt a háború alatt. Kerttel. A porhó hegyként gyűlt össze az ablakokban. A gangon az emeletesházban lakó gyerekek szüntelenül játszottak.
A második egy falusi ház kissé a városon kívül, amikor visszatértünk Pécsre. Hihetetlenül koszos volt, és egyetlen előnye egy gazdagon termő szilvafa volt. A város fényei foltnak tűntek a tájban.
A legutolsó egy kultúrált szoba volt a Pillangó utcában. A falon könyvek és festmények. Egy kanapé és a rádió foszforeszkáló kijelzővel. Az ablakok itt is havasak voltak. A templom órájának zenéje kristálytisztán kongott a falon. Még most is kong. Eggyel kevesebb test zárja el az útját ebben a házban.
Pécs, 1972. november
És most még mindig tél van, és ez a csúnya időjárás folyamatosan a tavasz határán van, de úgy tűnik, hogy képtelen túllépni rajta. A pécsi tél nem metaforikus, a nap ezer kicsi darabra tört. Ahogyan a hó, mely fehér foltokban áll ellen a fagyos mezőn. Milyen undorító hideg van idén! Még a szavak is fagyottan és holtan esnek a földre amint elhagyják a szájat és hiába próbálkozunk összeszedni őket a járda széléről. Ha télen egyedül vagy az kicsit a halálhoz hasonlítható. Meg kell találnod az erőt, hogy kellemes módon gondolj a télre. Az erőn múlik az egész. A tél csak múlandó megkönnyebbüléseket hoz és úgy tűnik, hogy én egy második arcot fejlesztettem ki, mintha kétarcúvá váltam volna. De valami zavar engem. Azt hiszem, hogy a hangom, amely ugyanaz marad mindkét énemnél. A helyzet nem kínál választási lehetőséget. Most az egyik vagyok. Most a másik.
Az album utolsó fényképe.
Minden további adat nélkül.
Pécs, 2009/08/02
Az író jegyzete.
Valami egyedülálló történik amikor elhatározod, hogy elvonulsz a külvilágtól – még ha csak időszakosan, még ha csak rövid időre is – egy számodra ismeretlen helyre. Egy helyre ahol egy érthetetlen nyelvet beszélnek. Egy különleges helyzet látszik beteljesülni amikor a várakozásaid horizontja hirtelen kimerül egy vidéki város határainál, még ha idegen is, még ha szép is. Egy látogató számára, vagyis egy olyan valaki számára, aki az eseményektől sajátságos távolságra van, az elszigeteltség egy idegen helyen - ellentmondásos módon - „otthonos”. Amit a látogató felfog, az nem a vidék ráérős ritmusa és nem is az esti séták ismétlődő útvonala és még csak nem is az a néhány arc, melyeket lassanként felismer az emberek között. A körülmény, amelynek engedelmeskedik a látogató, más természetű. A látogató az emlékezet és a képzeletvilág határán működik.
Egy sor magyar szó van a fejemben, melyek egyszerre voltak ismerősek és ismeretlenek. Ismerősek, mivel elraktároztam őket az agyamban és el tudom ismételni őket, mintha csak hozzám tartoznának. Egyfajta szuvenír. Ismeretlenek, mivel a legtöbbjüknek számomra nincs értelmük. Emlékszem rájuk, ahogyan a vezetéknevekre emlekszünk. Különböző pontok önkényes összekapcsolásai amelyek különálló dolgokat jelölnek.
Például: Pillangó utca. Ezt a nevet Pillangó utcának fordítom. Azaz egyáltalán nem fordítom le, mivel meg vagyok győződve róla, hogy ez egy név. A személy, aki a nevet viseli, számomra ismeretlen. Sétálok Pécs utcáin mintha Bábelben sétálnék mielőtt még a torony építési munkálatai megkezdődtek volna. Minden egyes utcának megvan a maga lefordíthatatlan neve. Minden körülöttem csupán csak név. A nyelv mintha elutasítana és az én szerepem a megfigyelő státuszára korlátozódik.
Ez az érzés nem változott meg akkor sem, amikor valaki tájékoztatott arról, hogy a „Pillangó” szó „pillangót” jelent. Pillangó utcáról beszélsz, mondta, azaz a pillangók utcájáról. Attól a perctől fogva a „Pillangó” szó a pillangó vezetékneve lett számomra. Minden egyes pillangóé külön-külön. Hiszen mindegyik pillangó Pillangó.
A vezetékneveknek nincs származása. A történet a személyekhez tartozik, melyet minden egyes alkalommal jelölnek. A neveknek nincs saját, személytelen történetük. Személyiség nélküli entitások. Különböző pontok önkényes összekapcsolásai amelyek különálló dolgokat jelölnek. Mit jelent hát a „Pécs” szó, ami ennek a városnak a neve?
Egy sor magyar név van a fejemben. Egyfajta szuvenír. Ahogy a „Pécs” szó, amely egyszerre ismerős és ismeretlen. Talán ezért sincs semmi más mondanivalóm Magyarországgal kapcsolatban. Az egyetlen, amit magammal hoztam, az néhány kép és furcsa nevek hangzásai. A képzeletvilághoz ez éppen elég.
(Kuthy Melinda fordítása)
