Pécsi Íróprogram ::
Ostap Nozhak (Ukrajna), 2008. július
Ostap Nozhak ukrán költő, író, 1983-ban született Kortkiv városában. A Czernowitzi Egyetemen ukrán filológiát tanult, ahol részt vett az egyetemi lap szerkesztésében. Később ugyanezen az egyetemen újságírást tanított, majd könyvtárosként kezdett dolgozni. Saját lapja van, a családfakutatással foglalkozó “Zarinka” (Ember). Verseket, prózát és esszéket ír. Több ukrán irodalmi verseny győztese.
Életében először a Pécsi Íróprogram révén járt külföldön.
Az ukrajnai Csernovitzban élő, és az ottani egyetem Kommunikációs és Média Tanszékén oktató, mindössze 25 esztendős Ostap Noshak 2008 júliusában volt az EKF Writer in Residence Program vendége. Az ifjú szerző a Robert Bosch Alapítvány ajánlása alapján kapott meghívást a 2010-es magyar kultúrfővárosba – mint kiderült, Noshak számára ez volt az első külföldi út az életében! Holott hazájában a nagy ígéretek között tartják számon, az utóbbi öt év során a Kijevben rendezett rangos irodalmi vetélkedőkön Noshak tarolt, minden alkalommal arany- vagy ezüst diplomával ismerték el költészetét. Első kötete Posztmodern sarló és kalapács címen jelent meg, és nagy feltűnést keltett.
Noshak, aki az utóbbi időben a prózaírással is kacérkodik, természetesen nagyon örvendett a pécsi lehetőségnek, Pécs Naplóját szorgosan jegyezte. Ami igazán különössé tette a fiatalembert, az a magyar nyelv iránti lelkesedése volt, ugyanis intenzív magyartanulásba fogott, és – persze, szótár segítségével – a hónap végére szinte tökéletes mondatokat formált. Még otthon, Pécs után kutatva az interneten, talált egy olyan bejegyzést, hogy a tatárjárás idején ez a város a „béke szigete” volt. Nos, gondolta, akkor pont jó helyre jön.
És ebben a várakozásában az itt töltött idő alatt sem csalatkozott, annak ellenére, hogy még a meleg nyárban is azt tapasztalta, hogy Pécs eleven, nap mint nap valamilyen érdekességet kínáló helyszín. Ha pedig valaki, mint Nozhak is, kifejezetten azért jön ide, hogy magába szívja a város levegőjét, ízeit, akkor ennek különösen örülhet. Más kérdés, hogy az első pécsi napokban egyre-másra örvendezett, mennyi ukrán zászló leng szerte az utcákon, tereken, majd megtudta, hogy a sárga-kék itt a pécsi színeket jelentik – de rögvest azt érezhette, hogy hazája és a 2010-es kultúrfőváros ilyen szimbolikus módon is közel vannak egymáshoz.
Ostap Nozhak mindössze 25 éves, a Csernovitzi Egyetem nemrégiben alakult Média Tanszékén újságírást és -szerkesztést, illetve PR-kommunikációt tanít, emellett természetesen ír, többnyire verset és prózát vegyesen. Jelen van a legfontosabb ukrán irodalmi orgánumokban, a Dzvin (Harang) című irodalmi lapban éppúgy, mint a Bukovinai Újság vagy a Rovesznyik (Kortársak) című újságok hasábjain.
Hazatérvén rendre magyar nyelvű e-maileket küldött, majd megérkezett a Pécs Napló is – ez utóbbi természetesen ukránul. De hogy a messzi Csernovitzban is lett „lett” egy ízig-vérig magyar-rajongó, az egészen biztos.
Életében először a Pécsi Íróprogram révén járt külföldön.
Az ukrajnai Csernovitzban élő, és az ottani egyetem Kommunikációs és Média Tanszékén oktató, mindössze 25 esztendős Ostap Noshak 2008 júliusában volt az EKF Writer in Residence Program vendége. Az ifjú szerző a Robert Bosch Alapítvány ajánlása alapján kapott meghívást a 2010-es magyar kultúrfővárosba – mint kiderült, Noshak számára ez volt az első külföldi út az életében! Holott hazájában a nagy ígéretek között tartják számon, az utóbbi öt év során a Kijevben rendezett rangos irodalmi vetélkedőkön Noshak tarolt, minden alkalommal arany- vagy ezüst diplomával ismerték el költészetét. Első kötete Posztmodern sarló és kalapács címen jelent meg, és nagy feltűnést keltett.
Noshak, aki az utóbbi időben a prózaírással is kacérkodik, természetesen nagyon örvendett a pécsi lehetőségnek, Pécs Naplóját szorgosan jegyezte. Ami igazán különössé tette a fiatalembert, az a magyar nyelv iránti lelkesedése volt, ugyanis intenzív magyartanulásba fogott, és – persze, szótár segítségével – a hónap végére szinte tökéletes mondatokat formált. Még otthon, Pécs után kutatva az interneten, talált egy olyan bejegyzést, hogy a tatárjárás idején ez a város a „béke szigete” volt. Nos, gondolta, akkor pont jó helyre jön.
És ebben a várakozásában az itt töltött idő alatt sem csalatkozott, annak ellenére, hogy még a meleg nyárban is azt tapasztalta, hogy Pécs eleven, nap mint nap valamilyen érdekességet kínáló helyszín. Ha pedig valaki, mint Nozhak is, kifejezetten azért jön ide, hogy magába szívja a város levegőjét, ízeit, akkor ennek különösen örülhet. Más kérdés, hogy az első pécsi napokban egyre-másra örvendezett, mennyi ukrán zászló leng szerte az utcákon, tereken, majd megtudta, hogy a sárga-kék itt a pécsi színeket jelentik – de rögvest azt érezhette, hogy hazája és a 2010-es kultúrfőváros ilyen szimbolikus módon is közel vannak egymáshoz.
Ostap Nozhak mindössze 25 éves, a Csernovitzi Egyetem nemrégiben alakult Média Tanszékén újságírást és -szerkesztést, illetve PR-kommunikációt tanít, emellett természetesen ír, többnyire verset és prózát vegyesen. Jelen van a legfontosabb ukrán irodalmi orgánumokban, a Dzvin (Harang) című irodalmi lapban éppúgy, mint a Bukovinai Újság vagy a Rovesznyik (Kortársak) című újságok hasábjain.
Hazatérvén rendre magyar nyelvű e-maileket küldött, majd megérkezett a Pécs Napló is – ez utóbbi természetesen ukránul. De hogy a messzi Csernovitzban is lett „lett” egy ízig-vérig magyar-rajongó, az egészen biztos.
