Pécsi Íróprogram ::
Boško Krstić (Szerbia), 2009. február
Boško Krstić szerb író 1948-ban született és Szabadkán él. Kulturális újságíróként dolgozott 35 éven keresztül, majd a Szabadkai Újság főszerkesztője volt. Szépírói tevékenységét a 1990-es években kezdte, sorra jelentek meg regényei, melyeket magyarul is kiadták. Jelenleg a Rukovet (Kéve) című folyóirat szerkesztője. Pécs tartózkodása nyomán jelent meg 2012-ben jelent a Pannónia könyvek sorozatban Az Azúr őrzőjének legendája címmel.
Bosco Krstić Szabadkáról érkezett hozzánk februárra a Writer in Residence Program immár 10. vendégeként. A 62 éves szerző kiválóan beszél magyarul – de mért? Egyrészt még gyerekként megtanult az „utcán”, majd a Szabadka történelmének, kultúrhistóriájának jeles művelőjeként nem is tehetett más, mint hogy a múlt miatt a magyarba is egyre inkább beleásta magát. Krstić 35 éven át kulturális újságírással foglalkozott, utóbb a Szabadkai Újság főszerkesztője volt, míg Milosevicsék el nem mozdították. És voltaképp ez a kényszerű hallgatás hozta ki belőle a szépírót, hiszen a '90-es évek közepétől jelennek meg Szerbiában (és a magyar fordítások révén itthon is) rendkívül népszerű regényei: A Behringer-kastély vagy a Vízöntő, de regényt írt a legnevesebb szerb íróról, Danilo Kišről is, miután kutatása nyomán rájött, ugyanazon a helyen épült házban lakik, ahol Kiš született.
– Szabadkáról mindig is nehéz volt mesélni – mondja Bosco Krstić. – Valaha Magyarország volt, aztán Jugoszlávia, aztán megint kis ideig Magyarország, aztán sokáig újból Jugoszlávia. Mindig el kellett felejteni valamit a múltból, mindig valakinek kellemetlen volt valami a régi időkből. Például mennyire nehezen döbbentünk rá, hogy Kosztolányi és Csáth Géza mennyire a miénk is!
A Rukovet (Kéve) című folyóirat főszerkesztője Pécsett elsősorban a Zsolnayval szeretne foglalkozni.
– Palicson volt két kék Zsolnay-váza. Valaha a bécsi Stadtparkba készültek hat ilyen alkotás, úgy is hívták őket, hogy Wiener Vase. De plusz kettő lekerült Palicsra is, ma már, sajnos, össze vannak törve. Ám ez a Bécs-Pécs-Szabadka ügy engem régóta izgatott, és azt hiszem, itt a legjobb idő és alkalom, hogy egy esszét írjak róla, mindent összehozzak „egy vázában”. Ezen kívül új regényemet, a Szagmeister nyomoz címűn is szeretném elvégezni a szükséges utolsó simításokat.
Bosco Krstić Szabadkáról érkezett hozzánk februárra a Writer in Residence Program immár 10. vendégeként. A 62 éves szerző kiválóan beszél magyarul – de mért? Egyrészt még gyerekként megtanult az „utcán”, majd a Szabadka történelmének, kultúrhistóriájának jeles művelőjeként nem is tehetett más, mint hogy a múlt miatt a magyarba is egyre inkább beleásta magát. Krstić 35 éven át kulturális újságírással foglalkozott, utóbb a Szabadkai Újság főszerkesztője volt, míg Milosevicsék el nem mozdították. És voltaképp ez a kényszerű hallgatás hozta ki belőle a szépírót, hiszen a '90-es évek közepétől jelennek meg Szerbiában (és a magyar fordítások révén itthon is) rendkívül népszerű regényei: A Behringer-kastély vagy a Vízöntő, de regényt írt a legnevesebb szerb íróról, Danilo Kišről is, miután kutatása nyomán rájött, ugyanazon a helyen épült házban lakik, ahol Kiš született.
– Szabadkáról mindig is nehéz volt mesélni – mondja Bosco Krstić. – Valaha Magyarország volt, aztán Jugoszlávia, aztán megint kis ideig Magyarország, aztán sokáig újból Jugoszlávia. Mindig el kellett felejteni valamit a múltból, mindig valakinek kellemetlen volt valami a régi időkből. Például mennyire nehezen döbbentünk rá, hogy Kosztolányi és Csáth Géza mennyire a miénk is!
A Rukovet (Kéve) című folyóirat főszerkesztője Pécsett elsősorban a Zsolnayval szeretne foglalkozni.
– Palicson volt két kék Zsolnay-váza. Valaha a bécsi Stadtparkba készültek hat ilyen alkotás, úgy is hívták őket, hogy Wiener Vase. De plusz kettő lekerült Palicsra is, ma már, sajnos, össze vannak törve. Ám ez a Bécs-Pécs-Szabadka ügy engem régóta izgatott, és azt hiszem, itt a legjobb idő és alkalom, hogy egy esszét írjak róla, mindent összehozzak „egy vázában”. Ezen kívül új regényemet, a Szagmeister nyomoz címűn is szeretném elvégezni a szükséges utolsó simításokat.
