Pécsi íróprogram

Múlt és jelen
Rezidenseink
Művek
mehes.karoly@meheskaroly.hu
A honlapon megjelenő szövegek és képek szerzői jogi védettség alatt állnak.
cikkek ::


A monzai csoda: Vettel és a Toro Rosso

2008

Ismerős volt az eredményhirdetéskor a német, majd rögvest az olasz himnusz? Michael Schumacher és a Ferrari sikerei után hallhattuk oly sok éven át. És most az utolsó Schumi-győzelem után 714 nappal, és az utolsó nem Ferrari győzlem után 51 évvel (Maserati, 1957) Sebastian Vettelnek és a Toro Rossonak szóltak a mennyei hangok. Mindketten először álltak a dobogón, ráadásul a legfelső fokán.
Vettel minden létező rekordot megdöntött eddigi 22 futamból álló, másfél éves pályafutásán. Amikor legelőször bemutatkozott A F1-ben mint a BMW pénteki tesztelője, még a 2006-os Török Nagydíjon, rögvest megfutotta a legjobb időt. Amikor tavaly Kubica kanadai horror-bukása után – még mindig BMW-színekben – ő helyettesíthette a lengyelt Indianapolisban, a sportág történetének legfiatalabb pontszerzője lett, miután 8-ként intették le a célban. Aztán most Monzában legfiatalabbként pole positiont ért el, és egy napra rá győzni is tudott 21 évesen és 74 naposan – elődje, Fernando Alonso majdnem egy teljes évvel volt korosabb, amikor 22 évesen és 26 naposan győzött a 2003-as Magyar Nagydíjon.
A csapat, amit ma Toro Rossonak hívnak, valaha Minardi volt. Gian Carlo Minardi 1985-ben érkezett meg az autósport legfelső géposztályába, és húsz évek keresztül bírta annak ellenére, hogy végig a sereghajtó szerepére kényszerült. A Minardik összesen 346 versenyen indultak, mindössze egy alkalommal állt az élen Minardi autó (Pierliugi Martini, 1989 Portugál Nagydíj, 71. kör), és e sok-sok verseny alatt 38 pontot gyűjtöttek. Utóbb már az ausztrál Paul Stoddart birtokolta a csapatot, ő szavazott bizalmat többek között Baumgartner Zsoltnak is, ám a helyzet semmit sem változott. Így történt, hogy Dietrich Mateschitz, Herr Red Bull a Jaguar után 2005 végén a Minardit is felvásárolta, és átkeresztelték a vörös bika olasz megfelelőjére, Toro Rossora. Aztán még egy évvel később megjelent a színen Gerhard Berger, aki betársult Mateschithez, és most felesben birtokolják az istállót. Berger megjelenése kulcsfontosságú volt a továbbiakat tekintve. Az biztos, hogy a Red Bull jóvoltából sokkal több pénze lett a Toro Rossónak, mint a Minardinak valaha is volt, ám láthatjuk a Honda és a Toyota példáján, hogy nem mindegy, mire költik el a sok pénzt. Berger tökéletesen tudja, miképp kell felépíteni és működtetni egy csapatot, ezt már a BMW sportigazhgatójaként bizonyította 1999-2003 között. És a munkája szép lassan be is érett. Holott a Toro Rossonál ma is csupán 186-an dolgoznak, ami 600-800 főt foglalkoztató Ferrarihoz és Toyotához képest épp csak egy cserkészcsapat. De Berger épp abban tudor, hogy kit hová helyezzen. Megmondta azt is, hogy elzavart jónéhány egykori minardis munkatársat, akik nem tudtak átállni a „mi vagyok a kis aranyos, vesztes csapat” ideológiáról az új időkre. Amikor, igenis, egy Toro Rosso menedzsmentje is kijelentheti, hogy sikereseknek lesznek, még akkor is, ha Berger őszinte szavai szerint egyelőre nem is álmodtak a győzelemről.
A kulcsfigurák az „osztrák maffiában”: dr. Helmut Marko, aki Laudával együtt érkezett meg a F1-be, de az 1972-es Francia Nagydíjon olyan szerencsétlenül járt, hogy az előtte haladó Peterson kereke alól kirepülő kavics egyik szemére megvakította, ami természetesen egyet jelentett versenyzői karrierjének végével. De lám, milyen az élet: Marko már hosszú ideje a Red Bull-autóversenyző program igazgatója, ő fedezte fel többek között Montoyát, és persze Vettel is az ő patronáljuk volt az elejétől fogva, úgyhogy csalóka, hogy a német a titán a BMW nevelése lenne. Aztán ott van Franz Tost, aki előbb Willi Webernek dolgozott, ő rá volt bízva a fiatal Ralf Schumacher terelgetése, majd amikor a kis Schumi a Williamshez szerződött, Tost is követte – de nem a csapathoz, hanem a motor szállító BMW-hez, ahol meg Berger volt a főnök. Innen már egyenes út vezetett a Toro Rossohoz. És persze a főmérnök sem akárki, Giorgio Ascanelli, aki 20éve Berger ferraris versenymérnöke volt, majd a McLarennél is együtt tevékenykedtek, nem sikertelenül. Tehát a csapat nagyon összeállt: a megfelelő ember végzi a neki való feladatot. Van egy megbízható és erős Ferrari-motorjuk (mint tudjuk, a „nagy” Red Bull Renault-t használ), és bár maga a kasztni szinte teljesen ugyanaz, amit Adrian Newey a Red Bullnak tervezett, nyilván a Berger-csapat elvégzi rajt még a maga bütykölését. Mert azért el lehet képzelni, hogy akármennyire is hangoztatják a Red Bull-família csodás egységét, biztos, hogy azért hízik a májuk, hogy ilyen látványosan lekörözték a grosse Brudert.
– Ha először nyersz, mindenki veled örül. Nyerj másodszor, és már utálnak – Colin Chapman zseniális mondása volt negyven évvel ezelőtt, ami bizonyára érvényes ma is.
Koránt sem lehetetlen, hogy a Toro Rosso is erre a sorsra fog jutni, amit, feltételezem, az ő berkeikben senki sem bánna. Kérdés, mi lesz Vettel sorsa, aki a papír szerint 2009-ben a Red Bull autó sofőrje, a visszavonuló Coulthard utóda. De mit mondott Berger még a monzai siker estéjén?
– Sebastian abban a Red Bull-autóban fog ülni jövőre, ahol a legjobb eredményt tudja elérni.
Sokat sejtető, és biztos, hogy a Red Bull itt megint „nagy családként” értendő.