Pécsi íróprogram

Múlt és jelen
Rezidenseink
Művek
mehes.karoly@meheskaroly.hu
A honlapon megjelenő szövegek és képek szerzői jogi védettség alatt állnak.
cikkek ::


Egy aranyifjú, aki aranyérmeket gyűjt

2006

Valamit nagyon tud, és azt nem csak a nők, hanem Michael Schumacher és Fernando Alonso viklágbajnoki címei is bizonyítják. Ő Flavio Briatore.


Majdnem tányérmosó karrier: rossz tanuló, síoktató, tőzsdeügynök, pulóver-eladó, Forma-1 csapatfőnök, világbajnok, mellesleg milliárdos. Fotómodellek „felkarolója”, némiképp botrányhős, bozontos mellkasát 55 évesen is bátran hagyja kivillanni a kék Renault-s ing alól...
Ars poeticája meglehetősen egyszerű:
– A Forma-1 nem csak a sportról és a technikáról szól. Az embereket jobban érdekli a varázs, az életstílus és a dráma, ami mögötte van – állítja honlapjának nyitóoldalán.
Tán ez sem véletlen, hogy ő az egyetlen Forma-1-es csapatfőnök, aki saját weboldalt működtet – elképzelhető ez Jean Todtról? Vagy a Szardínia szigetén álló luxusmulatóhely, amit nagy szerényen Billionaire-re, azaz Milliárdosra keresztelt?
Briatore, aki tanár szülőktől származik, sose gondolt rá, hogy a tisztes polgári pályát folytassa. Igaz, arra se, hogy egyszer még a legnyerőbb Forma-1-es csapatokat fogja igazgatni.
– Nem voltam jó tanuló, és nem tudtam sokáig egy helyben maradni. Különféle tapasztalatokat akartam szerezni. Jelenleg F-1-es menedzser vagyok – összegzi az eddigieket, meglehetősen szűkszavúan.
Síoktatóként kezdte – elvégre az Alpok lábánal nőtt föl –, majd a hetvenes évek elején valami jövedelmezőbb állás után nézett, és tőzsdeügynökként próbálkozott. A milanói börzén találkozott először Luciano Benettonnal, a világhírű ruhamárka alapítójával. Hamar összebarátkoztak, és Flavio a Benetton szolgálatába állt.
Az olasz pulóvercég ekkoriban indult el világhódító utjára. Briatore előbb Ázsiában futtatta fel a nevet, majd Amerikába küldték, hogy az ottani piacon is megvesse a lábát. Briatore ma is büszke rá, hogy néhány év alatt, az 1980-as évek elejére, nyolcszáz üzletet épített ki a tengerentúlon, a céget az egyik legsikeresebbé tette.
A Benetton először 1983-ban jelent meg a F-1-ben, akkor a Tyrrell szponzoraként, majd 1985 végére megvásárolták a Toleman csapatot. Luciano 1988-ban jutott arra, hogy az istálló vezetésével Briatorét bízza meg. Ma már legendás az 1988-as Ausztrál Nagydíj, amin Briatore először jelent meg a paddockban, akkor még csak vendégként. Amint mondta:
– Alig tudtam különbséget tenni egy paradicsomos konzervdoboz és egy versenyautó között.
Aztán a következő évtől ő lett a Big Boss a Benettonnál. A többiek pedig nagyon utálták. Jött semmiből, és az ölébe hulott egy versenyistálló, amiért – például egy Frank Williams – hosszú évekig gürcölt. Bernie Ecclestone, aki ma testi-lelki jóbarátja, akkor még ilyen epés megjegyzéseket tett a korábban senki által nem ismert olasz dzsigolóra:
– Valószínű, hogy az utóbbi tíz évet börtönben töltötte...
Aztán Britatore munkához látott, és szinte rögvest csordogálni kezdtek a sikerek. 1990-ben az akkor már veteránnak számító Nelson Piquet-vel két győzelemmel 3.-ak lett a bajnokságban, majd 1991-ben megszerezte a 22 éves Michael Schumachert. Ez a húzása ma már a zsenialitás kategóriájába tartozik, bár tény, hogy Eddie Jordan (akinél Schumi a Belga Nagydíjon bemutatkozott) erről más véleményen van, ha megkérdezik.
Schumacherrel 1994-ben ért el a csúcsra először, jóllehet, meglehetősen gyanús körülmények között. Sokan nem szeretik a német pilóta meglehetősen arrogáns stílusát, ami a pályán a mai napig megmutatkozik (lásd monacói időmérő), de a folyamatosan illegális-gyanús Benetton B194-essel történt stiklik (benzinadagoló-csőből kiszedett szűrő, és hasonlók) részben Briatore lelkén száradtak, illetve bizonyosan tudott a machinációkról. Aztán 1995-ben ismételni tudtak, és itt már „csont nélkül” megvolt a bajnokság, ráadásul a sokkal erősebb és esélyesebb Williams-Renault és Damon Hill ellenében.
De semmi sem tart örökké, ezt Flavio is meg kellett tapasztalja, hiszen a kétszeres világbajnok Schumacher ott hagyta a Ferrari kedvéért, mint ahogy ugyanezt fogja tenni vele Alonso is 2006 végén.
Az első „hűtlenség” még láthatólag megviselte, erre a mostani válásra már biztosan másképp készül, bár kétségtelen, egy kétszeres világbajnokot (és lassan Alonsót is annak számíthatjuk) pótolni nem egyszerű feladat. 1996-tól a Benettonnál a leszálló ág kezdődött, ami végül is az istálló 2001-es eladásához vezetett – a Renault vette meg. De akkor Briatore már megint ott állt a kormányrúdnál. Megint, mert közben kiszállt, legalábbis úgy tett, mint aki kiszáll, jóllehet sose szakított teljesen a F-1-gyel. Elvégre ő menedzselte az ex-Renault-motorokat, előbb Mécachrome, majd Supertec néven, és lehet sejteni, hogy ezen is szépen keresett. Ám amikor Patrick Faure, a Renault sportigazgatója úgy döntött, hogy újból saját istállóval lépnek színre, nem egy új emberben, mondjuk, egy tőzsgyökeres franciában gondolkodott, aki majd beletanul... Nem, mert ismerte a Benetton-Renault idejéből Briatoret és biztos volt sikerben.
Ami, mint tudjuk, meg is lett. Sőt: megvan, de még milyen mértékben!
Flavio a pályán dolgozik (Imolában láttam: összesen 4 – négy! – mobiltelefon volt nála, és valamelyik folyotn csörgött), amúgy meg éli világát, mert megérdemli. Kétségtelen, hódításai miatt is a bulvárlapok kedvence, hiszen évekig élt együtt Naomi Campbell szupermodellel, járt Eva Herzigovával és Elle Macphersonnal. A szintén világhírű német manökentől, Heidi Klumtól gyereke született, ám a lányára nem tartott igényt, ezért még a megszületése előtt szakítottak.
Az embernek néha az az érzése, hogy a paddockban is sóvár bikaként jártatja körbe a szemét. Egy angol fotóriporternő egyszer elmesélte, amint elhaladt Briatore mellett, a főnök kinyújtotta a kezét, megragadta a karjánál és csak ennyit mondott:
– Today you will have dinner with me...!
Bizonyára hozzá van szokva, hogy ilyenkor a válasz egy elhaló „Igen”, de ezúttal – a fotós hölgy regéje szerint – szembesülnie kellett a felháborodással.
Briatore élete nyitott könyv, és ő ezt egy csöppet sem bánja, sőt, hagyja, hogy lapozgassanak benne. Hiszen – részben, a sikereken túl – ebből él.
– Az életem a médiában folyik, csakúgy, mint a hivatásom. A F-1 sokat ad, de sokat el is vesz. Amúgy meg az a véleményem, hogy csak egyszer élünk, és én nem akarok hetvenévesen is kisautókkal játszani. Szeretem a munkám, az üzleteim, és hiszik vagy sem, boldog magánéletem van.
A Briatore-titok pedig valószínűleg megfejthetetlen. Mert egy dolog az, hogy keményen kell dolgozni, tudni kell szervezni, kommunikálni, problémát megoldani és főképp dönteni: gyorsan, hatékonyan. Mindezekre sokan képesek a Forma-1-ben. Mégis, van ebben az emberben valami különös szikra. Mint ahogy ő is észreveszi ugyanezt másban. Elég, ha meghallgatjuk, miképp emlékszik vissza első találkozására az akkor mindössze 16 éves Alonsóval.
– 1997-ben jelentették a megfigyelőim, hogy találtak egy gyereket Spanyolországban. Odautaztam, és a szemébe néztem: rögtön tudtam, hogy valami különlegesre bukkantunk...
Telán ez, ez a felismerés. És hogy a felismerést tett követte. A többi meg már – ahogy mondani szokás – történelem.
Flavio Briatore pedig, a Forma-1 tekintetében, már rég történelmi figura. Holott itt él közöttünk.

Névjegy

Flavio Briatore
Született: 1950. április 12., Verzuolo, Olaszország
Családi állapota: nőtlen
Gyerek: egy lánya van, Heidi Klumtól
Pályafutása: 1974-1988, a Benetton textilipari cég marketingmenedzsere
1989-1997: a Benetton főnöke
1998-1999: a Supertec (ex-renault) motorok tulajdonosa
2000-2005: a Bennetton, majd a 2002-ben abból alakult Renault istálló vezetője

Sikerek a F-1-ben:
1994: világbajnoki cím Michael Schumacherrel
1995: világbajnoki cím Schumacherrel és a Benetton-Renault-val
2005: világbajnoki cím Fernando Alonsóval és a Renault-val