Azért ez a 21 éves srác tud valamit. Ha Hamiltonra két év azt mondtuk, hogy csoda, amit művel, Vettelre ez duplán igaz. Pusztán azért, mert míg Hamilton rögvest a mezőny egyik legjobb autójában kezdhette F1-es pályafutását, Vettel előbb a Toro Rossót vezette el az istálló legelső győzelméig, most meg a Red Bullt. Az márcsak hab a tortán, hogy csapattársa, Webber – élete legjobbjával – 2. lett, így, akárcsak a Jordan 1998-ban Spaban, kettősgyőzelemmel hozták az első sikert (no, persze, 1954-ben a Mercedes és Melbourne-ben a Brawn is, de ők tették mindezt ráadásul a legelső futamukon).
Malajzia után zsinórban a második esős versenyt élvezhette végig a közönség – a pilótákról ez már kevésbé volt elmondható. Illetve Vettelt a víz egyáltalán nem zavarta, ám mögötte szinte mindenki hibázott egyszer-kétszer. Az 56 körön át végig esett, ezért a pilóták a biztonsági autó mögött kezdték meg a száguldást. A „valódi” rajt után Vettel haladt az élen, mögötte Webber és a Brawn GP két versenyzője, a brazil Rubens Barrichello, valamint Button robogott. A spanyol Fernando Alonso (Renault), aki a második rajtkockát szerezte meg a kvalifikáción – kényszerűségből – benzint vételezett még a Safety Car alatt, ezért visszacsúszott az utolsó pozícióba.
A 18. körben a lengyel Robert Kubica (BMW-Sauber) hátulról belerohant az olasz Jarno Trulli Toyotájába, és a pályára került törmelék miatt ismét beküldték a biztonsági autót. Kubica folytatta a versenyt, Trulli autója azonban annyira összetört, hogy kénytelen volt befejezni a futamot.
Míg piruettekből sosem volt hiány, néhányan komolyabb gondot okoztak szerelőiknek. Piquet kétszer is lebontotta a Renault-ja orrát, szegény Sutil, aki a tavalyi monacói szerepléséhez méltóan száguldott a 7., tehát pontszerző helyen, a végén a gumihegyben kötött ki, szétmorzsolva a Force Indiát. A Ferrarikról nincs is mit mondani: Massa gépe a 31. körben elektromos hiba miatt egyszerűen leállt, míg Räikkönen akárhogyanis igyekezett, nem tudott pontszerző helyen célba érni. Ilyen égés, hogy a maranellói gárda az első három nagydíj után nulla ponttal szerénykedjen, utoljára 1981-ben fordult elő. De ugyanilyen csúful járt az idén világbajnoki címre készülő BMW is, ezúttal szintén pont nélkül kellett csomagolniuk. A kissé feljavított McLaren-duó 5-6. helye sem világra szóló teljesítmény, ráadásul úgy, hogy ezúttal Hamilton Kovalainen mögé szorult, mert mint maga a világbajnok is elismerte, kissé sokat hibázott – ami nem csoda, egy gyenge autót az ember hajlamost túlerőlteni a nagy igyekezetben, és ez esőben mindenképp megbosszulja magát.
A Brawnok a vizen láthatólag nem tudták ugyanazt a tempót diktálni, mint száraz aszfalton: a gumik nem melegedtek fel a kellő tapadási hőmérsékletre. Button ezért nagyon elégedett volt a 3. hellyel, és Barrichello 4. pozíciója azt jelenti, hogy Ross Brawn istállója továbbra is toronymagasan vezeti a konstruktőri tabellát.
Említést érdemel még Sebatian Buemi, a Toro Rosso svájci ifja a harmadik versenyén másodszor szerzett pontot, ráadásul ilyen nehéz körülmények között. Alaposan megnehezítette ezzel Sebastien Bourdais dolgát, hiszen a negyszeres ChampCar-bajnok második szezonjában is sokkal gyengébb teljesítményt nyújt, mint újoncnak számító csapattársa. Ezért is kaphatott szárnyra a pletyka, hogy Bruno Senna (Ecclestone tanácsára) azért nem írta alá készen álló DTM-es Mercedes-szerződését, mert várja, hogy vagy Bourdais-t a STR-tól vagy Piquet-t a Renault-tól kiakolbólintják, és ő ülhet valamelyikük helyére.
A folytatás nem nagyon lehet kétséges: Sakhírban biztos száraz, meleg idő lesz, ami megint a Brawnoknak kedvez, bár nem kizárt, hogy az egyre javuló (és nem diffúzoros!) Red Bull meg tudja szorongatni őket. A többi istálló a párizsi döntés után nekiállt dupla-diffúzort építeni, de ezzel legfeljebb Barcelonában, sőt, inkább Monacóban vagy csak Isztambulban tudnak indulni. Addigra meg tényleg nagyon meglóg majd az élmezőny.