Ma, október 28.-án ünnepli 75. születésnapját Bernie Ecclestone , a Forma-1 Napóleonja. Gratulálunk!
Csak ennyi: Mr. E.


A Forma-1 mai, agyonellenőrzött, agyonmágneskártyázott világába még a kiválasztottak is csak engedéllyel juthatnak be. Az is, aki egész hókuszpókuszt kitalálta. Igaz, annak a hatalmas Maybachnak az szélvédőjére, ami a paddock végében szokott csillogni, olyan matrica van kiragasztva, amiből versenyenként csupán egy darabot nyomtatnak. Ezért aztán akár rá se kellene írni, ki a birtokosa, de rá szokták írni. Ennyit: Mr. E.

Mr. E., vagyis Bernard Charles Ecclestone pontosan 75 évvel ezelőtt, vagyis 1930. október 28-án született egy szürke, angliai kisvárosban, Ipswichben, egy teljes átlagos, alsó-középosztálybeli családban - az apja a helyi gázműnél dolgozott. A famíliát előbb Wangfordba, majd Bexleyheath-be vezérelte a sorsa - egyik helyről sem tudni semmi érdekeset, így nagyjából el lehet képzelni a háborús időkben nevelkedő kis Ecclestone életét. Az, hogy iskolába járni nem túlzottan szeretett, sejthető abból a tényből, hogy 16 évesen hátat fordított a sulinak, és apja segítségével ő is egy kémiai laborban kezdett neki a munkás hétköznapoknak. Ez még messzemenően nem volt valami sikeres időszak, mert amikor 1987-ben, a 2. Magyar Nagydíj előtt Gyulai István az "exkluzív" interjú keretében feltette a kérdést, hogy Ecclestone úr, ugyan már, meséljen valamit gyerekkoráról és ifjúságáról, Bernie jellegzetes ferde mosolyával csak annyit közölt:
- Nem hinném, hogy ez bárkit is érdekelne.



Ami tudható, hogy a munkával párhuzamosan már motorozott, sőt versenyeken is indulgatott. A háború utáni években, bizony eléggé gyatra volt a technikai ellátottság, kevés alkatrészhez lehetett hozzájutni, ezért Ecclestone kereskedőként is belevágott a motorbizniszbe, adott-vett mindent. A helyszín: a családi házikó konyhájából leválasztott "

Az üzlet azonban beindult


Azonban az üzlet beindult, olyannyira, hogy egykettőre ez lett a fő tevékenységi köre, egy bizonyos Fred Comptonnal állt össze és alapította meg a Compton& Ecclestone motorboltot. Egy idő után kifizette Comptont is, és tovább virágoztatta a céget, ami hamarosan angliai legnagyobb motorkereskedésévé vált.

Ám Bernie ekkor már leginkább az autók iránt érdeklődött. 1949-ben, azaz 19 évesen az 500 köbcentis Forma-3 sorozatban indult pár versenyen, de Brands Hatchben, a híres, boxok mögötti Paddock Hill-kanyarban akkorát bukott, hogy egészen a parkoló autókig repült. Ezek után "rádöbbent", hogy versenyzés üzleti része az, ami neki való. Egy autókkal foglalkozó aukciós céget alapított (amit később eladott a British Car Auctionsnak), illetve voltak érdekeltségei az ingatlanszakmában is. De nem sokáig bírta benzingőz nélkül, 1957-ben újra színre lépett a Forma-1-ben. A tehetséges wales-i pilóta, Stuart Lewis-Evans menedzsere lett, és koránt sem mellesleg megvásárolta a Connaught csapatot, ami sose volt egy nyerő formáció, de csapatfőnöknek lenni már akkor is számított valaminek, ráadásul egy sor ifjú bitet tudott bemutatni az autósport csúcsán: Roy Salvadorit, Archie Scott-Brownt és Ivor Buebot. Az már tényleg csak hab volt a tortán, hogy az 1958-as Monacói Nagydíjra ő is megpróbálta beverekedni magát, ráadásul, mivel sejtette, hogy a vele született gyorsasága kevés, megkérte Stirling Mosst, hogy az ő sisakját viselve teljesítsen egy közepesen jó kört, ám lebuktak a versenybírák előtt.



Bernie-t akkor érte az első igazán nagy csapás, amikor az 1958-as évad utolsó versenyén, a Marokkói Nagydíjon Lewis-Evans - ekkor már Vanwall - autója kigyulladt, és a pánikba esett versenyző, ahelyett, hogy hagyta volna, hogy a pályaőrök eloltsák ruháját, eszeveszetten elszaladt előlük, így aztán néhány nap múlva belehalt szörnyű égési sebeibe.

Ekkor újabb szünet következett, visszatérés az ingatlanbefektetésekhez. Mi több, ehhez az időszakhoz tartozik az Ecclestone-t övező legfurcsább mendemonda, nevezetesen, hogy részt vett volna az 1963-as Nagy Angliai Vonatrablásban. Erre Bernie-nek van egy frappáns válasza, ami így szól:
- Gondolják, hogy kiraboltam volna egy vonatot rongyos két és fél millió fontért?

A Rindt-kapcsolat


A még prózaibb valóság az, hogy a bűntényben szerepet játszó sofőr, még az "ánti időkből" ismerőse volt Graham Hillnek. Őt a valódi tettesekkel ellentétben valahogy lefülelték, és amikor leülte a rá szabott büntetést, Hillnél is jelentkezett, hogy nem tudna-e számára valami munkát. Mivel a fickó tanult ékszerész és vésnök volt, Hill közbenjárására Ecclestone megbízta, hogy az eredményhirdetéskor átadandó kupákra egy időben ő készítetse a feliratokat.

Ennél fontosabb momentum volt, hogy Roy Salvadori, Bernie régi cimborája, aki immár a Cooper csapatot igazgatta, bemutatta egy újabb ifjú tehetségnek, Jochen Rindtnek. A grazi fiú 1964-től indult az F1-ben a Cooperrel, és Ecclestone elvállalta a menedzselését. Lassan jöttek is a sikerek, főleg azok után, hogy Bernie bábáskodásával Rindt a Lotushoz szerződött 1968 végén. 1970-ben a híres Lotus72 kormánya mögött 5 nagydíjat nyert meg, és már szinte 100 százalék volt, hogy világbajnok lesz, amikor szeptember 5-én, a monzai időmérőn a hírhedt Parabolica kanyarban - valószínűleg fékhiba miatt - a korlátba rohant és a sérüléseitől a helyszínen elvérzett. A hírt a boxba Denny Hulme, az 1967-es bajnok vitte meg, aki közvetlenül Rindt mögött haladt és mindent látott. Amikor Ecclestone tudomására jutott, hogy mi történt, elkezdett futni a boxhoz közel lévő Parabolicába - majd fél óra múlva porig sújtva tért vissza. Kezében Rindt véres fehér sisakját és egyik versenyzőcipőjét hozta...

Az újabb csapás után újabb egy év szünet következett. De mintha ezek a kis távollétek csak arra lettek volna jók, hogy azután még erősebben, még elszántabban tűnjön fel újra a paddockban. Ugyanis 1972-ben jött az első nagy dobás. Ron Tauranactól megvásárolta az 1970 végén visszavonult Jack Brabham alapította Brabham istállót.



Ám az 1970-es évek már merőben másról szóltak, mint az 1950-esek, hiszen megjelent a televízió. Ecclestone egyrészt eltökélte, hogy a Brabhamből világbajnok csapatot farag, másrészt ahogy szétnézett, rögvest felmérte, hogy a némiképp ad hoc-jelleggel üzemelő Forma-1-ben rengeteg kiaknázatlan lehetőség rejlik. Fontos év a számára az 1974-es: Carlos Reutemann három nagydíjat is nyert a Brabhammel és jó ideig versenyben volt a bajnoki címért. Emellett Bernie Colin Chapmannel (Lotus), Teddy Mayerral (McLaren), Max Mosley-vel (March) és Frank Williamsszel (Williams) megalakította a FOCA-t (Formula One Constructors Association), ami szinte a megalakulása pillanatától harcban állt a sportágat hivatalosan felügyelő FIA-val. Ecclestone első lépésben a rajtpénzek és a helyezések, illetve pontok után járó prémiumok általa elképzelt új rendszerét verekedte keresztül, majd következett az igazán nagy csata: a tévés jogokért. 1978 végén különösen harcias ellenlábassal került szembe, amikor a FIA élére francia Jean-Marie Balestre-t választották meg. Ha Bernie-t a vonatrablással hozták össze, akkor Balestre-ról meg azt suttogták, hogy a háború alatt együttműködött a megszálló németekkel, mi több, be is lépett a Wehrmachtba - amit Balestre természetesen tagadott.

Három év háború
A FIA-FOCA háborúskodás három éven át tartott, mígnem 1981-ben, az első Concorde Szerződés pontot tett egy korszak végére. Egy biztos, Ecclestone-nak sikerült élete legnagyobb húzása: kibulizta, hogy attól fogva a FOCA intézi a televíziós szerződéseket. Ennek bonyolítására hozta létre a FOPA-t (Formula One Promotions and Administrations), és a befolyó pénzeket első lépésben a következő arányban osztotta el: 47%-ot kaptak a csapatok, 30%-ot a FIA és - szerényen - csak 23% jutott a neki, azaz hivatalosan a FOPÁ-nak. Ezek az ügyek aztán időről időre megint terítékre kerültek, elvégre a csapatok vezetői sem voltak teljesen analfabéták az üzletben, és kikövetelték maguknak, ami szerintük járt, de Ecclestone mindig úgy csűrte-csavarta a dolgokat, hogy miközben mindenki jól jár és nem érzi magát becsapatva, azért ő járjon a legjobban. A második, 1997-es Concorde Szerződés is végül arról szól, hogy továbbra is nála vannak a tévés jogok, és éves szinten fizet vissza az istállóknak a "tortából". Csapatokkal 2007 végéig szól a kontraktus, a FIÁ-val 2012-ig.

Szigorúan véve, sportvonalon Ecclestone szintén nem panaszkodhatott, hiszen 1978-ben sikerült a Ferraritól elcsábítania Niki Laudát (bár, mint mondta, ha Carlos Pace nem hal meg 1977 elején egy repülőbalesetben, "Nem lett volna szükségem Nikire"). Mindegy, Lauda ide vagy oda, a Brabham-Alfa Romeo gépek nem voltak épp világverő masinák, ezért 1979 végétől visszatértek a Cosworth-höz. Lauda addigra elunta - mint volt kedves kifejezni magát: - az értelmetlen körözgetést, és elment légitársaságot alapítani, ám addigra Bernie-nél már ott szolgált Nelson Piquet, akivel 1981-ben, majd 1983-ban világbajnok lett a Brabham. Előbb még a jó öreg Cosworth-szel, ám másodjára már BMW-turbóval. Hiszen Bernie is meghallotta az idők szavát, s miközben részben motorfronton is háborúzott Balestre-vel, hogy - úgymond - tiltsa be a turbót, mégis az előre menekülés taktikáját választotta, és leszerződött a bajorokkal. Amikor Nelson az 1982-es Kanadai Nagydíjat megnyerte, és ezzel az első BMW-sikert szállította, Bernie szokásához híven már nem volt ott a pályán, valahol máshol akadt dolga. A siker hírére azért felhívta Johann Neerspaht, a projektigazgatót, és annyit mondott neki:
- Well done.



Erre az időszakra datálódik egy magánéleti momentum is. Ecclestone az 1982-es Olasz Nagydíjon ismerkedett a jugoszláv szépségkirálynővel, a nála másfél fejjel magasabb, karcsú Slavicával. A találkozásból egykettőre frigy is lett, majd megszületett a két lány, Tamara és Petra. E témában is akad egy-két legendaszerű momentum. Az egyik szerint, amikor Bernie-t egy rendezvényen valamiféle fő-főkomornyik kereste fel azzal az üzenettel, hogy a királynő szívesen találkozna vele, ezt válaszolta:
- Mondja meg neki, hogy a feleségem társaságában vagyok, aki sokkal fiatalabb, sokkal csinosabb és sokkal gazdagabb, mint a felség.

Az biztos, Slavica tényleg nem egy koldus, miután Ecclestone létrehozta a felesége nevén futó SLEC (annyi mint SLavica ECclestone) holdingot, amiben azok a bankok a részvényesek, akiknek Bernie az Europai Unió nyomására adta el az F1-es részesedéseinek egy részét. Ami maradt az sem az övé, a közelmúltban jelent meg egy többoldalas interjú vele az egyik vezető német autósport-magazinban, s ebben kijelentette: "Semmim sincs! Amit kerestem az a SLEC tulajdona." Mit tettek ehhez hozzá a német kollégák? Azt, hogy a SLEC viszont Slavica Ecclestone tulajdona.

Ecclestone és Magyarország
Ecclestone és Magyarország: ez is egy külön fejezet, mármint a mi szempontunkból. Bernie nagy álma egy Szovjet Nagydíj lett volna, találkozott is az autóbolond Brezsnyevvel, sőt, már egy lehetséges moszkvai városi futam nyomvonalát is megrajzolták, amikor a szovjet pártfőtitkár makacs náthájának áldozata lett 1982 végén. Brezsnyevvel a futam terve is sírba szállt, és ekkor jöttünk be a képbe, mi magyarok, Ecclestone egyik barátja, Rohonyi Tamás révén. A történet már legendásan közismert: a szalvétadarabra lerajzolt Hungaroring-terv, az 1985-ös londoni szerződéskötés, a pálya 8 hónap alatti elkészülte és az 1986-os Magyar Nagydíj. Amikor a Duna-parti szállodasoron egymást érték hírességek, Ecclestone-hoz szintén odarohantak a közelben várakozó rajongok.
- Úgy tűnik, ön népszerűbb, mint a pilóták - mondta Bernie-nek e sorok írója.
Ecclestone felnézett az autogramosztásból, széles vigyor terült szét az arcán, de fegyelmezte magát és ennyit mondott.
- That's not true - vagyis: Nem is igaz.

És tényleg, az első Vasfüggöny mögötti Grand Prix valahogy mindig is a szíve csücske lett volna. Ha Ecclestone nem éppen a spanyol királyt kíséri vagy Briatoréval tárgyal, mindig van fél perce az újságírók számára is, lehet vele pár mondatot beszélgetni. Így módomban volt egyszer-egyszer megfaggatni a Magyar Nagydíjjal kapcsolatban.
- Maguk magyarok mindig csak sírnak-rínak, hogy elviszem onnan a versenyt, hogy ki vannak semmizve, hogy nem is jó ez a Forma-1 semmire. Aztán tessék, már több mint egy évtizede van magyar verseny, és ha rajtam múlik lesz is - mondta valamikor az 1990-es évek vége felé. Amikor most, a 20. nagydíj előtt, még Hockenheimban érdeklődtem tőle, mit szól a jubileumhoz, ezt felelte.
- Lehet mondani, hogy én vagyok a Magyar Nagydíj szellemi atyja, igen. Ezért aztán úgy is tekintek rá kicsit, mint a gyerekemre. Akit persze néha szidni és helyreigazítani is kell. De most már 20 éves, felnőtt. Tudja, mit miért csinál.

Tény, hogy voltak évek, amikor a helyi hatalmasságok nem nagyon akarták megérteni, hogy miféle pluszt ad az országnak a F1-es futam, és főképp nem szerették, hogy idejön egy kócos hajú, szemüveges kis angol, és ő akar dirigálni nekik. Megesett, hogy miniszteri szinten nem is foglalkoztak Bernie-vel, aki természetesen megsértődött, hogy újból egy ismeretlen, unott arc ül vele szemben az asztal túloldalán.
- Mikiegerekkel nem tárgyalok! - fakadt ki akkor, de szerencsére "atyai szíve" más súgott neki. Hiszen ott segített a sokszor balfék magyar szervezőkön, ahol tudott. Hol elengedett a licenszdíjból, hol vállalta a pálya hasznosítását, de minden esetben a futam pártján volt. Szerencsére ezt utóbb az illetékesek is felismerték, és előbb, 2000-ben azzal tüntették ki, hogy beírhatott Budapest Aranykönyvébe (közvetlenül Jacques Chirac kézjegye mellett), majd 2001-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje elismerést.

Ma Ecclestone 75 éves. Nagyjából ő jelenti sokak számára a Forma-1-et. Frank Williams meg is mondta: lehet utálni, lehet berzenkedni ellene, de senki más nem tett annyit a sportágért, mint ő. Hogy anyagias? Az, nem tagadja. A kérdésre, mely azt firtatta, mit szeretne jobban, egymillió dollárt vagy egymillió barátot, azonnal felelt:
- Egymillió barátot, és mindegyik megajándékozna 10 dollárral.

Ez is ő, hát persze, aki az egyik héten 48 millió fontért megvásárolta a fegyverkereskedő Kasogghi londoni villáját, majd a következőn eladta 65 millióért. Miért lett hirtelen ennyivel drágább? Mert közben Bernie Ecclestone tulajdona is volt.

A töprengők számára, hogy vajon meddig tart a Forma-1-ben a "Bernie-uralom", ezt üzente:
- Lehet, hogy egyszer tönkre megyek, lehet, hogy ráunok az egészre, de a legvalószínűbb az, hogy koporsóban fognak kivinni a paddockból.

És a szülinapi meghatottság a következő szavakat csalta ki belőle:
- Még egyszer 75 évet élnem felettébb valószínűtlen. De huszonöt évet még szívesen eltöltenék ezen a földön. Száz év, igen, az szép dolog lenne.

Hát mért is ne, Bernie?