cikkek ::
Kilencvenkilenc éve született Farina
2005. 10. 30.
Ma 99 éve, 1906. október 30.-án született a Forma-1 első világbajnoka, Giuseppe Nino Farina.
A legkülönösebb benne az, hogy doktor. Na, ez az, amikor arról beszélünk, hogy azok a régi szép idők. A jómódú torinói család sarja, akit mindenki csak Ninóként ismert, már 15 évesen vezetett autót, és már 1927-ben indult egy hegyi versenyen, ahol rögvest a vállát törte. A család ezt alig-alig tűrte, és arra ítélte az ifjút, hogy befejezze tanulmányait, így lett belőle a gazdasági jog doktora.
Magyar szempontból szomorú emlék róla, hogy az 1938-as Tripoli Nagydíjon Farina ütközött Hartmann Lászlóval, aminek következtében a két háború közti legjobb magyar pilóta szörnyethalt. 1946-ban egyszer már visszavonult, de az 1950-ben kiírt világbajnokság előtt a legesélyesebb csapatnál, az Alfa Romeónál, hiányzott egy pilóta. Trossi, Wimille és Varzi is meghalt! Így aztán visszahívták a 44 éves Farinát a 39 éves Fangio és az 52 éves Fagioli mellé.
A többi ismertebb. Grand szlemm az első versenyen és világbajnoki cím a sorozat végén. Ezt a sportág első világbajnoka, dr. Giuseppe (Nino) Farina vitte véghez, akit, mint említettük, Fangio és Fagioli mellé hívtak meg Alfáék, hogy kilegyen a csapat.
A korszakalkotó rajt az angliai Silvestone-ban volt 1950. május 13.-án. Százezer néző, köztük "their Majestic", a király és a királynő várta lélegzetvisszafojtva a rajtot a nézőtéren, a pályán pedig huszonegy versenyző. Az első helyen (pole position) dr. Giuseppe (Nino) Farina. A rajtrács az akkoriban "B" formációnak nevezett szisztéma szerint állt fel. Az első sorban négyen várták a rajtot Farina a bal szélen, mellette az edzésmásodik, Fagioli, aztán Fangio és a jobb szélen Parnelli. A második sorban hárman sorakoztak fel, balra az ötödik, Bira, középen a hatodik Giraud- Cabanteous és a jobb oldalon Martin. Összesen 22 pilóta próbálkozott a tréningen, de csak 21 indult, mert Bonetto Maseratija már a rajt előtt felmondta a szolgálatot.
Aztán elindultak és a végére meglett a grand szlemm, hiszen a versenyen a leggyorsabb kört is Farina teljesítette (1:50,6 - 94,02 mérföld per óra/151,372 km/ó), s az ő Alfa Romeója előtt csapódott le először a célba érkezést jelző fekete-fehér kockás zászló. A táv 70 kör volt, vagyis 202 mérföld, illetve 325,22 kilométer.
Farina megnyerte a svájci és olasz nagydíjat is. Monzában, az első világbajnokság sorsát eldöntő verseny előtt misén vett részt, és imája meghallgatásra talált: a futam során Farina Alfája óraműpontossággal szaladt, ám Fangio alatt egymás után két vörös gép is kimúlt. És bár márkatársa, az argentin Juan Manuel Fangio is nyert három versenyt, három ponttal mégis lemaradt a végső összesítésben
Az 1950. évi Forma-1 világbajnok - hét futamból a négy legjobb eredményt értékelték - az olasz Nino Farina lett, Alfa Romeo 158 típusú autóval.
A sors fintora, hogy Farina, aki tucatnyi súlyos balesetet túlélt majd' 30 éves versenyzői pályafutása alatt, az 1966-os reimsi versenyre igyekezve Lotus Cortinájával hatalmasat karambolozott, két villanyoszlopot is kidöntött, és életét vesztette alig 60 évesen.
A legkülönösebb benne az, hogy doktor. Na, ez az, amikor arról beszélünk, hogy azok a régi szép idők. A jómódú torinói család sarja, akit mindenki csak Ninóként ismert, már 15 évesen vezetett autót, és már 1927-ben indult egy hegyi versenyen, ahol rögvest a vállát törte. A család ezt alig-alig tűrte, és arra ítélte az ifjút, hogy befejezze tanulmányait, így lett belőle a gazdasági jog doktora.
Magyar szempontból szomorú emlék róla, hogy az 1938-as Tripoli Nagydíjon Farina ütközött Hartmann Lászlóval, aminek következtében a két háború közti legjobb magyar pilóta szörnyethalt. 1946-ban egyszer már visszavonult, de az 1950-ben kiírt világbajnokság előtt a legesélyesebb csapatnál, az Alfa Romeónál, hiányzott egy pilóta. Trossi, Wimille és Varzi is meghalt! Így aztán visszahívták a 44 éves Farinát a 39 éves Fangio és az 52 éves Fagioli mellé.
A többi ismertebb. Grand szlemm az első versenyen és világbajnoki cím a sorozat végén. Ezt a sportág első világbajnoka, dr. Giuseppe (Nino) Farina vitte véghez, akit, mint említettük, Fangio és Fagioli mellé hívtak meg Alfáék, hogy kilegyen a csapat.
A korszakalkotó rajt az angliai Silvestone-ban volt 1950. május 13.-án. Százezer néző, köztük "their Majestic", a király és a királynő várta lélegzetvisszafojtva a rajtot a nézőtéren, a pályán pedig huszonegy versenyző. Az első helyen (pole position) dr. Giuseppe (Nino) Farina. A rajtrács az akkoriban "B" formációnak nevezett szisztéma szerint állt fel. Az első sorban négyen várták a rajtot Farina a bal szélen, mellette az edzésmásodik, Fagioli, aztán Fangio és a jobb szélen Parnelli. A második sorban hárman sorakoztak fel, balra az ötödik, Bira, középen a hatodik Giraud- Cabanteous és a jobb oldalon Martin. Összesen 22 pilóta próbálkozott a tréningen, de csak 21 indult, mert Bonetto Maseratija már a rajt előtt felmondta a szolgálatot.
Aztán elindultak és a végére meglett a grand szlemm, hiszen a versenyen a leggyorsabb kört is Farina teljesítette (1:50,6 - 94,02 mérföld per óra/151,372 km/ó), s az ő Alfa Romeója előtt csapódott le először a célba érkezést jelző fekete-fehér kockás zászló. A táv 70 kör volt, vagyis 202 mérföld, illetve 325,22 kilométer.
Farina megnyerte a svájci és olasz nagydíjat is. Monzában, az első világbajnokság sorsát eldöntő verseny előtt misén vett részt, és imája meghallgatásra talált: a futam során Farina Alfája óraműpontossággal szaladt, ám Fangio alatt egymás után két vörös gép is kimúlt. És bár márkatársa, az argentin Juan Manuel Fangio is nyert három versenyt, három ponttal mégis lemaradt a végső összesítésben
Az 1950. évi Forma-1 világbajnok - hét futamból a négy legjobb eredményt értékelték - az olasz Nino Farina lett, Alfa Romeo 158 típusú autóval.
A sors fintora, hogy Farina, aki tucatnyi súlyos balesetet túlélt majd' 30 éves versenyzői pályafutása alatt, az 1966-os reimsi versenyre igyekezve Lotus Cortinájával hatalmasat karambolozott, két villanyoszlopot is kidöntött, és életét vesztette alig 60 évesen.
