cikkek ::
A 17. helyről nyerni még nem a csúcs
2005., október
Nem meglepő, ha egy Forma-1-pilóta a rajtrács elejéről indulva nyer. És, ha a hátsó sorokból?
McLaren-Cosworth-ok Long Beach-i bravúrja
Bár elképesztő bravúr Kimi Räikkönen részéről, hogy a legutolsók között rajtolva meg tudta nyerni ezt a Japán Nagydíjat, szigorúan statisztikailag nézve ezzel még nem csúcstartó. John Watson (McLaren-Cosworth) az 1983- as Long Beach-i futamon a 22. helyről indulva diadalmaskodott. Azt már csak az érdekesség kedvéért tesszük hozzá, hogy csapattársa a 23. helyről vágott neki a távnak és a végén a második helyen ért célba. Az illető neve Niki Lauda és az eset 1983. március 27.-én volt.
Kétségtelen, ma már sem Kiminek, sem másnak nem áll módjában Watson 22 évvel ezelőtti bravúrját megismételni, mivel jelenleg csak 20 autó indul a Forma-1-ben. Más volt a helyzet korábban, amikor 26 gépben kellett maximálni az indulók számát, sőt, 1989-90-ben péntek reggelente elő- kvalifikációt rendeztek, hogy már az edzés előtt hazazavarják a leggyengébbeket. Találkozott is az ember péntek délelőtt összepakoltan távozó kamionokkal, amiken olyasmi felirat virított, hogy Coloni, EuroBrun, Zakspeed...
Persze, a meglepetés-győzelmekre inkább jellemző, hogy az eredetileg nem 1. helyre várt pilóta valahonnan a mezőny hátsó fertályából érkezik, de igazság szerint a valóban nagyok sikereiből is sokszor azokra a győzelmekre emlékszünk leginkább, amiért meg kellett szenvedniük.
Nagy száguldások Alan Jonestól Michael Schumachering
Räikkönen Suzuka előtt hatszor nyert az idén, mindegyik szép teljesítmény volt a maga nemében, de amúgy, mondjuk a hungaroringi és az isztambuli 1. hely között nem sok különbséget lehet felfedezni. Viszont amit most művelt, örökre emlékezetes marad.
Az utóbbi 30 évben az egyik igazi meglepetés-ember a későbbi 1980-as bajnok Alan Jones (Shadow-Cosworth) volt, aki az 1977-es Osztrák Nagydíjon (augusztus 14.) nyert a 14. helyről, és pont ugyanerről a rajtpozícióból indult Olivier Panis (Ligier- Mugen-Honda JS43 ) is, amikor 1996-ban (május 19.) élete legjobbját futotta Monte Carló-ban. De ott van például Rubens Barrichello (Ferrari), aki 18-ként vágott neki a 2000-es Német Nagydíjnak (július 30.), és az esőben egyedüliként száraz pályára való gumikkal tudott győzni. Jody Scheckter a Wolf-Cosworth csapat legelső versenyén nyert az 1977- es argentin hőségben (január 9.), pedig csak 11. volt az időmérőn. A világbajnokok közül pedig felettébb emlékezetes volt még Prost (Ferrari) sikere az 1990-es Mexikói Grand Prix (június 24.), ahol 13-ként indult és 35 induló volt(!), illetve nagyon nagy menet volt Michael Schumacher (Benetton-Renault B195) versenye az 1995-ös Belga Nagydíjon (augusztus 27.), ahol a 16. helyről jött fel, természetesen(?) az eső "segítségével".
Emlékezetes győzelmek a hátsó fertályról startolva
(az utóbbi 30 év során)
22. rajtkocka: John Watson (McLaren) 1983, Long Beach
18. rajtkocka: Rubens Barrichello (Ferrari) 2000, Hockenheim
17. rajtkocka: John Watson (McLaren) 1982, Detroit
17. rajtkocka: Kimi Räikkönen (McLaren, 2005, Suzuka
16. rajtkocka: Michael Schumacher (Benetton), 1995, Spa-Francorchamps
14. rajtkocka: Alan Jones (Shadow) 1977, Österreichring
14. rajtkocka: Olivier Panis (Ligier) 1996, Monaco
14. rajtkocka: Johnny Herbert (Stewart) 1999, Nürburgring
13. rajtkocka: Alain Prost (Ferrari) 1990, Mexikó
12. rajtkocka: Nigel Mansell (Ferrari) 1989, Hungaroring
11. rajtkocka: Jochen Mass (McLaren) 1976, Barcelona
11. rajtkocka: Jody Scheckter (Wolf) 1977, Argentína
10. rajtkocka: René Arnoux (Ferrari) 1983, Zandvoort
McLaren-Cosworth-ok Long Beach-i bravúrja
Bár elképesztő bravúr Kimi Räikkönen részéről, hogy a legutolsók között rajtolva meg tudta nyerni ezt a Japán Nagydíjat, szigorúan statisztikailag nézve ezzel még nem csúcstartó. John Watson (McLaren-Cosworth) az 1983- as Long Beach-i futamon a 22. helyről indulva diadalmaskodott. Azt már csak az érdekesség kedvéért tesszük hozzá, hogy csapattársa a 23. helyről vágott neki a távnak és a végén a második helyen ért célba. Az illető neve Niki Lauda és az eset 1983. március 27.-én volt.
Kétségtelen, ma már sem Kiminek, sem másnak nem áll módjában Watson 22 évvel ezelőtti bravúrját megismételni, mivel jelenleg csak 20 autó indul a Forma-1-ben. Más volt a helyzet korábban, amikor 26 gépben kellett maximálni az indulók számát, sőt, 1989-90-ben péntek reggelente elő- kvalifikációt rendeztek, hogy már az edzés előtt hazazavarják a leggyengébbeket. Találkozott is az ember péntek délelőtt összepakoltan távozó kamionokkal, amiken olyasmi felirat virított, hogy Coloni, EuroBrun, Zakspeed...
Persze, a meglepetés-győzelmekre inkább jellemző, hogy az eredetileg nem 1. helyre várt pilóta valahonnan a mezőny hátsó fertályából érkezik, de igazság szerint a valóban nagyok sikereiből is sokszor azokra a győzelmekre emlékszünk leginkább, amiért meg kellett szenvedniük.
Nagy száguldások Alan Jonestól Michael Schumachering
Räikkönen Suzuka előtt hatszor nyert az idén, mindegyik szép teljesítmény volt a maga nemében, de amúgy, mondjuk a hungaroringi és az isztambuli 1. hely között nem sok különbséget lehet felfedezni. Viszont amit most művelt, örökre emlékezetes marad.
Az utóbbi 30 évben az egyik igazi meglepetés-ember a későbbi 1980-as bajnok Alan Jones (Shadow-Cosworth) volt, aki az 1977-es Osztrák Nagydíjon (augusztus 14.) nyert a 14. helyről, és pont ugyanerről a rajtpozícióból indult Olivier Panis (Ligier- Mugen-Honda JS43 ) is, amikor 1996-ban (május 19.) élete legjobbját futotta Monte Carló-ban. De ott van például Rubens Barrichello (Ferrari), aki 18-ként vágott neki a 2000-es Német Nagydíjnak (július 30.), és az esőben egyedüliként száraz pályára való gumikkal tudott győzni. Jody Scheckter a Wolf-Cosworth csapat legelső versenyén nyert az 1977- es argentin hőségben (január 9.), pedig csak 11. volt az időmérőn. A világbajnokok közül pedig felettébb emlékezetes volt még Prost (Ferrari) sikere az 1990-es Mexikói Grand Prix (június 24.), ahol 13-ként indult és 35 induló volt(!), illetve nagyon nagy menet volt Michael Schumacher (Benetton-Renault B195) versenye az 1995-ös Belga Nagydíjon (augusztus 27.), ahol a 16. helyről jött fel, természetesen(?) az eső "segítségével".
Emlékezetes győzelmek a hátsó fertályról startolva
(az utóbbi 30 év során)
22. rajtkocka: John Watson (McLaren) 1983, Long Beach
18. rajtkocka: Rubens Barrichello (Ferrari) 2000, Hockenheim
17. rajtkocka: John Watson (McLaren) 1982, Detroit
17. rajtkocka: Kimi Räikkönen (McLaren, 2005, Suzuka
16. rajtkocka: Michael Schumacher (Benetton), 1995, Spa-Francorchamps
14. rajtkocka: Alan Jones (Shadow) 1977, Österreichring
14. rajtkocka: Olivier Panis (Ligier) 1996, Monaco
14. rajtkocka: Johnny Herbert (Stewart) 1999, Nürburgring
13. rajtkocka: Alain Prost (Ferrari) 1990, Mexikó
12. rajtkocka: Nigel Mansell (Ferrari) 1989, Hungaroring
11. rajtkocka: Jochen Mass (McLaren) 1976, Barcelona
11. rajtkocka: Jody Scheckter (Wolf) 1977, Argentína
10. rajtkocka: René Arnoux (Ferrari) 1983, Zandvoort
