cikkek ::
Imolában minden készen áll a nagydíjra
2006., április
Bár a Grand Prix-hétvége csütörtökjén még semmi esemény nincs, sokszor ilyenkor lehet a legérdekesebb momentumokat ellesni.
A három tengeren túli verseny után végre a motorhome-okkal népesülhet be a paddock, ahol a csapatok és versenyzők, no meg a sajtó igazán otthon érezheti magát. És persze jön a magakelletés: ki milyen új csodával tudott előrukkolni idén. Nos, mivel a mezőny is bővült, és a motorhome-ok mérete meg nőtt, jócskán kitolták a paddock végét, egyszerűen kellett a hely. Ami úgy első blikkre szembe tűnt: az újonc BMW megadta módját. Akkora hófehér várral érkeztek, mint egy gyáróriáshoz illik: két szintes és minden extra megtalálható benne, még Ann Bradshaw is, aki valaha még a Williamsnél, majd az Arrowsnál Damon Hill személyi asszisztense volt, és most visszatért – Villeneuve mellé.
De menjünk tovább. A Williams megörökölte a tavalyi BMW-s otthont, és ez is fehér, nem pedig sötétkék, mint amúgy a Williams-gépek.
Érdekes, hogy a világbajnok Renault, a többiekhez képest kutyaólban táborozik, bár az is igaz, hogy nem a motorhome-szépségversenyt nyerték meg, hanem a Forma-1 világbajnokságot, és idén is erre hajtanak.
Ami logikus volt: összebútorozott a Red Bull és a Toro Rosso, ami azt jelenti, hogy most még nagyobb helyet foglalnak el a paddockban, mint tavaly – ehhez a pompához már csak az eredmények hiányoznak. Amúgy az óriási épület felépítéséhez 58 óra szükségeltetik, és 13-an dolgoznak rajta. Amikor kész, arról ismerszik meg, hogy átható Red Bull-illat lengi be padlótól plafonig.
Nézzük a 2006-os tavaszi F-1-es divatot. Bár Imolában csütörtök koradélután 26 fokot mértek, azaz majdnem nyári melegről lehet számot adni, a megjelenés mindenek előtti volt. Jean Todt, a fázékony, aki a 46 fokos malajziai hőségben sem válik meg kötött Puma-kardigánjától, most se hazudtolta meg magát: barna mellénykéje fölé vastag gyapjúzakót húzott, a szemlélő csak a sálat hiányolta a nyakából, de az valószínűleg ott volt az aktatáskájában, és majd az esti hűvösben felköti (láttunk már rá példát). Aztán jött Vitantonio Liuzzi – ő is mintha fázott volna, de aztán rá kellett jönnünk, a kötött sísapka az imidzs része, a mókás olasz fiú gondosan ügyel rá, hogy amikor nem a Toro Rosso autóban ül, akkor is feléje forduljanak a szemek.
Ezt Bernie Ecclestone-nak nem kell már annyira hajtania, de ma ő is meglepte a rá várakozókat: míg jobb keze, Pasquale Lattuneddu a szokásos hófehér ingben és fekete nadrágban parádézott, Bernie fekete ingre szavazott, rojtos aljú farmernadrágra és barna félcipőre. De tudnivaló, hogy ez a „kimenős” ruhája, holnap, amikor már komoly munka folyik majd, ő is felölti a fehér-feketét.
Aztán érdekes megfigyelni, ki mivel üti agyon a szinte még unalmasnak mondható csütörtöki délutánt. Térjünk be a McLarenhez. Az ebéd utózöngéit észlelni, üres tálak, dermedt szaft, hátrahagyott jegyzetfüzetek. Montoya és felesége, Connie az óriási kivetítőn a tévét nézik, a Bloomberg News híradásai épp a romániai árvíz sújtotta területet mutatja, s miközben Monty egy harmatos falú ásványvizes palackkal játszik, elkerekedő szemmel mormolászik, körülbelül olyasmit (szabad fordításban):- Betojás, ez nem lehet igaz, hú, de ciki…
Connie némán mered előre, üvegből iszik.
Mögöttük szintén mély némaságban a magányos északi harcos: Kimi Räikkönen. Sapkája sildje mögé bújva olvasgat, illetve inkább csak lapozgat egy autós magazint – és néha önkéntelenül is elmosolyodik. Lehet, hogy megint arról szerzett tudomást, hogy leszerződött a Ferrarihoz… Ja, a ruhákról egy szót: Montoyán kanárisárga póló virított, míg Kimi felül már beöltözött McLaren-gúnyába, de alul ő is koptatott farmert hord, a lá Ecclestone.
A Forma-1 sétálóutcájában ilyenkor magas lesz az ázsiója a tesztpilótáknak, elvégre egy részük holnap, pénteken munkába lép, a többieket pedig ki lehet faggatni arról, mi történt a múlt heti teszten, aztán vagy elárulnak valamit, vagy nem. Inkább az utóbbi, de mindenki profi nyilatkozó, sokszor a semmit is úgy tudják csomagolni, hogy bármelyik CIA- vagy KGB-ügynök megirigyelhetné.
Például Pedro de la Rosa: - Sok apróságot próbálgattunk Barcelonában, és biztos vagyok benne, hogy a változtatások érzékeltetni fogják hatásukat az autó teljesítményében…
És így tovább.
A hivatalos FIA sajtótájékoztatón nagyjából ugyanilyen mondatok hangzottak el Trulli, rosberg, Liuzzi és Schumacher szájából – de hát alapvetően mi mást is lehet várni? Ők tényleg mindent megtesznek a maguk részéről, bizakodnak, hogy a gépük ezúttal gyorsabb lesz, és még egyben is marad a vasárnapi 60 kör alatt.
Egyedül Schumi mondott valami érdekeset arra kérdésre, hogy nem lett-e volna jobb a csúcson abbahagyni – ugyanis Jackie Stewart a napokban azt találta elpöttyinteni, hogy kár Schumacherért, meredeken száguld lefelé a lejtőn, nem adta meg rajongóinak a sanszot, hogy csak a szépre emlékezzenek.
A hétszeres világbajnok azonban nem ért egyet Stewarttal: - Én nem így vélem, hogy minden áron a csúcson kell abbahagyni. Egyrészt, az, hogy mi a csúcs, csak utólag derül ki. Másrészt pedig részemről tényleg a versenyzés öröme a legfontosabb, amíg ezt érzem magamban, addig semmi egyéb nem számít.
Míg folyt a versenyzők vallatása, a sajtóterem alatt már túráztatták a motorokat, sokszor fülsiketítően éles hangon. De hát erre szokták mondani: zene füleinknek. Mint ahogy a zenészek is készülnek már a muzsikálásra. Aztán, hogy ki hogy muzsikál ezen az imolai hétvégén, hamarosan kiderül.
A három tengeren túli verseny után végre a motorhome-okkal népesülhet be a paddock, ahol a csapatok és versenyzők, no meg a sajtó igazán otthon érezheti magát. És persze jön a magakelletés: ki milyen új csodával tudott előrukkolni idén. Nos, mivel a mezőny is bővült, és a motorhome-ok mérete meg nőtt, jócskán kitolták a paddock végét, egyszerűen kellett a hely. Ami úgy első blikkre szembe tűnt: az újonc BMW megadta módját. Akkora hófehér várral érkeztek, mint egy gyáróriáshoz illik: két szintes és minden extra megtalálható benne, még Ann Bradshaw is, aki valaha még a Williamsnél, majd az Arrowsnál Damon Hill személyi asszisztense volt, és most visszatért – Villeneuve mellé.
De menjünk tovább. A Williams megörökölte a tavalyi BMW-s otthont, és ez is fehér, nem pedig sötétkék, mint amúgy a Williams-gépek.
Érdekes, hogy a világbajnok Renault, a többiekhez képest kutyaólban táborozik, bár az is igaz, hogy nem a motorhome-szépségversenyt nyerték meg, hanem a Forma-1 világbajnokságot, és idén is erre hajtanak.
Ami logikus volt: összebútorozott a Red Bull és a Toro Rosso, ami azt jelenti, hogy most még nagyobb helyet foglalnak el a paddockban, mint tavaly – ehhez a pompához már csak az eredmények hiányoznak. Amúgy az óriási épület felépítéséhez 58 óra szükségeltetik, és 13-an dolgoznak rajta. Amikor kész, arról ismerszik meg, hogy átható Red Bull-illat lengi be padlótól plafonig.
Nézzük a 2006-os tavaszi F-1-es divatot. Bár Imolában csütörtök koradélután 26 fokot mértek, azaz majdnem nyári melegről lehet számot adni, a megjelenés mindenek előtti volt. Jean Todt, a fázékony, aki a 46 fokos malajziai hőségben sem válik meg kötött Puma-kardigánjától, most se hazudtolta meg magát: barna mellénykéje fölé vastag gyapjúzakót húzott, a szemlélő csak a sálat hiányolta a nyakából, de az valószínűleg ott volt az aktatáskájában, és majd az esti hűvösben felköti (láttunk már rá példát). Aztán jött Vitantonio Liuzzi – ő is mintha fázott volna, de aztán rá kellett jönnünk, a kötött sísapka az imidzs része, a mókás olasz fiú gondosan ügyel rá, hogy amikor nem a Toro Rosso autóban ül, akkor is feléje forduljanak a szemek.
Ezt Bernie Ecclestone-nak nem kell már annyira hajtania, de ma ő is meglepte a rá várakozókat: míg jobb keze, Pasquale Lattuneddu a szokásos hófehér ingben és fekete nadrágban parádézott, Bernie fekete ingre szavazott, rojtos aljú farmernadrágra és barna félcipőre. De tudnivaló, hogy ez a „kimenős” ruhája, holnap, amikor már komoly munka folyik majd, ő is felölti a fehér-feketét.
Aztán érdekes megfigyelni, ki mivel üti agyon a szinte még unalmasnak mondható csütörtöki délutánt. Térjünk be a McLarenhez. Az ebéd utózöngéit észlelni, üres tálak, dermedt szaft, hátrahagyott jegyzetfüzetek. Montoya és felesége, Connie az óriási kivetítőn a tévét nézik, a Bloomberg News híradásai épp a romániai árvíz sújtotta területet mutatja, s miközben Monty egy harmatos falú ásványvizes palackkal játszik, elkerekedő szemmel mormolászik, körülbelül olyasmit (szabad fordításban):- Betojás, ez nem lehet igaz, hú, de ciki…
Connie némán mered előre, üvegből iszik.
Mögöttük szintén mély némaságban a magányos északi harcos: Kimi Räikkönen. Sapkája sildje mögé bújva olvasgat, illetve inkább csak lapozgat egy autós magazint – és néha önkéntelenül is elmosolyodik. Lehet, hogy megint arról szerzett tudomást, hogy leszerződött a Ferrarihoz… Ja, a ruhákról egy szót: Montoyán kanárisárga póló virított, míg Kimi felül már beöltözött McLaren-gúnyába, de alul ő is koptatott farmert hord, a lá Ecclestone.
A Forma-1 sétálóutcájában ilyenkor magas lesz az ázsiója a tesztpilótáknak, elvégre egy részük holnap, pénteken munkába lép, a többieket pedig ki lehet faggatni arról, mi történt a múlt heti teszten, aztán vagy elárulnak valamit, vagy nem. Inkább az utóbbi, de mindenki profi nyilatkozó, sokszor a semmit is úgy tudják csomagolni, hogy bármelyik CIA- vagy KGB-ügynök megirigyelhetné.
Például Pedro de la Rosa: - Sok apróságot próbálgattunk Barcelonában, és biztos vagyok benne, hogy a változtatások érzékeltetni fogják hatásukat az autó teljesítményében…
És így tovább.
A hivatalos FIA sajtótájékoztatón nagyjából ugyanilyen mondatok hangzottak el Trulli, rosberg, Liuzzi és Schumacher szájából – de hát alapvetően mi mást is lehet várni? Ők tényleg mindent megtesznek a maguk részéről, bizakodnak, hogy a gépük ezúttal gyorsabb lesz, és még egyben is marad a vasárnapi 60 kör alatt.
Egyedül Schumi mondott valami érdekeset arra kérdésre, hogy nem lett-e volna jobb a csúcson abbahagyni – ugyanis Jackie Stewart a napokban azt találta elpöttyinteni, hogy kár Schumacherért, meredeken száguld lefelé a lejtőn, nem adta meg rajongóinak a sanszot, hogy csak a szépre emlékezzenek.
A hétszeres világbajnok azonban nem ért egyet Stewarttal: - Én nem így vélem, hogy minden áron a csúcson kell abbahagyni. Egyrészt, az, hogy mi a csúcs, csak utólag derül ki. Másrészt pedig részemről tényleg a versenyzés öröme a legfontosabb, amíg ezt érzem magamban, addig semmi egyéb nem számít.
Míg folyt a versenyzők vallatása, a sajtóterem alatt már túráztatták a motorokat, sokszor fülsiketítően éles hangon. De hát erre szokták mondani: zene füleinknek. Mint ahogy a zenészek is készülnek már a muzsikálásra. Aztán, hogy ki hogy muzsikál ezen az imolai hétvégén, hamarosan kiderül.
