cikkek ::
Édes otthoni győzelem
2006. május
Fernando Alonso végre megízlelhette, milyen hazai közönség előtt nyerni. Előtte sokan kiélvezték már ezt az élményt.
Vannak köztük jónéhányan nagy nevek és kevésbé híresek – de az biztos, hogy azon a napon, amikor hazájuk nagydíját megnyerték, ők voltak a legnagyobbak. A lelátók népe istenítette őket, a lábuk előtt hevert, hiszen aki nyert a szemük láttára, egy volt közülük, kissé patetikusan: a vérük. Beteljesítettek egy álmot, nevezetesen, hogy „mi vagyunk a legjobbak”.
Az biztos, minden pilótának nem is titkolt álma, hogy hazai környezetben megmutathassa, mit tud. Mintha ezzel tartoznának az országnak, ahol születtek, a rajongóknak, akiket legodaadóbb híveiknek tudhatnak.
A csúcstartó ebben a tekintetben Alain Prost, aki szinte elkényeztette a franciákat, nem kevesebb, mint 6 alkalommal is diadalmaskodott hazája nagydíján. Első F-1-es sikere az 1981-es Francia Nagydíj volt, és még utolsó szezonjában, 1993-ban is sikerült diadalmaskodnia. Nyert Dijonban, Le Castellet-ben és Magny-Cours-ban, egyszóval mindegy volt számára a helyszín, a fő, hogy Franciaországban legyen. (Más kérdés, hogy Prost egyéb helyszíneken is sűrűn nyert, hiszen Brazíliában is sikerült ugyancsak 6-szor győznie.)
Jim Clarkról szintén elmondható, hogy a hazai környezet megacélozta győzni akarását, és 5-ször hódította el a nagydíjat otthonában, Silverstone-ben és Brands Hatchben egyaránt. Ráadásul egyedül álló módon mind az öt sikerét pole positionból indulva érte el.
Juan Manuel Fangio 1954-1957 között 4 alkalommal nem talált legyőzőre az argentin pampákon, és mindegy volt számára, hogy Mercedesszel, Ferrarival vagy Maseratival indult, otthon nem talált ellenfélre, és parolázhatott az akkor országló Peron elnökkel.
Nigel Mansell szintén 4-szer nyert a Brit Nagydíjon, de hozzá számíthatjuk még az 1985-ös Európa Nagydíjat is, amit Brands Hatchben rendeztek és az volt Nigel legelső F-1-es sikere (a 72. nekifutásra!). Érdekes, hogy minden otthoni győzelmét Williamsszel érte el, se Lotusszal, se Ferrarival nem sikerült számára a jó szereplés.
Michael Schumacher a Német Nagydíjon csak 3-szor nyert, de nyugodt szívvel számolhatjuk az ő esetében is a szintén német földön tartott Európa Nagydíjakat, az ideivel együtt 5-ször nyert a Nürburgringen is (ez összesen 8…).
Utána jönnek a hazai földön duplázók, Ascari, Moss, Stewart, Fittipaldi, Piquet, Senna és Coulthard. Sennának különösen sokat kellett várnia az első Sao Pauló-i elsőségre, egészen 1984-től 1991-ig, és bizony meg is hatódott könnyekig, amikor felállhatott a dobogó tetejére, és meglengethette a brazil zászlót.
Érdekes azok listája, akik egyetlen hazai győzelemmel büszkélkedhetnek, sok esetben különös története van ezeknek a sikernek.
Peter Collins 1958-ban nyerte meg a Brit Nagydíjat Ferrarijával – és ez nem pusztán utolsó sikere, de egyben utolsó befejezett versenye is volt, mivel két héttel később a régi Nürburgringen halálos balesetet szenvedett.
Az 1966-os olaszországi győztes, Lodovico Scarfiotti egyetlen F-1-es győzelmét könyvelhette el Monzában, és nem sokkal később ő is meghalt egy sportkocsi futamon.
Ugyancsak egyetlen F-1-es elsőségét szerezte Carlos Pace 1975-ben a Brazil Nagydíjon egy Brabhammel – és a Sao Paulo-i pálya ma az ő nevét viseli.
Első sikerként nyert az újonnan épült montreáli pályán Gilles Villeneuve 1978-ban, a F-1 történetének leghidegebb futamán, a startnál nulla fokot mértek… A pálya 1982 óta a kanadai pilóta nevét viseli, miután ő is meghalt az az évi Belga Nagydíj edzésén.
Sporttörténeti győzelmet aratott Jean-Pierre Jabouille az 1979-es Francia Nagydíjon Dijonban, amikor első ízben ösztökélte sikerre a turbó motoros Renault-t – Jabouille-nak is ez volt az legelső győzelme, amúgy.
Kemény 13 évet kellett várnia az osztrákoknak, hogy ünnepelhessenek: Niki Lauda utolsó világbajnoki évében, 1984-ben tudott nyerni az Österreichringen, úgy, hogy elfogyott a 4. sebessége, és alig tudott körbevánszorogni, de a mögötte haladó Nelson Piquet azt hitte, a ravasz osztrák csak kíméli a McLaren-TAG-Porschéját. Lauda a dobogón árulta el neki, hogy minden körben azt hitte, nincs tovább…
Újként utoljára Ralf Schumacher nyerte meg hazája futamát, a Német Nagydíjat 2001-ben, illetve most Alonso, aki nem is titkolta, mennyire élvezte, hogy a 130 ezer „őrült spanyol” előtt végre megmutathatta, ki a legjobb – hát ő!
Kétségtelen, hátrányban vannak ebből a szempontból, akiknek nem adatik meg hazai futam, ha csak a maiakat nézzük, sose fog otthon nyerni egy Räikkönen vagy egy Montoya. De sokszori nekifutásra sem tudott otthonában győzedelmeskedni Barrichello vagy Villeneuve, pedig el lehet képzelni, hogy a brazil és kanadai közönség szintén örömtáncot lejtett volna, hogy kedvencük egyszer is nyerni tudott volna.
Az idei év: hát nem sok esély van arra, hogy Button győzzön Silverstone-ban, Villeneuve Montreálban, Speed Indianapolisban, Montagny Magny-Cours-ban, Sato Suzukában. De a nagy Schumi persze még jó lehet egy hockenheimi sikerre vagy esetleg Fisichella egy monzai örömünnepre. Majd meglátjuk. Az biztos, hogy a győzelmek között is különösen édes az, amelyik hazai földön születik meg!
Hazai győzelmek a Forma-1-ben:
6:
Alain Prost (1981, 1983 + pole, 1988 + pole, 1989 + pole, 1990, 1993)
5:
Jim Clark (1962 + pole, 1963 + pole, 1964 + pole, 1965 + pole, 1967 + pole)
4:
Juan Manuel Fangio (1954, 1955, 1956 + pole, 1957)
Nigel Mansell (1986, 1987, 1991 + pole, 1992 + pole)
3:
Michael Schumacher (1995, 2002 + pole, 2004)
2:
Alberto Ascari (1951, 1952 + pole)
Stirling Moss (1955 + pole, 1957 + pole)
Jackie Stewart (1969, 1971)
Emerson Fittipaldi (1973, 1974 + pole)
Nelson Piquet (1983, 1986)
Ayrton Senna (1991 + pole, 1993)
David Coulthard (1999, 2000)
1:
Giuseppe Farina (1950)
Peter Collins (1958)
Lodovico Scarfiotti (1966)
Carlos Pace (1975)
Jody Scheckter (1975)
Mario Andretti (1977)
James Hunt (1977) + pole
Gilles Villeneuve (1978)
Jean-Pierre Jabouille (1979) + pole
John Watson (1981)
René Arnoux (1982) + pole
Niki Lauda (1984)
Damon Hill (1994) + pole
Johnny Herbert (1999)
Ralf Schumacher (2001)
Fernando Alonso (2006) + pole
Vannak köztük jónéhányan nagy nevek és kevésbé híresek – de az biztos, hogy azon a napon, amikor hazájuk nagydíját megnyerték, ők voltak a legnagyobbak. A lelátók népe istenítette őket, a lábuk előtt hevert, hiszen aki nyert a szemük láttára, egy volt közülük, kissé patetikusan: a vérük. Beteljesítettek egy álmot, nevezetesen, hogy „mi vagyunk a legjobbak”.
Az biztos, minden pilótának nem is titkolt álma, hogy hazai környezetben megmutathassa, mit tud. Mintha ezzel tartoznának az országnak, ahol születtek, a rajongóknak, akiket legodaadóbb híveiknek tudhatnak.
A csúcstartó ebben a tekintetben Alain Prost, aki szinte elkényeztette a franciákat, nem kevesebb, mint 6 alkalommal is diadalmaskodott hazája nagydíján. Első F-1-es sikere az 1981-es Francia Nagydíj volt, és még utolsó szezonjában, 1993-ban is sikerült diadalmaskodnia. Nyert Dijonban, Le Castellet-ben és Magny-Cours-ban, egyszóval mindegy volt számára a helyszín, a fő, hogy Franciaországban legyen. (Más kérdés, hogy Prost egyéb helyszíneken is sűrűn nyert, hiszen Brazíliában is sikerült ugyancsak 6-szor győznie.)
Jim Clarkról szintén elmondható, hogy a hazai környezet megacélozta győzni akarását, és 5-ször hódította el a nagydíjat otthonában, Silverstone-ben és Brands Hatchben egyaránt. Ráadásul egyedül álló módon mind az öt sikerét pole positionból indulva érte el.
Juan Manuel Fangio 1954-1957 között 4 alkalommal nem talált legyőzőre az argentin pampákon, és mindegy volt számára, hogy Mercedesszel, Ferrarival vagy Maseratival indult, otthon nem talált ellenfélre, és parolázhatott az akkor országló Peron elnökkel.
Nigel Mansell szintén 4-szer nyert a Brit Nagydíjon, de hozzá számíthatjuk még az 1985-ös Európa Nagydíjat is, amit Brands Hatchben rendeztek és az volt Nigel legelső F-1-es sikere (a 72. nekifutásra!). Érdekes, hogy minden otthoni győzelmét Williamsszel érte el, se Lotusszal, se Ferrarival nem sikerült számára a jó szereplés.
Michael Schumacher a Német Nagydíjon csak 3-szor nyert, de nyugodt szívvel számolhatjuk az ő esetében is a szintén német földön tartott Európa Nagydíjakat, az ideivel együtt 5-ször nyert a Nürburgringen is (ez összesen 8…).
Utána jönnek a hazai földön duplázók, Ascari, Moss, Stewart, Fittipaldi, Piquet, Senna és Coulthard. Sennának különösen sokat kellett várnia az első Sao Pauló-i elsőségre, egészen 1984-től 1991-ig, és bizony meg is hatódott könnyekig, amikor felállhatott a dobogó tetejére, és meglengethette a brazil zászlót.
Érdekes azok listája, akik egyetlen hazai győzelemmel büszkélkedhetnek, sok esetben különös története van ezeknek a sikernek.
Peter Collins 1958-ban nyerte meg a Brit Nagydíjat Ferrarijával – és ez nem pusztán utolsó sikere, de egyben utolsó befejezett versenye is volt, mivel két héttel később a régi Nürburgringen halálos balesetet szenvedett.
Az 1966-os olaszországi győztes, Lodovico Scarfiotti egyetlen F-1-es győzelmét könyvelhette el Monzában, és nem sokkal később ő is meghalt egy sportkocsi futamon.
Ugyancsak egyetlen F-1-es elsőségét szerezte Carlos Pace 1975-ben a Brazil Nagydíjon egy Brabhammel – és a Sao Paulo-i pálya ma az ő nevét viseli.
Első sikerként nyert az újonnan épült montreáli pályán Gilles Villeneuve 1978-ban, a F-1 történetének leghidegebb futamán, a startnál nulla fokot mértek… A pálya 1982 óta a kanadai pilóta nevét viseli, miután ő is meghalt az az évi Belga Nagydíj edzésén.
Sporttörténeti győzelmet aratott Jean-Pierre Jabouille az 1979-es Francia Nagydíjon Dijonban, amikor első ízben ösztökélte sikerre a turbó motoros Renault-t – Jabouille-nak is ez volt az legelső győzelme, amúgy.
Kemény 13 évet kellett várnia az osztrákoknak, hogy ünnepelhessenek: Niki Lauda utolsó világbajnoki évében, 1984-ben tudott nyerni az Österreichringen, úgy, hogy elfogyott a 4. sebessége, és alig tudott körbevánszorogni, de a mögötte haladó Nelson Piquet azt hitte, a ravasz osztrák csak kíméli a McLaren-TAG-Porschéját. Lauda a dobogón árulta el neki, hogy minden körben azt hitte, nincs tovább…
Újként utoljára Ralf Schumacher nyerte meg hazája futamát, a Német Nagydíjat 2001-ben, illetve most Alonso, aki nem is titkolta, mennyire élvezte, hogy a 130 ezer „őrült spanyol” előtt végre megmutathatta, ki a legjobb – hát ő!
Kétségtelen, hátrányban vannak ebből a szempontból, akiknek nem adatik meg hazai futam, ha csak a maiakat nézzük, sose fog otthon nyerni egy Räikkönen vagy egy Montoya. De sokszori nekifutásra sem tudott otthonában győzedelmeskedni Barrichello vagy Villeneuve, pedig el lehet képzelni, hogy a brazil és kanadai közönség szintén örömtáncot lejtett volna, hogy kedvencük egyszer is nyerni tudott volna.
Az idei év: hát nem sok esély van arra, hogy Button győzzön Silverstone-ban, Villeneuve Montreálban, Speed Indianapolisban, Montagny Magny-Cours-ban, Sato Suzukában. De a nagy Schumi persze még jó lehet egy hockenheimi sikerre vagy esetleg Fisichella egy monzai örömünnepre. Majd meglátjuk. Az biztos, hogy a győzelmek között is különösen édes az, amelyik hazai földön születik meg!
Hazai győzelmek a Forma-1-ben:
6:
Alain Prost (1981, 1983 + pole, 1988 + pole, 1989 + pole, 1990, 1993)
5:
Jim Clark (1962 + pole, 1963 + pole, 1964 + pole, 1965 + pole, 1967 + pole)
4:
Juan Manuel Fangio (1954, 1955, 1956 + pole, 1957)
Nigel Mansell (1986, 1987, 1991 + pole, 1992 + pole)
3:
Michael Schumacher (1995, 2002 + pole, 2004)
2:
Alberto Ascari (1951, 1952 + pole)
Stirling Moss (1955 + pole, 1957 + pole)
Jackie Stewart (1969, 1971)
Emerson Fittipaldi (1973, 1974 + pole)
Nelson Piquet (1983, 1986)
Ayrton Senna (1991 + pole, 1993)
David Coulthard (1999, 2000)
1:
Giuseppe Farina (1950)
Peter Collins (1958)
Lodovico Scarfiotti (1966)
Carlos Pace (1975)
Jody Scheckter (1975)
Mario Andretti (1977)
James Hunt (1977) + pole
Gilles Villeneuve (1978)
Jean-Pierre Jabouille (1979) + pole
John Watson (1981)
René Arnoux (1982) + pole
Niki Lauda (1984)
Damon Hill (1994) + pole
Johnny Herbert (1999)
Ralf Schumacher (2001)
Fernando Alonso (2006) + pole
