cikkek ::
A „Mantovai Ördög” fellépése Magyarországon
2006
A jubileumok évét éljük 2006-ban: az első nagydíj 100 éve volt Franciaországban, az első Magyar Nagydíj pedig pontosan 70 éve a Népligetben.
A környező államok közül addig csupán Csehszlovákia rendezett nagydíjat a Masaryk-pályán egy évvel korábban, tehát – akár csak 50 évvel később a Forma-1 esetében – nagy nemzetközi szenzációnak számított a június 21-iki verseny.
A Magyar Nagydíj szervesen illeszkedett be az úgynevezett Grande Épreuve-ök sorába, de mivel az első volt hazánkban, a résztvevők nagy jelentőséget tulajdonítottak a jó szereplésnek.
A korabeli lelkesedésre jellemző, hogy például az azévi Francia Nagydíjnak 280.000 főnyi fizető nézője volt. A terepet a német márkák, a Mercedes és az Auto Union uralták, és az ő orruk alá igyekezett borsot törni az Alfa Romeo, amely gyár autóit Enzo Ferrari versenyeztette és a Maserati – de elég kevés sikerrel. Ferrari legnagyobb aduásza Tazio Nuvolari volt, aki már ekkor a 44. évét taposta, de ha jó gépet adtak alája, még mindig utolérhetetlennek bizonyult.
Épp a magyar előtt lefutott Barcelona Nagydíjon tört meg a jég, mivel itt Nuvolarinak sikerült a csoda, és legyőzte az összes ezüst színben pompázó német versenygépet, tehát az olasz jócskán megnőtt esélyekkel érkezett Budapestre, jóllehet, továbbra is Rosemeyerék számíthattak a végső győzelemre.
Nuvolarinak kedvezett az is, hogy az 5 kilométeres népligeti pálya inkább technikásnak számított, mint gyorsnak, hiszen jószerével egyetlen egyenese se volt, tán a Simor-utcai szakaszt kivéve. Ahogy egy korabeli angol lap tudósítója írta volt: „…olyan veszélyes, mint egy majom, késsel a kezében!” Nuvolari, a régi motorkerékpár-versenyző különösen a kanyartechnika terén számított különlegességnek. A németek közül Stuck és Rosemeyer vehették fel vele ebben a versenyt, mivel ők szintén nem riadtak vissza egy kis vadulástól sem, míg a leghíresebb német, az olasz nevű Rudi Caracciola inkább a technika embere volt, Chiron pedig közismert arról, hogy nem vállal kockázatokat. Az viszont bizonyos volt, hogy Nuvolari Alfája végsebesség dolgában kissé elmaradt az Auto Unionok és a Mercedesek mögött.
A június 21-i napon, pompás nyári időben fél tíz táján már sűrű sorokban érkezett a közönség a népligeti pályához, végül több mint 90 ezer nézője volt a versenynek, amit a kor enyhén szólva is személyi kultuszba hajló gyakorlata szerint Horthy Miklós kormányzó is megtekintett.
A rajt előtt 5 perccel ágyúszó dörrent. Hasonlóan nagy zajt csaptak a feldübörgő motorok is, aztán nekiiramodtak. A rajt után kialakult sorrend (Rosemeyer, Stuck, Brauchitsch, Caracciola, Nuvolari, Varzi, Chiron, Tadini, Martin, Dobson, Hartmann) három körön át nem változott. Ekkor Stuck visszaesett a negyedik helyre.
A 4. körtől három német (Rosemeyer, Brauchitsch, Caracciola) elhúztak a mezőnytől, és egymást szorongatva haladtak az élen. Az 5. körben Nuvolari hátránya már 15 másodpercre nőtt, de ezúttal ravaszul kivárt, nem bonyolódott bele az élen zajló csatározásokba.
A 7. körben a két Mercedes-es versenyző helyet cserélt, így Caracciola kezdte el támadni az Auto Unionnal repesztő Rosemeyert, aki visszaverte ezt a láthatóan összehangolt Mercis támadást.
A 9. körben az egész mezőny lekörözi az utolsó helyen autózó magyar Hartmann Lászlót, majd a 10. körben Caracciola megelőzi Rosemeyert. A korabeli laptudósítás szerint „a taktika átlátszó, a két Mercedes-menő közrefogja Rosemeyert, akit ki akarnak készíteni”. Kicsivel később Brauchitsch lemarad, Nuvolari pedig csak arra ügyel, hogy ne növekedjen a távolság közte és a három éllovas között.
A 16. körben Tadinit is lekörözi a mezőny. Röviddel ezután Chiron sebességváltó-problémák miatt kiáll, a 21. körben pedig a karfájással küszködő Stuck helyét a tartalékpilóta Delius veszi át.
Féltávnál (25. kör) Nuvolari már csökkenteni kezdi a hátrányát, Rosemeyer pedig visszaveszi az első helyet Caracciolatól. A 28. körben aztán Caracciola és Brauchitsch helyet cserélnek, sőt, Nuvolari feljön a 3. helyre. A sorrend ekkor: 1. Rosemeyer, 2. Brauchitsch, 3. Nuvolari, 4. Caracciola. Egy körrel később a német versenyző motorja kihagy és nagy csalódására fel kell adnia a verseny!
A 30. körben Tadinit újra lekörözik, és ez nagyban befolyásolja a verseny kimenetelét. Amíg Brauchitsch az előzésre összpontosít, Nuvolari elfüstöl mellette mellette, és már második! A verseny állása: 1. Rosemeyer, 2. Nuvolari, 3. Brauchitsch, 4. Varzi, 5. Tadini, 6. Martin, 7. Delius, 8. Dobson, 9. Hartmann.
A 34. körben Rosemeyer nagy igyekezetében, hogy meglépjen Nuvolari elől, elvesztette uralmát kocsija felett, és kifaralt. (Megjegyzendő, hogy Rosemeyer a hétvégén végig rosszul érezte magát, és kiesése után azonnal a kórházba vonult, ahol a májfunkcióját vették vizsgálat alá.) Nuvolari csak nagy rutinjának köszönhette, hogy el tudta kerülni az ütközést a megpördült némettel. Így viszont ő került az élre, és ugyan – a várakozásoknak megfleleően – lassúbb volt az Alfája, de a nehezebb részeken behozta azt az időveszteséget, amit a gyors szakaszokon összeszedett. Sőt, növelni is tudta a különbséget, a 43. körre már 16 másodperc lett az előnye. Két körrel a vége előtt a biztos harmadik Brauchitsch kormányműve meghibásodott, így a Mercedes csapat egyetlen versenyzője sem fejezte be a Magyar Nagydíjat. Nagy elkeseredés volt emiatt a sváboknál, Alfred Neubauer, a már akkor is legendás sportigazgató állítólag annyira maga alatt volt, hogy szokásával ellentétben még gorombáskodásra sem volt képes.
Nuvolari egy újabb mesteri győzelemmel szaporította trófeáinak számát, és persze nőtt a körülötte kialakult mítosz, hogy számára nincs elvesztett verseny, nincs olyan, hogy egy futamon eleve esélytelennek érezné magát. Furfanggal, bártorsággal és elképesztő versenyzői technikával meg a jelentős lóerődeficit is kiegyenlíthető – erre szolgáltatott élő példát az első Magyar Nagydíj alkalmával is. Nem véletlen tán, hogy Nuvolari egyszeri fellépése is alkalmas volt arra, hogy figurája átmenjen a köznyelvbe: a verseny után a gyorshajtókra hamar azt kezdték el mondogatni, hogy „Megy, mint a nuvolás…”, és ez a kitétel még a háború után is sokáig tartotta magát, talán csak majd’ 40 évvel később váltotta fel az újabb keletű, kedvelt mondás, miszerint „Megy mint egy Fittipaldi…”
Az olaszon kívül a verseny másik hőse mindenképpen a magyar Hartmann, aki ugyan a mezőny végén ért célba, de ő 1,5 literes Maseratival versenyzett a nagy 4-5 literes gigászok ellen.
A Magyar Nagydíj örömteli esemény volt tehát minden tekintetben, az viszont már kevésbé, hogy a siker ellenére soha többé nem tért vissza a Népligetbe az akkori elit mezőnye. Mint tudjuk, az első Forma-1-es Magyar Nagydíjra kereken fél évszázadot kellett várni.
Az első Magyar Nagydíj végeredmény:
1. Nuvolari, Olaszország (Alfa Romeo) 2:14:03.46 , 112 km/h átlag
2. Rosemeyer, Németország (Auto Union) 2:14:17.69
3. Varzi, Olaszország (Auto Union) 2 kör hátrány
4. Tadini, Olaszország (Alfa Romeo) 4 kör hátrány
5. Delius, Németország (Auto Union) 5 kör hátrány
6. Dobson, Anglia (Alfa Romeo) 6 kör hátrány
7. Hartmann, Magyarország (Maserati) 7 kör hátrány
Leggyorsabb kör: Nuvolari, 2:35.68 (155 km/h átlag)
A környező államok közül addig csupán Csehszlovákia rendezett nagydíjat a Masaryk-pályán egy évvel korábban, tehát – akár csak 50 évvel később a Forma-1 esetében – nagy nemzetközi szenzációnak számított a június 21-iki verseny.
A Magyar Nagydíj szervesen illeszkedett be az úgynevezett Grande Épreuve-ök sorába, de mivel az első volt hazánkban, a résztvevők nagy jelentőséget tulajdonítottak a jó szereplésnek.
A korabeli lelkesedésre jellemző, hogy például az azévi Francia Nagydíjnak 280.000 főnyi fizető nézője volt. A terepet a német márkák, a Mercedes és az Auto Union uralták, és az ő orruk alá igyekezett borsot törni az Alfa Romeo, amely gyár autóit Enzo Ferrari versenyeztette és a Maserati – de elég kevés sikerrel. Ferrari legnagyobb aduásza Tazio Nuvolari volt, aki már ekkor a 44. évét taposta, de ha jó gépet adtak alája, még mindig utolérhetetlennek bizonyult.
Épp a magyar előtt lefutott Barcelona Nagydíjon tört meg a jég, mivel itt Nuvolarinak sikerült a csoda, és legyőzte az összes ezüst színben pompázó német versenygépet, tehát az olasz jócskán megnőtt esélyekkel érkezett Budapestre, jóllehet, továbbra is Rosemeyerék számíthattak a végső győzelemre.
Nuvolarinak kedvezett az is, hogy az 5 kilométeres népligeti pálya inkább technikásnak számított, mint gyorsnak, hiszen jószerével egyetlen egyenese se volt, tán a Simor-utcai szakaszt kivéve. Ahogy egy korabeli angol lap tudósítója írta volt: „…olyan veszélyes, mint egy majom, késsel a kezében!” Nuvolari, a régi motorkerékpár-versenyző különösen a kanyartechnika terén számított különlegességnek. A németek közül Stuck és Rosemeyer vehették fel vele ebben a versenyt, mivel ők szintén nem riadtak vissza egy kis vadulástól sem, míg a leghíresebb német, az olasz nevű Rudi Caracciola inkább a technika embere volt, Chiron pedig közismert arról, hogy nem vállal kockázatokat. Az viszont bizonyos volt, hogy Nuvolari Alfája végsebesség dolgában kissé elmaradt az Auto Unionok és a Mercedesek mögött.
A június 21-i napon, pompás nyári időben fél tíz táján már sűrű sorokban érkezett a közönség a népligeti pályához, végül több mint 90 ezer nézője volt a versenynek, amit a kor enyhén szólva is személyi kultuszba hajló gyakorlata szerint Horthy Miklós kormányzó is megtekintett.
A rajt előtt 5 perccel ágyúszó dörrent. Hasonlóan nagy zajt csaptak a feldübörgő motorok is, aztán nekiiramodtak. A rajt után kialakult sorrend (Rosemeyer, Stuck, Brauchitsch, Caracciola, Nuvolari, Varzi, Chiron, Tadini, Martin, Dobson, Hartmann) három körön át nem változott. Ekkor Stuck visszaesett a negyedik helyre.
A 4. körtől három német (Rosemeyer, Brauchitsch, Caracciola) elhúztak a mezőnytől, és egymást szorongatva haladtak az élen. Az 5. körben Nuvolari hátránya már 15 másodpercre nőtt, de ezúttal ravaszul kivárt, nem bonyolódott bele az élen zajló csatározásokba.
A 7. körben a két Mercedes-es versenyző helyet cserélt, így Caracciola kezdte el támadni az Auto Unionnal repesztő Rosemeyert, aki visszaverte ezt a láthatóan összehangolt Mercis támadást.
A 9. körben az egész mezőny lekörözi az utolsó helyen autózó magyar Hartmann Lászlót, majd a 10. körben Caracciola megelőzi Rosemeyert. A korabeli laptudósítás szerint „a taktika átlátszó, a két Mercedes-menő közrefogja Rosemeyert, akit ki akarnak készíteni”. Kicsivel később Brauchitsch lemarad, Nuvolari pedig csak arra ügyel, hogy ne növekedjen a távolság közte és a három éllovas között.
A 16. körben Tadinit is lekörözi a mezőny. Röviddel ezután Chiron sebességváltó-problémák miatt kiáll, a 21. körben pedig a karfájással küszködő Stuck helyét a tartalékpilóta Delius veszi át.
Féltávnál (25. kör) Nuvolari már csökkenteni kezdi a hátrányát, Rosemeyer pedig visszaveszi az első helyet Caracciolatól. A 28. körben aztán Caracciola és Brauchitsch helyet cserélnek, sőt, Nuvolari feljön a 3. helyre. A sorrend ekkor: 1. Rosemeyer, 2. Brauchitsch, 3. Nuvolari, 4. Caracciola. Egy körrel később a német versenyző motorja kihagy és nagy csalódására fel kell adnia a verseny!
A 30. körben Tadinit újra lekörözik, és ez nagyban befolyásolja a verseny kimenetelét. Amíg Brauchitsch az előzésre összpontosít, Nuvolari elfüstöl mellette mellette, és már második! A verseny állása: 1. Rosemeyer, 2. Nuvolari, 3. Brauchitsch, 4. Varzi, 5. Tadini, 6. Martin, 7. Delius, 8. Dobson, 9. Hartmann.
A 34. körben Rosemeyer nagy igyekezetében, hogy meglépjen Nuvolari elől, elvesztette uralmát kocsija felett, és kifaralt. (Megjegyzendő, hogy Rosemeyer a hétvégén végig rosszul érezte magát, és kiesése után azonnal a kórházba vonult, ahol a májfunkcióját vették vizsgálat alá.) Nuvolari csak nagy rutinjának köszönhette, hogy el tudta kerülni az ütközést a megpördült némettel. Így viszont ő került az élre, és ugyan – a várakozásoknak megfleleően – lassúbb volt az Alfája, de a nehezebb részeken behozta azt az időveszteséget, amit a gyors szakaszokon összeszedett. Sőt, növelni is tudta a különbséget, a 43. körre már 16 másodperc lett az előnye. Két körrel a vége előtt a biztos harmadik Brauchitsch kormányműve meghibásodott, így a Mercedes csapat egyetlen versenyzője sem fejezte be a Magyar Nagydíjat. Nagy elkeseredés volt emiatt a sváboknál, Alfred Neubauer, a már akkor is legendás sportigazgató állítólag annyira maga alatt volt, hogy szokásával ellentétben még gorombáskodásra sem volt képes.
Nuvolari egy újabb mesteri győzelemmel szaporította trófeáinak számát, és persze nőtt a körülötte kialakult mítosz, hogy számára nincs elvesztett verseny, nincs olyan, hogy egy futamon eleve esélytelennek érezné magát. Furfanggal, bártorsággal és elképesztő versenyzői technikával meg a jelentős lóerődeficit is kiegyenlíthető – erre szolgáltatott élő példát az első Magyar Nagydíj alkalmával is. Nem véletlen tán, hogy Nuvolari egyszeri fellépése is alkalmas volt arra, hogy figurája átmenjen a köznyelvbe: a verseny után a gyorshajtókra hamar azt kezdték el mondogatni, hogy „Megy, mint a nuvolás…”, és ez a kitétel még a háború után is sokáig tartotta magát, talán csak majd’ 40 évvel később váltotta fel az újabb keletű, kedvelt mondás, miszerint „Megy mint egy Fittipaldi…”
Az olaszon kívül a verseny másik hőse mindenképpen a magyar Hartmann, aki ugyan a mezőny végén ért célba, de ő 1,5 literes Maseratival versenyzett a nagy 4-5 literes gigászok ellen.
A Magyar Nagydíj örömteli esemény volt tehát minden tekintetben, az viszont már kevésbé, hogy a siker ellenére soha többé nem tért vissza a Népligetbe az akkori elit mezőnye. Mint tudjuk, az első Forma-1-es Magyar Nagydíjra kereken fél évszázadot kellett várni.
Az első Magyar Nagydíj végeredmény:
1. Nuvolari, Olaszország (Alfa Romeo) 2:14:03.46 , 112 km/h átlag
2. Rosemeyer, Németország (Auto Union) 2:14:17.69
3. Varzi, Olaszország (Auto Union) 2 kör hátrány
4. Tadini, Olaszország (Alfa Romeo) 4 kör hátrány
5. Delius, Németország (Auto Union) 5 kör hátrány
6. Dobson, Anglia (Alfa Romeo) 6 kör hátrány
7. Hartmann, Magyarország (Maserati) 7 kör hátrány
Leggyorsabb kör: Nuvolari, 2:35.68 (155 km/h átlag)
