Pontosan 20 éve, 1986-ban adták át a Hungaroringet, és azóta egyszer sem fordult elő, hogy esőben rendezték volna meg a futamot. Mi több, ennyi év alatt csupán háromszor áztatta a pályát égi áldás, de mindig csak pénteken. Most, a tűzforró nyár ellenére már a hét elején úgy nézett ki, hogy esős hétvége lesz, ami nagyon érdekessé teheti a Magyar Nagydíjat, és ezáltal – bár ezt szinte minden futamnál elmondják – forduló lehet az idei bajnokságban. A Renault ezúttal visszaszerelhette az autójába az ellensúlyos lengéscsillapítót, amiről Németországban kényszerűen le kellett mondaniuk. Azt, hogy ez elég lesz-e az üdvösséghez, persze kérdés maradt.
Az első igazi szenzáció az lett, hogy súlyos hockenheimi ütközése után a kétszeres Magyar Nagydíj-győztes Jacques Villeneuve nem vállalta a versenyzést, ami lehetőséget adott a lengyel Robert Kubicának, hogy élete első F–1-es nagydíján elinduljon (már csak a futam után derült ki: Villeneuve-öt egyszerűen kirúgták, kapva kapva a helyzeten). A helyzet kísértetiesen hasonlított a 2003-asra, amikor Ralph Firman – már a pénteki edzésen – bukott nagyot, és ez adott alkalmat arra, hogy első magyarként Baumgartner Zsolt részt vegyen a futamon a Jordan színeiben. Most a lengyeleken a sor, ők örvendhettek első királykategóriabéli pilótájuknak. Kubica az idei év elején tűnt fel a színen mint a BMW tesztelője, és egykettőre kivívta a csapat és a mezőny elismerését. Hihetetlenül gyors és sose hibázik. Sűrűn előfordult, hogy a pénteki szabadedzések végén az ő neve virított a tabella élén, ami nagy szó egy újonctól. Emellett pedig roppant szerény. Villeneuve helyén tehát élesben is produkálhatott végre. És bizony, eleve nem tűnt túl nagy csodának, hogy jobban szerepeljen, mint a kanadai ex-bajnok, vagy akár a BMW által érthetetlenül sztárolt német Heidfeld. Sejthető volt, ha a Hungaroringen Kubica meggyőzően versenyzik, arra is számíthat, hogy 2007-re állandó szerződést kap a bajoroktól.
Enyhén szólva is szokatlan arcát mutatta a magyar pálya pénteken: csepergő eső, 20 fok és didergő csapattagok. Ezzel együtt a paddockban a hangulat mindig forró volt, főképp, hogy lassan döntő fázisába ér a világbajnokság, és a 2007-es szezonnal kapcsolatos hírek is sokasodtak.
A bajnoki címért küzdő Renault csapat házatáján a verseny hetében a főnök, Flavio Briatore veserákja borzolta a kedélyeket. Az 55 éves aranyfiú bal szervét már eltávolították, és tőle szokatlanul, meglehetősen sápadtan, fáradtan ücsörgött a lakóbusz halljában. És nem mondott túl nagy szenzációt azzal, hogy egy Alonso-győzelem sokat javítana az állapotán. A világbajnok maga is értetlen volt kicsit a Renault formahanyatlásával kapcsolatban, kérdésemre ennyit mondott:
– A Forma 1-ben minden nagyon gyorsan változik. Abban bízom, hogy ahogyan Kanada után kicsit talajt vesztettünk, ugyanúgy vissza tudunk térni a csúcsra.
Azt lehetett sejteni, hogy a vártnál több esélyük van megint a franciáknak a Ferrarival szemben, mert az olaszok gumiszállítói fejlesztéseikkel a melegre készültek, és az utóbbi versenyeken ezért is működött tökéletesen Schumacher gépe.
Boris Becker egykori menedzsere, a román bankár, Ion Tiriac – némi kelet-európai öntudatról téve tanúságot – nagyon kíváncsi volt a nálunk bemutatkozó lengyel Kubicára, és tőle is meglepetést várt vasárnap. Természetesen amúgy mindenki fogadkozott, és érdekes módon a korábbi évekkel ellentétben egyre több elismerő szó hangzott el a 20 éve átadott magyar pályáról. Sokáig mindenki csak szidta a magyar aszfaltgyűrűt, mondván, túl kanyarós, lassú, poros és halál unalmas. Most Schumacher, aki négyszeres Magyar Nagydíj-győztes, egyenesen azt mondta, hogy kifejezetten élvezi az itteni versenyzést, és Räikkönen is úgy nyilatkozott, hogy az egyik kedvenc futama a magyar. A sok finn drukker miatt „hazai versenynek” tartja a hungaroringi futamot, mint ahogy az osztrák Christian Klien is, aki már pénteken észrevette, hogy sok osztrák zászlót lobogtat a szél a tribünökön.
Kicsit kezdett őrültek házára emlékeztetni a magyar versenypálya szombat délutánra. Például ott volt Bernie Ecclestone, aki 20 éve Budapestre hozta a F–1-et, a paddockban egy bombázó ifjú hölggyel sétált kézen fogva. Nem csoda, hogy fotósok hada járt a nyomukban nagy szenzációt szimatolva, egészen addig, amíg a családot jobban ismerők el nem kottyantották, hogy Bernie nagyobbik lányát, Tamarát kísérgeti így, hogy el ne vesszen ebben a nemzetközi zsivajgásban... Az ifjú hölgy jobb lábfejére egyébként egy tekerőző lánc van odatetoválva, aminek a végén egy lakat fityeg.
A pályán egyébként az ismeretlen Ecclestone-lány mellett ismerősbe is bele lehetett botlani, ugyanis VIP-vendégként itt van Baumgartner Zsolt. Az egykori Minardi-pilótának máig nincs állása. Sőt, már a csapata sincs meg, de a Minardiból átalakult Toro Rosso csapat még emlékszik a magyar legényre, és meghívták a hazai futamra.
– Edzek, tréningezek, mint mindig, hogy bármikor rendelkezésre tudjak állni – árulta el az első magyar F–1-es pilóta, aki a győri Széchenyi István Egyetemre jár műszaki menedzser szakra. Tanulni bőven van ideje, mert tényleg sehol sem versenyzik, ami, mint mondja, hiányzik is neki, de angol menedzserével úgy beszélték meg, hogy visszalépni nem érdemes, csakis a
legmagasabb kategóriába térnének vissza. – A Forma–1 után nincs már értelme alsóbb osztályokban próbálkozni. Vagy sikerül valamit itt, ha nem, esetleg még Amerika jöhet szóba, a ChampCar.
Amikor arról kérdeztem a még mindig csak 25 éves versenyzőt, eszébe jut-e ezen a hétvégén a három évvel ezelőtti, Jordannel történt Forma–1-es bemutatkozása, így felelt: – Nem, nem igazán. Sokkal inkább foglalkoztat, mit hoz a jövő, mint az, hogy mi történt valaha.
És akkor jött a kíméletlen következő kérdés: nos, mit hoz 2007?
Erre azonban Zsolt messze révedt: – Nem tudom. Komolyan nem tudom.
A verseny pedig, a 21. Magyar Nagydíj a leintés pillanatába bevonult a klasszikusok közé.
Nem kevesebb, mint 113 Forma–1 futam kellett a hajdani csodagyerek Jenson Buttonnak ahhoz, hogy győzni tudjon egy versenyen, és ez vasárnap történt meg az enyhén szólva is kaotikus futamon. Egy biztos: a totális meglepetések versenye volt az idei hungaroringi csata. Kezdődött azzal, hogy esett az eső, ott, ahol 1986 óta még soha nem volt esőverseny. A bajnokság két éllovasa, a szombaton egyaránt 2-2 másodpercre büntetett Alonso és M. Schumacher bízott is a vizes pályán való száguldás tudományában, és nem véletlenül. Míg az első rajtkockából induló Kimi Räikkönen megőrizte az 1. helyét, a mezőny eléggé összekuszálódott az első körben, de Schumacher a 11.-ről a 4., Alonso a 15.-ről a 5. helyre nyomult előre, majd Schumit is megelőzte. Az hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a vizes pályán a Bridgestone-gumik már-már használhatatlanok, a Michelin-es pilóták sokkal jobb köridőket tudtak elérni. Persze, a csúszós aszfalton bárki megjárhatta, Schumi például ütközött Fisichellával, és első terelőszárnyat kellett cseréljen.
Az első nagy szenzációt a 26. kör hozta, amikor Kimi Räikkönen épp a visszapillantó tükrébe nézett, nem vette észre a keményen fékező Liuzzit, és belerohant a Toro Rossóba, amitől ripityára tört a McLarenje. Ám ezzel a csillaghullás még csak most vette a kezdetét. A különböző típusú (nedves, félszáraz és teljesen száraz pályára való) gumik cseréje és a boxtaktika révén ekkor már Alonso állt az élen, ám a Bridgestone-gumis autók is gyorsulni kezdtek. Schumacher is egyre feljebb kapaszkodott, no meg Button a Hondával, aki Alonso utolsó kerékcseréje után vette át a vezetést.
A világbajnok azonban ugyanazt át kellett élje, mint 1987-ben Nigel Mansell: a Renault jobb hátsó kerekéből kiesett a rögzítő csavar, és a vizes részre lecsúszva a gumihegybe vágódott. Azt lehetett hinni, hogy Alonso búcsúzásával Schumacher végképp beéri majd a spanyolt a pontversenyben, ám nem ez történt! Schumi ugyanis nem váltott át száraz pályára való gumikra, mint mindenki más, és előbb Pedro de la Rosával, majd Heidfelddel vívott vérre menő küzdelmet. Ezt a strapát már nem bírta a Ferrari, és 3 körrel a vége előtt ő is kiállt!
Így alakult ki a végeredmény, egy szokatlan hármas a dobogón: Button, de la Rosa és Heidfeld. Mindenképp meg kell említeni, hogy a Honda saját csapattal utoljára 1968-ban nyert versenyt.