cikkek ::
Végre csatát láthattunk az idén!
2006. december
Végre csatát láthattunk az idén!
A 2006-os Forma-1-es világbajnokság rég látott izgalmakat hozott. Köszönet érte a Renault-nak és a Ferrarinak.
1. Renault, 206 pont
A franciák csodálatosan teljesítettek, hiszen mindig nehezebb megtartani az elsőséget, mint megszerezni. Az R26-os gép ugyanolyan jó volt, mint elődje, sőt tán még megbízhatóbb is. Alonsonak csak egyszer volt motorhibája (Monza), és egyszer puskázták el úgy igazából a boxmunkát (Hungaroring). Kétségtelen, hogy a csapat a szezont két félvére oszthatja: az első „félidőben” nagyon nyertek, aztán Kanada után védekezniük kellett a Ferrari ellen. Az év vége felé úgy tűnt, kifulladnak az olaszok nyomása alatt, de megint sikerült összeszedniük magukat, és végül egyéniben és csapatban is az élen tudtak maradni.
1. Fernando Alonso, 134 pont
A spanyolok immár kétszeres bajnoka megmutatta, hogy ő is csak emberből van. Amíg nyert, ímag csak a bikatáncot kellett lejteni a Renault orrán állva, szép volt a világ. Amikor Schumi úgy jött fel rá, mintha húznák, kicsit megingott. Ez nem annyira a vezetésén, mint a szóbeli akcióin látszott meg: szidta a németet, a saját csapatát, a Ferrarit, a FIA-t. Végül is mindegy, mert amint volán mögé ül, egyszerűen káprázatos. A legifjabb kétszeres bajnoka a sportágnak.
4. Giancarlo Fisichella, 72
Fisico azt hozta, amit várhattunk tőle. Egy gyors győzelem az év elején (Malajzia), majd nagyon váltakozó színvonal. Holott ezúttal őt sem sújtották technikai defektek, csak ennyire volt képes. Ha Alonso nem megy el a McLarenhez, aligha maradt volna hely a számára a csapatban 2007-re.
2. Ferrari, 201 pont
Végül kikaptak a Renault-tól, mégis maximális dicséret illeti a maranellóiakat. A rettenetes 2005-ös év után fel tudtak kelni a padlóról, és mindenki meglepetésére ők lettek a franciák egyetlen komoly kihívói. Főképp látványos volt a nyár közepétől mutatott előretörés, ami kis híján a bajnokságba torkollott. Lehet elemezni, melyik futamon úszott el az elsőség, ám a lényeg az, hogy Schumacherrel karöltve megint megmutatta az „Aranycsapat”, hogy mire képesek. Valószínűleg, utoljára.
2. Michael Schumacher, 121 pont
A hétszeres német bajnok nem lett nyolcszoros világelső, de mégis úgy búcsúzhatott a F1-től a Brazil Nagydíj után, hogy még mindig sokan úgy érezték: ő a legjobb a mezőnyben. Nagyon akart, nagyon hajtott, máig nagyon gyors és végételenül elszánt. Negatív példa volt Monte Carlo, a „parkolás” az időmérőn, az abszolút csúcs Kimi leelőzése Interlagosban. Ha ő nincs idén, Alonso végtelenül unalmas sétagaloppban nyeri a címet. Így meg izgulhattunk az utolsó pillanatig. Kösz, Schumi!
3. Felipe Massa, 80 pont
Nincs mit szépíteni rajta, Massa a szezon egyik legnagyobb meglepetése volt. Sokan egy petákot sem adtak volna azért, hogy a kis brazil jól szerepel, de lőn. Igaz, az év elején eléggé bizonytalan volt még, egy jó verseny követett két gyenge, jó sok ronccsá tett Ferrarival, de aztán beletanult. Összeszedett néhány pole-t és két pompás győzelmet. Gyorsaságban Schumival egy szinten volt, tanulni meg biztosan rengeteget tudott tőle. Rettegj, Kimi?
3. McLaren-Mercedes, 110 pont
Úgy lettek dobogósak, hogy még csak versenyt sem nyertek. Elég siralmas évet tudhatnak maguk mögött az ezüstösek, akiket mintha megrázott volna Adrian Newey távozása. Kimi mindent megtett a maga részéről, ezzel az autóval nem egyszer edzéselső lett, de aztán a 60-70 kör során rendre alulmaradt. Az autó nem romlott el olyan sokszor, mint korábban, tehát az a recept valósult meg, hogy a gyorsaságot beálldozták a tartósság érdekében. Sajnos, ez sem elég az üdvösséghez.
5. Kimi Räikkönen, 65 pont
A Jégember tette a dolgát, de láthatólag egyre inkább motiválatlanul. Egy autóban, amiről szinte a legelső tesztnél lehet tudni, hogy nem jó semmire, nehéz csodákat tenni. Holott Kimi egyszer-egyszer megvillant, amikor például a leggyorsabb pályán, Monzában lett első rajtkockás, de mindez mire volt elég? Végül is semmire. Neki egy 5. bajnoki hely keserves kudarc. Nem csoda, ha odébb állt.
8. Juan Pablo Montoya, 26 pont
A kolumbiai nem hagyott nagy űrt maga után, amikor a szezon egyhaarmada után elköszönt a F1-től. Az egykori szupertehetség a Williamsnél még villogott, és nagyon nem jött be Ron Dennis ígérete, aki azt jósolta, hogy majd McLarennél kihozzák JPM-ből, ami benne van. Vagy csak ennyi volt már benne...
11. Pedro de la Rosa, 19 pont
A spanyol cserember teljes mértékben azt hozta, amit tőle várni lehetett. Gyűjtögette a pontokat, a Hungaroringen pedig élete nagy jutalmául felkapaszkodhatott a dobogóra 2.-ként. De nyilvánvaló volt, hogy nem nyerőember.
4. Honda, 86 pont
A téli tesztek bajnoka végül lebőgött az év során. Legalábbis a várakozásokhoz képest nagyon keveset nyújtottak. Még akkor is, ha a hőn áhított győzelem végre összejött a Magyar Nagydíj káoszában, amikor az összes éllovas kiesett már. Az biztos, hogy a japán gyáróriás sokkal nehezebb ostromolja a csúcsokat, mint az 1980-as években, és félő, hogy oda sem ér a jövőben. Nem nagyon lehet éretni, voltaképp miért.
6. Jenson Button, 56 pont
A 2000-es év nagy felfedezettje hat évvel és 114 versennyel később nagy keservesen nyert egy versenyt. Amúgy sikeres pontgyűjtögető volt, de például jellemző, hogy amíg év elején a Hondával csak szenvedő Barrichellóval könnyű szerrel elbánt, amint a brazil magára talált, már Button teljesítménye sem volt olyan fényes. Kedves fiú, de hiányzik belőle az a tűz, ami egy Schumiban, Alonsoban megvan.
7. Rubens Barrichello, 30 pont
Azért ez egy kicsit nagy váltás volt Rubinhonak. A bajnokcsapatból az erős középmezőnybe. Sokáig csak keresgélte önmagát, de a végén még egy dobogó sem jött össze neki. Lehet, hogy érik a visszavonulás?
5. BMW Sauber
A szezon meglepetéscsapata. Már eleve erősebben kezdtek, mint a Sauber, és végig fejlődtek, erősödtek. Nem hiába telpeített át a BMW több mint 100 mérnököt Münchenből Hinwilbe. A német és svájci precizitás nem utolsó sorban a temérdek pénz meghozta a gyümölcsét. És valószínűleg, még ennél is jobban fog menni jövőre az első saját tervezésű autó.
9. Nick Heidfeld, 23 pont
Az apró termetű német szállította a Hungaroringen a csapat első dobogós helyét, és alapvetően megbízhatóan prudukált végig. De rá is érvényes az, ami Buttonra: hol van a sokat emlegetett „killer instict”. Kétségtelen, a BMW-nek egyelőre nem egy szupersztárra van szüksége, hanem egy robotosra, aki viszi a vállán a csapatot. Heidfeld alkalmas erre.
15. Jacques Villeneuve, 7 pont
Tudtuk előre, hogy előbb-utóbb ez lesz a vége. Amúgy az 1997-es világbajnok eléggé jól állta a sarat, sok esetben nem kellett szégyenkeznie Heidfelddel szemben. De amikor Hockenheimban a falnak kormányozta a fehér versenygépet, eljött a vég.
16. Robert Kubica, 6 pont
Az év legüdítőbb meglepetése. Jött a semmiből, remek pénteki tesztpilóta volt, és amikor a Magyar Nagydíjon bemutatkozott, sokak szájából elhangzott a korábban egy Senna vagy Alonso esetében hangoztatott mondás: a jövő bajnoka. Kubica elképesztő tehetség, szélvészgyors és szerény. Egyelőre ideális kombináció.
6. Toyota, 35 pont
Hát... nehéz mit mondani. Egy csapat 400 millió dollár büdzsével, és ennyire képes... Égés, ciki és főképp érthetlen, akárcsak a Honda esetében. A vicc az, hogy a Toyota 2005-ben már ígéretesen fejlődött. Összejött néhány szép edzéseredmény, dobogós hely, akár a győzelemért is futhattak volna az idén. Ehhez képest teljes stagnálás és visszafejlődés. Erre kirúgták Gascoyne főtervezőt, amit értelemszerűen nem sokat lendített az ügyön. A Trulli-Ralf Schumi páros sem élvonalbeli már manapság.
10. Ralf Schumacher, 20 pont
Az ifjabb Schumacher olyan, mint az április: felettébb változékony. Egy évben kifog, mondjuk három, legfeljebb négy remek napot. Akkor majdnem világbajnoki formában versenyzik. Aztán van tíz verseny, amikor átlagos, össze lehetne keverni Heidfelddel. És megint háromszor rém halovány. Így volt ez 2006-ban is, és ezt tükrözi az eredménye is.
12. Jarno Trulli, 15 pont
Azt, hogy mi történt a szimpatikus olasszal idén, szerintem senki sem érti. Ehhez képest további 3 évre leszerződtették, 2009 végéig azt az embert, aki versenyről versenyre csak szenvedett, és igazából semmit sem csillantott meg abból, amiről ő valaha híres volt: pokoli gyorsaság edzésen, taktikás versenyek. Kevés.
7. Red Bull Racing, 17 pont
Hát bizony a Red Bull szárnyak idén eléggé leszegve lógtak... Igaz, hogy Coulthard ott állt a dobogón Supermanként Monacóban, de ez csak egy pisla fény volt a nagy sötétségben. Adrian Newey az RB2-es autó tervezésében még nem vett részt, meg is látszott rajta – hiába hajtotta Ferrari-motor. Ahogy a főnök, Mateschitz mondta, ennél csak jobb jöhet 2007-ben (Renault-val).
13. David Coulthard, 14 pont
A F1 egyik nagy veteránja szokás szerint kitette a lelkét is, de ezzel az autóval ennyire futotta. Ötször volt pontszerző, egyszer 3., tehát őt tényleg nem lehet azzal vádolni, hogy ne tett volna meg mindent. Nyilván, 35 évesen ő sem lesz már gyorsabb, de olyan ravasz és tapasztalt, mint rajta kívül csak Schumi volt.
18. Christian Klien, 2 pont
Az osztrák a harmadik szezonjában sem tudott semmi emlékezetest produkálni, ráadásul egyre jobban összebalhézott a csapatvezetéssel. Nem volt bölcs dolog. A helyettesítésére beállított holland Doornbos érthetően lelkesebb volt, mint Klien, de a három verseny alatt pontot sem szerzett.
8. Williams-Cosworth, 11 pont
Ez bizony sírnivaló volt. Az 1980-as, 1990-es évek világverő csapata, amint a Midlandekkel és a Toro Rossókkal küzd. És mindez nem csupán a Cosworth számlája írandó, sőt. Mintha megszűnt volna a minőségellenőrzés Grove-ben, annyi különböző hiba keserítette a csapat és a pilóták életét. Valamit tennie kell Frank Williamsnek, ha nem akar teljesen méltatlanul távozni a F1 színpadáról.
14. Mark Webber, 7 pont
Az ausztrál nem hallgatott menedzserére, Flavio Briatore, aki két éve azt tanácsolta neki, ne menjen a Williamshez. Ma már tudja, Flavionak megint igaza volt. Webber szupertehetségnek számított, de ma már csak egy a középmezőny versenyzői közül. Igaz, végtelenül peches volt, haa kieséseit nézzük, több 30 pontot vesztett különböző meghibásodások miatt. De ha ezek a ponto összejöttek volna, akkor is csak 7. lett volna.
17. Nico Rosberg, 4 pont
A világbajnok-csemete tipikus első évadot produkált. Voltak pompás megvillanásai,főképp az első két versenyen, amikor Bahrainban leggyorsabb kört futott, Malajziában meg 3. lett az edzésen. A papa, Keke akkor megmondta már, jönnek majd a pofonok is. Hát jöttek. Nico is adott önmagának néhányat, csak emlékezzünk a legutolsó futamon, amikor előbb csapattársába rohant bele, majd neki a gumihegynek. A második évben már nem lesznek ennyire elnézőek vele, az biztos.
9. Toro Rosso, 1 pont
A Minardiból átvedlett olasz-osztrák kiscsapattól ennyi volt várható. Igazából a szenzáció az volt, hogy ők még mindig V10-es motort használhattak, lefojtott 2 hengerrel, de mint többen féltek tőle, ez nem jelentett semmiféle előnyt. A Toro Rossók a sereghajtók között szerepeltek, inkább egy-egy „pompás” karambollal vétették észre magukat.
19. Tonio Liuzzi, 1 pont
A vagabund olasz nyomott egy-egy jó versenyt, de igazából még mindig roppant forrófejű, pörgései, ütközései még mindig inkább jellemzőek, mint a magas színvonal. De az USA Nagydíjon tényleg jól ment, amikor egy pontot söpörhetett be.
20. Scott Speed, 0 pont
Speed is kedves, vagány legény, de azért olyan nagy durranás nem volt, mint amit róla harangoztak. Berger azonban elégedett vele, így kap még egy évet, hogy bizonyítson, az ami fiúknak is helyük van a F1-ben.
10. Midland / Spyker, o pont
Alex Shnaider hamar ráúnt a F1 nevű játkszerre, és mondani sem kell ez meglátszott a Midland teljesítményén is. Aztán az istállót átvette a holland Spyker, de ettől még egyik napról a másikra nem történt csoda. Igaz, nekik is volt egy-egy jobb versenyük, ám akkor is csak arra kapta fel az ember a fejét, hogy megelőztek egy Toro Rossót. Lehet, hogy lesz még jobb is.
21. Tiago Monteiro, 0 pont
A portugál fiú második évadában is hozta azt a megbízható formát, amit már tavaly megismerhettünk tőle. A csapattársával való elsődleges összevetésben is elég jól megállta a helyét, az agyon sztárolt és szponzorált Albers nem villantott nagyobbat, mint ő.
22. Christijan Albers, 0 pont
A holland fiúnak nagy volt a híre, nagy volt az arca és eléggé arrogáns benyomást keltett a paddockban. Produkcióra, így elsőre az imolai szaltója maradt meg az emberben, holott abban nem volt hibás. De amúgy egy Midlandban nehéz is valami maradandót alkotni, és ezt Albers nem is tette meg.
11. Super Aguri, 0 pont
Kétségtelen, agyament ötletnek tűnt, hogy a szezon kezdete előtt három hónappal a semmiből előhúzott Aguri Suzuki egy csapatot. Igaz, hogy a Honda támogatásával, de egy négy éves Arrows kasztnival, amitől semmi jó nem volt várható. És ehhez képest nem is voltak annyira gyengék, már az elején se, és az évad során szemmel láthatóan erősödtek, volt egy-egy futam az év vége felé, amikor szinte fel tudták venni a kesztyűt a Midland és a Toro Rosso ellenében.
23. Takuma Sato, 0 pont
A japán kamikázé mintha otthonra talált volna a Super Agurinál. Őt magát istenítik, és nyilván az elvárások sem ostromolták az eget vele kapcsolatban. És ez jót tett neki. Abszolvált egy-két egész tisztességes verseny, amikor meg Suzukában célba ért, úgy ünnepelték, mint ő lenne a világbajnok.
25. Yuyi Ide, 0 pont
Az új és új japán eresztések között nem egy kutyaütő akadt már az utóbbi két évtizedben, hát szegény Ide méltó volt hozzájuk. Teljesen alkalmatlan volt egy F1-es autó verzetésére, egy verseny teljesítésére – de szép volt tőle, hogy megpróbálta. A FIA azonban bevonta a szuperlicenszét, így jött helyette Yamamoto, aki egy fokkal ígéretesebbnek tűnik, de mit tagadás, egyelőre még tőle sem esett hasra senki.
A 2006-os Forma-1-es világbajnokság rég látott izgalmakat hozott. Köszönet érte a Renault-nak és a Ferrarinak.
1. Renault, 206 pont
A franciák csodálatosan teljesítettek, hiszen mindig nehezebb megtartani az elsőséget, mint megszerezni. Az R26-os gép ugyanolyan jó volt, mint elődje, sőt tán még megbízhatóbb is. Alonsonak csak egyszer volt motorhibája (Monza), és egyszer puskázták el úgy igazából a boxmunkát (Hungaroring). Kétségtelen, hogy a csapat a szezont két félvére oszthatja: az első „félidőben” nagyon nyertek, aztán Kanada után védekezniük kellett a Ferrari ellen. Az év vége felé úgy tűnt, kifulladnak az olaszok nyomása alatt, de megint sikerült összeszedniük magukat, és végül egyéniben és csapatban is az élen tudtak maradni.
1. Fernando Alonso, 134 pont
A spanyolok immár kétszeres bajnoka megmutatta, hogy ő is csak emberből van. Amíg nyert, ímag csak a bikatáncot kellett lejteni a Renault orrán állva, szép volt a világ. Amikor Schumi úgy jött fel rá, mintha húznák, kicsit megingott. Ez nem annyira a vezetésén, mint a szóbeli akcióin látszott meg: szidta a németet, a saját csapatát, a Ferrarit, a FIA-t. Végül is mindegy, mert amint volán mögé ül, egyszerűen káprázatos. A legifjabb kétszeres bajnoka a sportágnak.
4. Giancarlo Fisichella, 72
Fisico azt hozta, amit várhattunk tőle. Egy gyors győzelem az év elején (Malajzia), majd nagyon váltakozó színvonal. Holott ezúttal őt sem sújtották technikai defektek, csak ennyire volt képes. Ha Alonso nem megy el a McLarenhez, aligha maradt volna hely a számára a csapatban 2007-re.
2. Ferrari, 201 pont
Végül kikaptak a Renault-tól, mégis maximális dicséret illeti a maranellóiakat. A rettenetes 2005-ös év után fel tudtak kelni a padlóról, és mindenki meglepetésére ők lettek a franciák egyetlen komoly kihívói. Főképp látványos volt a nyár közepétől mutatott előretörés, ami kis híján a bajnokságba torkollott. Lehet elemezni, melyik futamon úszott el az elsőség, ám a lényeg az, hogy Schumacherrel karöltve megint megmutatta az „Aranycsapat”, hogy mire képesek. Valószínűleg, utoljára.
2. Michael Schumacher, 121 pont
A hétszeres német bajnok nem lett nyolcszoros világelső, de mégis úgy búcsúzhatott a F1-től a Brazil Nagydíj után, hogy még mindig sokan úgy érezték: ő a legjobb a mezőnyben. Nagyon akart, nagyon hajtott, máig nagyon gyors és végételenül elszánt. Negatív példa volt Monte Carlo, a „parkolás” az időmérőn, az abszolút csúcs Kimi leelőzése Interlagosban. Ha ő nincs idén, Alonso végtelenül unalmas sétagaloppban nyeri a címet. Így meg izgulhattunk az utolsó pillanatig. Kösz, Schumi!
3. Felipe Massa, 80 pont
Nincs mit szépíteni rajta, Massa a szezon egyik legnagyobb meglepetése volt. Sokan egy petákot sem adtak volna azért, hogy a kis brazil jól szerepel, de lőn. Igaz, az év elején eléggé bizonytalan volt még, egy jó verseny követett két gyenge, jó sok ronccsá tett Ferrarival, de aztán beletanult. Összeszedett néhány pole-t és két pompás győzelmet. Gyorsaságban Schumival egy szinten volt, tanulni meg biztosan rengeteget tudott tőle. Rettegj, Kimi?
3. McLaren-Mercedes, 110 pont
Úgy lettek dobogósak, hogy még csak versenyt sem nyertek. Elég siralmas évet tudhatnak maguk mögött az ezüstösek, akiket mintha megrázott volna Adrian Newey távozása. Kimi mindent megtett a maga részéről, ezzel az autóval nem egyszer edzéselső lett, de aztán a 60-70 kör során rendre alulmaradt. Az autó nem romlott el olyan sokszor, mint korábban, tehát az a recept valósult meg, hogy a gyorsaságot beálldozták a tartósság érdekében. Sajnos, ez sem elég az üdvösséghez.
5. Kimi Räikkönen, 65 pont
A Jégember tette a dolgát, de láthatólag egyre inkább motiválatlanul. Egy autóban, amiről szinte a legelső tesztnél lehet tudni, hogy nem jó semmire, nehéz csodákat tenni. Holott Kimi egyszer-egyszer megvillant, amikor például a leggyorsabb pályán, Monzában lett első rajtkockás, de mindez mire volt elég? Végül is semmire. Neki egy 5. bajnoki hely keserves kudarc. Nem csoda, ha odébb állt.
8. Juan Pablo Montoya, 26 pont
A kolumbiai nem hagyott nagy űrt maga után, amikor a szezon egyhaarmada után elköszönt a F1-től. Az egykori szupertehetség a Williamsnél még villogott, és nagyon nem jött be Ron Dennis ígérete, aki azt jósolta, hogy majd McLarennél kihozzák JPM-ből, ami benne van. Vagy csak ennyi volt már benne...
11. Pedro de la Rosa, 19 pont
A spanyol cserember teljes mértékben azt hozta, amit tőle várni lehetett. Gyűjtögette a pontokat, a Hungaroringen pedig élete nagy jutalmául felkapaszkodhatott a dobogóra 2.-ként. De nyilvánvaló volt, hogy nem nyerőember.
4. Honda, 86 pont
A téli tesztek bajnoka végül lebőgött az év során. Legalábbis a várakozásokhoz képest nagyon keveset nyújtottak. Még akkor is, ha a hőn áhított győzelem végre összejött a Magyar Nagydíj káoszában, amikor az összes éllovas kiesett már. Az biztos, hogy a japán gyáróriás sokkal nehezebb ostromolja a csúcsokat, mint az 1980-as években, és félő, hogy oda sem ér a jövőben. Nem nagyon lehet éretni, voltaképp miért.
6. Jenson Button, 56 pont
A 2000-es év nagy felfedezettje hat évvel és 114 versennyel később nagy keservesen nyert egy versenyt. Amúgy sikeres pontgyűjtögető volt, de például jellemző, hogy amíg év elején a Hondával csak szenvedő Barrichellóval könnyű szerrel elbánt, amint a brazil magára talált, már Button teljesítménye sem volt olyan fényes. Kedves fiú, de hiányzik belőle az a tűz, ami egy Schumiban, Alonsoban megvan.
7. Rubens Barrichello, 30 pont
Azért ez egy kicsit nagy váltás volt Rubinhonak. A bajnokcsapatból az erős középmezőnybe. Sokáig csak keresgélte önmagát, de a végén még egy dobogó sem jött össze neki. Lehet, hogy érik a visszavonulás?
5. BMW Sauber
A szezon meglepetéscsapata. Már eleve erősebben kezdtek, mint a Sauber, és végig fejlődtek, erősödtek. Nem hiába telpeített át a BMW több mint 100 mérnököt Münchenből Hinwilbe. A német és svájci precizitás nem utolsó sorban a temérdek pénz meghozta a gyümölcsét. És valószínűleg, még ennél is jobban fog menni jövőre az első saját tervezésű autó.
9. Nick Heidfeld, 23 pont
Az apró termetű német szállította a Hungaroringen a csapat első dobogós helyét, és alapvetően megbízhatóan prudukált végig. De rá is érvényes az, ami Buttonra: hol van a sokat emlegetett „killer instict”. Kétségtelen, a BMW-nek egyelőre nem egy szupersztárra van szüksége, hanem egy robotosra, aki viszi a vállán a csapatot. Heidfeld alkalmas erre.
15. Jacques Villeneuve, 7 pont
Tudtuk előre, hogy előbb-utóbb ez lesz a vége. Amúgy az 1997-es világbajnok eléggé jól állta a sarat, sok esetben nem kellett szégyenkeznie Heidfelddel szemben. De amikor Hockenheimban a falnak kormányozta a fehér versenygépet, eljött a vég.
16. Robert Kubica, 6 pont
Az év legüdítőbb meglepetése. Jött a semmiből, remek pénteki tesztpilóta volt, és amikor a Magyar Nagydíjon bemutatkozott, sokak szájából elhangzott a korábban egy Senna vagy Alonso esetében hangoztatott mondás: a jövő bajnoka. Kubica elképesztő tehetség, szélvészgyors és szerény. Egyelőre ideális kombináció.
6. Toyota, 35 pont
Hát... nehéz mit mondani. Egy csapat 400 millió dollár büdzsével, és ennyire képes... Égés, ciki és főképp érthetlen, akárcsak a Honda esetében. A vicc az, hogy a Toyota 2005-ben már ígéretesen fejlődött. Összejött néhány szép edzéseredmény, dobogós hely, akár a győzelemért is futhattak volna az idén. Ehhez képest teljes stagnálás és visszafejlődés. Erre kirúgták Gascoyne főtervezőt, amit értelemszerűen nem sokat lendített az ügyön. A Trulli-Ralf Schumi páros sem élvonalbeli már manapság.
10. Ralf Schumacher, 20 pont
Az ifjabb Schumacher olyan, mint az április: felettébb változékony. Egy évben kifog, mondjuk három, legfeljebb négy remek napot. Akkor majdnem világbajnoki formában versenyzik. Aztán van tíz verseny, amikor átlagos, össze lehetne keverni Heidfelddel. És megint háromszor rém halovány. Így volt ez 2006-ban is, és ezt tükrözi az eredménye is.
12. Jarno Trulli, 15 pont
Azt, hogy mi történt a szimpatikus olasszal idén, szerintem senki sem érti. Ehhez képest további 3 évre leszerződtették, 2009 végéig azt az embert, aki versenyről versenyre csak szenvedett, és igazából semmit sem csillantott meg abból, amiről ő valaha híres volt: pokoli gyorsaság edzésen, taktikás versenyek. Kevés.
7. Red Bull Racing, 17 pont
Hát bizony a Red Bull szárnyak idén eléggé leszegve lógtak... Igaz, hogy Coulthard ott állt a dobogón Supermanként Monacóban, de ez csak egy pisla fény volt a nagy sötétségben. Adrian Newey az RB2-es autó tervezésében még nem vett részt, meg is látszott rajta – hiába hajtotta Ferrari-motor. Ahogy a főnök, Mateschitz mondta, ennél csak jobb jöhet 2007-ben (Renault-val).
13. David Coulthard, 14 pont
A F1 egyik nagy veteránja szokás szerint kitette a lelkét is, de ezzel az autóval ennyire futotta. Ötször volt pontszerző, egyszer 3., tehát őt tényleg nem lehet azzal vádolni, hogy ne tett volna meg mindent. Nyilván, 35 évesen ő sem lesz már gyorsabb, de olyan ravasz és tapasztalt, mint rajta kívül csak Schumi volt.
18. Christian Klien, 2 pont
Az osztrák a harmadik szezonjában sem tudott semmi emlékezetest produkálni, ráadásul egyre jobban összebalhézott a csapatvezetéssel. Nem volt bölcs dolog. A helyettesítésére beállított holland Doornbos érthetően lelkesebb volt, mint Klien, de a három verseny alatt pontot sem szerzett.
8. Williams-Cosworth, 11 pont
Ez bizony sírnivaló volt. Az 1980-as, 1990-es évek világverő csapata, amint a Midlandekkel és a Toro Rossókkal küzd. És mindez nem csupán a Cosworth számlája írandó, sőt. Mintha megszűnt volna a minőségellenőrzés Grove-ben, annyi különböző hiba keserítette a csapat és a pilóták életét. Valamit tennie kell Frank Williamsnek, ha nem akar teljesen méltatlanul távozni a F1 színpadáról.
14. Mark Webber, 7 pont
Az ausztrál nem hallgatott menedzserére, Flavio Briatore, aki két éve azt tanácsolta neki, ne menjen a Williamshez. Ma már tudja, Flavionak megint igaza volt. Webber szupertehetségnek számított, de ma már csak egy a középmezőny versenyzői közül. Igaz, végtelenül peches volt, haa kieséseit nézzük, több 30 pontot vesztett különböző meghibásodások miatt. De ha ezek a ponto összejöttek volna, akkor is csak 7. lett volna.
17. Nico Rosberg, 4 pont
A világbajnok-csemete tipikus első évadot produkált. Voltak pompás megvillanásai,főképp az első két versenyen, amikor Bahrainban leggyorsabb kört futott, Malajziában meg 3. lett az edzésen. A papa, Keke akkor megmondta már, jönnek majd a pofonok is. Hát jöttek. Nico is adott önmagának néhányat, csak emlékezzünk a legutolsó futamon, amikor előbb csapattársába rohant bele, majd neki a gumihegynek. A második évben már nem lesznek ennyire elnézőek vele, az biztos.
9. Toro Rosso, 1 pont
A Minardiból átvedlett olasz-osztrák kiscsapattól ennyi volt várható. Igazából a szenzáció az volt, hogy ők még mindig V10-es motort használhattak, lefojtott 2 hengerrel, de mint többen féltek tőle, ez nem jelentett semmiféle előnyt. A Toro Rossók a sereghajtók között szerepeltek, inkább egy-egy „pompás” karambollal vétették észre magukat.
19. Tonio Liuzzi, 1 pont
A vagabund olasz nyomott egy-egy jó versenyt, de igazából még mindig roppant forrófejű, pörgései, ütközései még mindig inkább jellemzőek, mint a magas színvonal. De az USA Nagydíjon tényleg jól ment, amikor egy pontot söpörhetett be.
20. Scott Speed, 0 pont
Speed is kedves, vagány legény, de azért olyan nagy durranás nem volt, mint amit róla harangoztak. Berger azonban elégedett vele, így kap még egy évet, hogy bizonyítson, az ami fiúknak is helyük van a F1-ben.
10. Midland / Spyker, o pont
Alex Shnaider hamar ráúnt a F1 nevű játkszerre, és mondani sem kell ez meglátszott a Midland teljesítményén is. Aztán az istállót átvette a holland Spyker, de ettől még egyik napról a másikra nem történt csoda. Igaz, nekik is volt egy-egy jobb versenyük, ám akkor is csak arra kapta fel az ember a fejét, hogy megelőztek egy Toro Rossót. Lehet, hogy lesz még jobb is.
21. Tiago Monteiro, 0 pont
A portugál fiú második évadában is hozta azt a megbízható formát, amit már tavaly megismerhettünk tőle. A csapattársával való elsődleges összevetésben is elég jól megállta a helyét, az agyon sztárolt és szponzorált Albers nem villantott nagyobbat, mint ő.
22. Christijan Albers, 0 pont
A holland fiúnak nagy volt a híre, nagy volt az arca és eléggé arrogáns benyomást keltett a paddockban. Produkcióra, így elsőre az imolai szaltója maradt meg az emberben, holott abban nem volt hibás. De amúgy egy Midlandban nehéz is valami maradandót alkotni, és ezt Albers nem is tette meg.
11. Super Aguri, 0 pont
Kétségtelen, agyament ötletnek tűnt, hogy a szezon kezdete előtt három hónappal a semmiből előhúzott Aguri Suzuki egy csapatot. Igaz, hogy a Honda támogatásával, de egy négy éves Arrows kasztnival, amitől semmi jó nem volt várható. És ehhez képest nem is voltak annyira gyengék, már az elején se, és az évad során szemmel láthatóan erősödtek, volt egy-egy futam az év vége felé, amikor szinte fel tudták venni a kesztyűt a Midland és a Toro Rosso ellenében.
23. Takuma Sato, 0 pont
A japán kamikázé mintha otthonra talált volna a Super Agurinál. Őt magát istenítik, és nyilván az elvárások sem ostromolták az eget vele kapcsolatban. És ez jót tett neki. Abszolvált egy-két egész tisztességes verseny, amikor meg Suzukában célba ért, úgy ünnepelték, mint ő lenne a világbajnok.
25. Yuyi Ide, 0 pont
Az új és új japán eresztések között nem egy kutyaütő akadt már az utóbbi két évtizedben, hát szegény Ide méltó volt hozzájuk. Teljesen alkalmatlan volt egy F1-es autó verzetésére, egy verseny teljesítésére – de szép volt tőle, hogy megpróbálta. A FIA azonban bevonta a szuperlicenszét, így jött helyette Yamamoto, aki egy fokkal ígéretesebbnek tűnik, de mit tagadás, egyelőre még tőle sem esett hasra senki.
