cikkek ::
Egy magyar az nagydíj-történelem élén
2006 június
Száz évvel ezelőtt, 1906-ban rendezték az első Francia Nagydíjat, amit egy magyar, Szisz Ferenc nyert meg.
A sporttörténeti esemény minden valamire való, az autósporttal foglalkozó kiadvány élén ott díszeleg. A győztes Szisz hol nevének eredeti, magyar változatával, a Ferenccel, hol mint François szerepel, de azt, hogy egy magyarról van szó, sehol sem titkolják el. Holott Szisz eredetileg "csak" egy Renault-gyári mérnök és szerelő volt (akkoriban ez a két munka nem vált szét egymástól túl markánsan), és Louis Renault azok után hívta meg csapatában, hogy saját fivére, Marcel a 1903-as Párizs-Madrid verseny során halálos balesetet szenvedett.
Ki volt Szisz Ferenc?
Ősei erdélyi szászok voltak, a család neve is a német süß (édes) szóból származik. Apja Szisz János, eredetileg urasági lovászmester, anyja Somogyi Julianna háztartásbeli. A családban hét gyermek volt, közülük Ferenc a hatodik. Iskolai tanulmányait Dobozon kezdte meg, ahol apja gróf Wenckheim Frigyes birtokán dolgozott gazdatisztként.
Mivel a kor "új istensége", a gép iránti érdeklődése hamar megmutatkozott, bevették a szeghalmi uradalmi gépműhelybe, malomgépészettel kezdett foglalkozni, majd a gyulai gimnáziumban tanult. A húszas éveinek elején lévő, lakatos és rézöntő munkával foglalatoskodó Sziszt magával ragadta az autók iránti bűvölet, így történt, hogy "civil" munkájával párhuzamosan - szabadidejében - autótervező és mérnöki tanulmányokat folytatott.
Huszonhét éves korában feleségével, az osztrák származású Elisabeth Bornnal - miután a kor szokásának megfelelően "mesterlegényi vándorútjai" során megfordult Bécsben, Salzburgban, Münchenben és Berlinben - 1900 tavaszán Párizsban kötött ki és telepedett le, ahol végül is 1901-ben a Renault cégnél talált munkát.
Az akkor már okleveles gépész és feltaláló mérnöki tehetségét a Renault- fivérek gyorsan felismerték: szabadalmait egymás után megvették, és a gyárban korlátlan kísérletezési és fejlesztési lehetőségeket kapott. Találmányaival és újításaival jelentősen javította a Renault piaci versenyképességét, például ő alkotta meg az első szabályozott öngyulladású motort, és ő váltotta ki a kurblit egy sűrített levegős indítószerkezettel. Tehetsége révén egyre nélkülözhetetlenebb lett a Renault tesztelési osztályán, és akkor is, mikor a cég érdekelt lett a versenyzésben.
1902-ben őt választották verseny-szerelőnek Louis Renault mellé. Majd testvére, a szintén szenvedélyes autóversenyző, Marcel Renault 1903-ban, a Párizs-Madrid autóversenyen bekövetkezett halála után Szisz Ferenc a csapat versenyzője lett. Ötödik lett a Gordon Bennett Kupa versenyen a Clermont-Ferrand melletti Circuit d'Auvergne-en. Ugyanaz év októberében több francia és olasz autógyártóval egyetemben a Renault egy csapatot küldött az Egyesült Államokba, hogy részt vegyenek a Long Islandi Vanderbilt Kupán (New Yorkban). Abban a mezőnyben amelyben részt vett a kor nagy sztárja, Felice Nazzaro és Louis Chevrolet a Fiat színeiben, Szisz Ferenc Renault-jával az ötödik helyen végzett a győztes, francia Victor Hémery mögött, aki egy Darracq pilótája volt.
Sziszt 1905-ben kinevezték a Renault tesztelési osztályvezetőjének, és noha ez a beosztása gyakran akadályozta a versenyzésben, 1906. június 26-27-én ő volt ott, Renault-színekben, az autósport történetének legelső Grand Prix-ján. Azóta neveznek néhány presztízsversenyt "Nagydíj"-nak. És nem csak jelen volt! Szerelőjével, M. Marteau-val a "3A" rajtszámú Renault AK 90CV pilótájaként megnyerte az első Grand Prix versenyt, amelynek során Le Mans - Saint Calais - Ferté Bernard országúton kijelölt, nagyjából háromszögű pálya 103,18 km-es távolságát naponta hatszor kellett megtenni! A kétnapos versenyen harminckét gépkocsi rajtolt, melyből - többek között a nagy hőség miatt - az első napon 16, a másodikon további 5 gépkocsi esett ki. Szisz fölényes, 32 perc előnnyel kivívott győzelmét a többiekénél gyengébb teljesítményű - mindössze 90 lóerős - Renault ülésében egy műszaki újítás is segítette: autójára a Michelin fivérek újdonságát, a könnyen cserélhető keréktárcsára szerelt gumiabroncsot tették fel.
Szisz végül is szenzációszámba menő 100,8 km/h átlagsebességet ért el: az 1.238,16 km megtételéhez 12 óra 14 perc 7 másodpercre volt szüksége. Teljesítményét Európa-szerte elismerően fogadták, népszerű ember lett, képeslapok, plakátok készültek róla. A győzelemért 45 ezer frank jutalomban részesült (ez abban az időben igazán nagy díj volt), soron kívül megkapta a francia állampolgárságot, és ő volt az első autóversenyző, aki állami elismerést kapott Franciaországban!
Szisz Grand Prix-győzelme, és a verseny üzleti sikere hamarosan több más Grand Prix verseny megszervezéséhez vezetett Európában. A rákövetkező évben az olasz Felice Nazzaro (aki 1906-ban másodikként végzett Szisz mögött), nyerte meg a második Francia Grand Prix-t. A francia nemzeti hőssé vált Szisz Ferenc részt vett az 1908. évi versenyen is, de nem ért célba, és hasonló sorsra jutott műszaki problémák miatt a Savannah-i Grand Prix-n Georgiában, amelyet az Amerikai Automobil Klub rendezett.
1909 elején Szisz elhagyta a Renault céget, hogy - Renault és Delaunay-Belleville típusok javítására szakosodva - saját műhelyt nyisson Neuilly-sur-Seine-ben. Hat év távollét után, 1914 júliusában, Fernand Charron rábírta, hogy újra versenyezzen egy Alda pilótájaként a francia Grand Prix-n Lyonban. A versenyen, amelyet Christian Lautenschlager nyert a Mercedes színeiben, Szisz Ferenc autóján tiszteletképpen a N° 1-es rajtszám szerepelt, de egy sérülés miatt kicsivel a verseny fele után annak feladására kényszerült. Az európai autóversenyek története szeptemberben, az I. világháború kitörésekor időlegesen véget ért. Szisz Ferenc önkéntesként belépett a francia hadseregbe, ahol az algériai szállító csapatok vezetőjeként szolgált, míg nyolc hónappal később kórházba nem került, tífusz miatt.
A frontról visszatérve Renault és Citroën gépjárművekre szakosodva folytatta autójavító iparát. A 30-as évek elején visszavonult, és feleségével a Párizstól mintegy 40 kilométerre fekvő Auffargis-i villájában élt, amíg 71 éves korában tüdőgyulladásban el nem hunyt. Az Auffargis-i temetőben helyezték örök nyugalomra. Felesége 1958-ban követte, "Famille Szisz" feliratú fekete márvány sírjukat a Francia Autóklub és a Renault Művek tartják karban. Szisz Ferenc emlékét Franciaországban számos emlékmű őrzi, továbbá három múzeum: a Szisz Múzeum, amely a Le Mans-i versenypálya közelében található Renault Múzeum része, a Renault Történeti Múzeum, és a Haris testvérek Autós Múzeuma. Szerkesztőségünk éppen ma javasolta írásban, hogy a Hungaroring célegyenes-végi, első (jobb) kanyarját Szisz Ferencről nevezzék el az idei Magyar Nagydíj idején. Egyébként 2003. óta az új főbejárat előtt Szisz Ferenc autós szobra fogadja a látogatókat.
A Renault pedig a 100 éves jubileum évét méltó módon ünnepelné meg azzal, ha ismét világbajnok lenne. De ehhez még a Ferrarinak és Michael Schumachernek is lesz egy-két szava.
A sporttörténeti esemény minden valamire való, az autósporttal foglalkozó kiadvány élén ott díszeleg. A győztes Szisz hol nevének eredeti, magyar változatával, a Ferenccel, hol mint François szerepel, de azt, hogy egy magyarról van szó, sehol sem titkolják el. Holott Szisz eredetileg "csak" egy Renault-gyári mérnök és szerelő volt (akkoriban ez a két munka nem vált szét egymástól túl markánsan), és Louis Renault azok után hívta meg csapatában, hogy saját fivére, Marcel a 1903-as Párizs-Madrid verseny során halálos balesetet szenvedett.
Ki volt Szisz Ferenc?
Ősei erdélyi szászok voltak, a család neve is a német süß (édes) szóból származik. Apja Szisz János, eredetileg urasági lovászmester, anyja Somogyi Julianna háztartásbeli. A családban hét gyermek volt, közülük Ferenc a hatodik. Iskolai tanulmányait Dobozon kezdte meg, ahol apja gróf Wenckheim Frigyes birtokán dolgozott gazdatisztként.
Mivel a kor "új istensége", a gép iránti érdeklődése hamar megmutatkozott, bevették a szeghalmi uradalmi gépműhelybe, malomgépészettel kezdett foglalkozni, majd a gyulai gimnáziumban tanult. A húszas éveinek elején lévő, lakatos és rézöntő munkával foglalatoskodó Sziszt magával ragadta az autók iránti bűvölet, így történt, hogy "civil" munkájával párhuzamosan - szabadidejében - autótervező és mérnöki tanulmányokat folytatott.
Huszonhét éves korában feleségével, az osztrák származású Elisabeth Bornnal - miután a kor szokásának megfelelően "mesterlegényi vándorútjai" során megfordult Bécsben, Salzburgban, Münchenben és Berlinben - 1900 tavaszán Párizsban kötött ki és telepedett le, ahol végül is 1901-ben a Renault cégnél talált munkát.
Az akkor már okleveles gépész és feltaláló mérnöki tehetségét a Renault- fivérek gyorsan felismerték: szabadalmait egymás után megvették, és a gyárban korlátlan kísérletezési és fejlesztési lehetőségeket kapott. Találmányaival és újításaival jelentősen javította a Renault piaci versenyképességét, például ő alkotta meg az első szabályozott öngyulladású motort, és ő váltotta ki a kurblit egy sűrített levegős indítószerkezettel. Tehetsége révén egyre nélkülözhetetlenebb lett a Renault tesztelési osztályán, és akkor is, mikor a cég érdekelt lett a versenyzésben.
1902-ben őt választották verseny-szerelőnek Louis Renault mellé. Majd testvére, a szintén szenvedélyes autóversenyző, Marcel Renault 1903-ban, a Párizs-Madrid autóversenyen bekövetkezett halála után Szisz Ferenc a csapat versenyzője lett. Ötödik lett a Gordon Bennett Kupa versenyen a Clermont-Ferrand melletti Circuit d'Auvergne-en. Ugyanaz év októberében több francia és olasz autógyártóval egyetemben a Renault egy csapatot küldött az Egyesült Államokba, hogy részt vegyenek a Long Islandi Vanderbilt Kupán (New Yorkban). Abban a mezőnyben amelyben részt vett a kor nagy sztárja, Felice Nazzaro és Louis Chevrolet a Fiat színeiben, Szisz Ferenc Renault-jával az ötödik helyen végzett a győztes, francia Victor Hémery mögött, aki egy Darracq pilótája volt.
Sziszt 1905-ben kinevezték a Renault tesztelési osztályvezetőjének, és noha ez a beosztása gyakran akadályozta a versenyzésben, 1906. június 26-27-én ő volt ott, Renault-színekben, az autósport történetének legelső Grand Prix-ján. Azóta neveznek néhány presztízsversenyt "Nagydíj"-nak. És nem csak jelen volt! Szerelőjével, M. Marteau-val a "3A" rajtszámú Renault AK 90CV pilótájaként megnyerte az első Grand Prix versenyt, amelynek során Le Mans - Saint Calais - Ferté Bernard országúton kijelölt, nagyjából háromszögű pálya 103,18 km-es távolságát naponta hatszor kellett megtenni! A kétnapos versenyen harminckét gépkocsi rajtolt, melyből - többek között a nagy hőség miatt - az első napon 16, a másodikon további 5 gépkocsi esett ki. Szisz fölényes, 32 perc előnnyel kivívott győzelmét a többiekénél gyengébb teljesítményű - mindössze 90 lóerős - Renault ülésében egy műszaki újítás is segítette: autójára a Michelin fivérek újdonságát, a könnyen cserélhető keréktárcsára szerelt gumiabroncsot tették fel.
Szisz végül is szenzációszámba menő 100,8 km/h átlagsebességet ért el: az 1.238,16 km megtételéhez 12 óra 14 perc 7 másodpercre volt szüksége. Teljesítményét Európa-szerte elismerően fogadták, népszerű ember lett, képeslapok, plakátok készültek róla. A győzelemért 45 ezer frank jutalomban részesült (ez abban az időben igazán nagy díj volt), soron kívül megkapta a francia állampolgárságot, és ő volt az első autóversenyző, aki állami elismerést kapott Franciaországban!
Szisz Grand Prix-győzelme, és a verseny üzleti sikere hamarosan több más Grand Prix verseny megszervezéséhez vezetett Európában. A rákövetkező évben az olasz Felice Nazzaro (aki 1906-ban másodikként végzett Szisz mögött), nyerte meg a második Francia Grand Prix-t. A francia nemzeti hőssé vált Szisz Ferenc részt vett az 1908. évi versenyen is, de nem ért célba, és hasonló sorsra jutott műszaki problémák miatt a Savannah-i Grand Prix-n Georgiában, amelyet az Amerikai Automobil Klub rendezett.
1909 elején Szisz elhagyta a Renault céget, hogy - Renault és Delaunay-Belleville típusok javítására szakosodva - saját műhelyt nyisson Neuilly-sur-Seine-ben. Hat év távollét után, 1914 júliusában, Fernand Charron rábírta, hogy újra versenyezzen egy Alda pilótájaként a francia Grand Prix-n Lyonban. A versenyen, amelyet Christian Lautenschlager nyert a Mercedes színeiben, Szisz Ferenc autóján tiszteletképpen a N° 1-es rajtszám szerepelt, de egy sérülés miatt kicsivel a verseny fele után annak feladására kényszerült. Az európai autóversenyek története szeptemberben, az I. világháború kitörésekor időlegesen véget ért. Szisz Ferenc önkéntesként belépett a francia hadseregbe, ahol az algériai szállító csapatok vezetőjeként szolgált, míg nyolc hónappal később kórházba nem került, tífusz miatt.
A frontról visszatérve Renault és Citroën gépjárművekre szakosodva folytatta autójavító iparát. A 30-as évek elején visszavonult, és feleségével a Párizstól mintegy 40 kilométerre fekvő Auffargis-i villájában élt, amíg 71 éves korában tüdőgyulladásban el nem hunyt. Az Auffargis-i temetőben helyezték örök nyugalomra. Felesége 1958-ban követte, "Famille Szisz" feliratú fekete márvány sírjukat a Francia Autóklub és a Renault Művek tartják karban. Szisz Ferenc emlékét Franciaországban számos emlékmű őrzi, továbbá három múzeum: a Szisz Múzeum, amely a Le Mans-i versenypálya közelében található Renault Múzeum része, a Renault Történeti Múzeum, és a Haris testvérek Autós Múzeuma. Szerkesztőségünk éppen ma javasolta írásban, hogy a Hungaroring célegyenes-végi, első (jobb) kanyarját Szisz Ferencről nevezzék el az idei Magyar Nagydíj idején. Egyébként 2003. óta az új főbejárat előtt Szisz Ferenc autós szobra fogadja a látogatókat.
A Renault pedig a 100 éves jubileum évét méltó módon ünnepelné meg azzal, ha ismét világbajnok lenne. De ehhez még a Ferrarinak és Michael Schumachernek is lesz egy-két szava.
