A városka Jó Pásztorról elnevezett szemináriumának belső udvarát Gilles Villeneuve-ről nevezték el.

Hihetetlen, hogy a kanadai pilóta halála után majd' egy negyedszázaddal mennyire eleven a Villeneuve-legenda. Lehet, hogy ebben némi szerepe van azért Jacques-nek is, bár amit az utóbbi jónéhány évben művelt, annak semmi köze nem lehet Gilles „életművéhez”.
Ezen a csütörtökön a hatalmas, újrakövezett és felújított teret már késő délután temérdek rajongó lepte el, és kevesen voltak, akik semmiféle Villeneuve-relikviát ne aggattak volna magukra. Jó olasz szokás szerint számosan voltak a díszegyenruhában és maffiózó-napszemüvegben ácsorgó csendőrök és a különböző bíbor- és lila színekben pompázó egyházi méltóságok - végül is az épület, ami a teret körbeveszi, egy papi szeminárium..
Este hat után lassan megérkeztek az illusztris személyiségek is. Elsőként Joanna, Gilles özvegye, akin nem túlzottan látszanak meg az elszállt évek. Kék szeme világít, a régi ismerősök garmadájától egyre-másra meghatódik. Aztán jön Jacques. Nagyon disztingvált. Fekete inget húzott erre az alkalomra, fekete farmer van rajta. Anyjával puszival üdvözlik egymást.. Végül befut a Jean Todtot fuvarozó hatalmas, fekete Maserati.
Jöhet az olasz himnusz, és a beszédek.
Mit is lehet mondani Gilles Villeneuve-ről, amit korábban még nem mondtak el?
Újat alapvetően semmit. De természetesen nem mindegy, hogy a hozzá legközelebb állók szájából mi hangzik el egy ilyen alkalommal.
- Nem tagadom, mindig megráz, hogy Gilles mennyire ott él az emberek szívében - mondta a mikrofonba Joanna. - Én feleségeként természetesen másképp, másmiért is szerettem őt, mint a rajongók, de néha arra jutok, hogy a világon szerte mindazok, akik ma is emlékeznek rá, már-már misztikus módon a szívükbe zárták. Az, hogy Imola, az a város, ahol Gilles a legutolsó versenyét futotta, most megemlékezik róla, és örök emléket állít neki, egyféle elégtétel is. Kimondhatatlanul jól esik ez a gesztus a város vezetésétől és mindazoktól, akik gondoltak erre..
Ováció, taps, fütty, örömteli zajongás mindenhonnan. Joanna könnyes szemmel lép le az emelvényről.
Jean Todtnak össze kell szednie magát, hogy érdemben hozzá tudjon tenni valamit ezekhez a szavakhoz.
- Ha a Ferrari történetét végigtekintünk, sok-sok nagy név ötlik az eszünkbe. Egy biztos, hogy az egyik máig legfényesebben ragyogó név közülük Gilles Villeneuve-é. Küzdőszellem, bátorság, gyorsaság, ezek voltak a jellemzői, és az alapító Enzo Ferrari ezeket a versenyzői erényeket értékelte a legnagyobbra. A sors néha igazságtalan, hiszen Gilles sosem lett világbajnok. De lám, ilyen értelemben az adatok, az elért címek mit se számítanak. Ha valaki azt tudta, amit ő, aki úgy versenyzett, mint ő, azt az értékítélet és az emlékezet odaemeli, ahová való: a legnagyobbak közé.
Egy örökifjú pilóta, aki manapság 56 éves lenne. Tán kissé megőszült fürtökkel fogadná a rajongók hódolatát, ami kijár egy „nyugdíjas" versenyzőnek. De már 24 éve halott. Április 20-a óta Imolában egy csodás, igazi olasz hangulatú tér viseli nevét. Örökre.