cikkek ::
Pole position rekord: váltás az élen
2006. április
Ezek csak számok, mondta Schumacher. Ám fontos és jellemző számok, bizonyos képességekre utalnak.
Ayrton Senna legutolsó versenyén, Imolában is az első rajtkockából indult, akkor 65.-ször. Most, tizenkét év után Schumacher túlszárnyalta.
Amikor Ayrton Senna 1984-ben megérkezett Forma-1-be, a pole position örökranglistát még mindig Jim Clark vezette. A skót fenomén az 1960-as években, mindössze 72 versenye során 33-szor (45,83%) indult az élről. Az aktív pilóták közül 1984-ben a világbajnok Lauda büszkélkedhetett a legtöbb pole-lal, szám szerint 24-gyel, de ő utoljára 1978-ban volt edzéselső, és már nem volt olyan gyors, hogy a statisztikában előrébb rukkoljon. Senna ebben az első évében a Toleman csapatnál szolgált, ez számára tipikus tanulóév volt, amikor már megmutatta oroszlánkörmeit, de az autója messze nem adott alkalmat számára arra, hogy legjobb legyen vele az edzésen. Ám 1985-ben átszerződött az akkor Renault turbó motort használó Lotushoz, ahol már a második futamon, a Portugál Nagydíjon megszerezte pályafutása első pole-ját. És onnantól kezdve már nem igen volt megállás. A következő szűk egy évtizedben Senna volt az edzéskirály, még akkor is, ha három olyan év is akadt (1987, 1992, 1993), amikor csupán egyetlen első rajtkockát tudott összehozni.
A három Lotusnál töltött három év során (1985-1987) 16 pole-t gyűjtött, majd a Mclarennél 1988-1993 között nem kevesebb, mint 46 alkalommal volt verhetetlen az időmérőkön - 1988 és 1989-ben, mindkét évben 13-13-szor állt a rajtrács élén, ezt csak Mansell tudta überelni, aki 1992-ben 14-szer volt edzéselső.
Senna 1994-ben szerződött át Frank Williamshez, ahol mindössze 3 versenyen indult, Brazíliában, a Csendes-Óceániai Nagydíjon és Imolában. Mindannyiszor az élre kvalifikálta magát - de nem sok szerencsét hozott számára, kétszer kiesett, majd az utolsó futamon halálosan karambolozott. Egyébként Senna 65 pole-jához (40,37%) képest csupán 41-szer nyert, és mindössze 29 győzelmet ért el úgy, hogy az első helyről indult.
Amikor Ayrton meghalt, a trónkövetelő Michael Schumachernek még egyetlen edzéselsősége sem volt. De mintha csak "váltották volna" egymást: a következő verseny helyszínén Schumi megszerezte a legjobb edzésidőt, és abban az évben még 5-ször volt a legjobb az időmérőn. Ám a továbbiakban Schumi nem igazán jeleskedett: egészen 1999-ig évente maximum 4-szer ért el pole-t, de jellemzőbb volt a 3. Aztán amikor 2000-től megkezdődött fantasztikus Ferrari-sikerszéria, természetesen Schumacher pole-jainak száma is ugrásszerűen megnőtt. És hát ne feledjük, hogy Schumi bőségesen elhagyta már Ayrtont a nagydíjak számát tekintve, és hát nyilván több esélye van valakinek a gyűjtögetésre 234 nagydíj során, mint a Sennának adatott 161 futam során.
Schumacher 2004 végéig 63 pole-t szerzett - és megkezdődött az imádkozás, hogy legalább ezt az egy rekordot "hagyja békén", hadd legyen az örökre Sennáé. És nagyon úgy nézett ki, hogy a fohászok meghallgatásra találnak, elvégre a tavalyi Ferarrival nem lehetett nagyokat szakítani. Tényleg, az élboly közelébe sem került, míg éppen a Magyar Nagydíjon, ki tudja honnan, a Schumacher és a Ferrari elővarázsolt egy szuperkört: megvolt a 64. pole - már csak egy választotta el a mágikussá vált 65-től.
Aztán idén Bahrainban, ugyanilyen meglepő módon, a télen nem igazán remeklő Ferrarival a német legjobb időt ért el - tehát beállította Senna rekordját. És most, másfél hónappal később Imolában megszületett a 66. edzéselsőség is. Van ebben is valami misztika, vagy szimbolika: a hely ugyanaz, Imola.
Schumacher 66 pole-jához (28,20 %) képest azonban immár 85-ször tudott nyerni, és 37 győzelmet szerzett az élről indulva.
Egy korszak, mondhatni, lezárult. Az is valószínű, hogy Schumi tovább fogja növelni sikereit, számszerűen is. De ahogy szombat délután ő maga mondta: ezek csak számok. És Ayrton Senna attól, hogy immár nem ő vezeti a pole position örökranglistáját, egy jottányit sem lett kevesebb.
Ayrton Senna legutolsó versenyén, Imolában is az első rajtkockából indult, akkor 65.-ször. Most, tizenkét év után Schumacher túlszárnyalta.
Amikor Ayrton Senna 1984-ben megérkezett Forma-1-be, a pole position örökranglistát még mindig Jim Clark vezette. A skót fenomén az 1960-as években, mindössze 72 versenye során 33-szor (45,83%) indult az élről. Az aktív pilóták közül 1984-ben a világbajnok Lauda büszkélkedhetett a legtöbb pole-lal, szám szerint 24-gyel, de ő utoljára 1978-ban volt edzéselső, és már nem volt olyan gyors, hogy a statisztikában előrébb rukkoljon. Senna ebben az első évében a Toleman csapatnál szolgált, ez számára tipikus tanulóév volt, amikor már megmutatta oroszlánkörmeit, de az autója messze nem adott alkalmat számára arra, hogy legjobb legyen vele az edzésen. Ám 1985-ben átszerződött az akkor Renault turbó motort használó Lotushoz, ahol már a második futamon, a Portugál Nagydíjon megszerezte pályafutása első pole-ját. És onnantól kezdve már nem igen volt megállás. A következő szűk egy évtizedben Senna volt az edzéskirály, még akkor is, ha három olyan év is akadt (1987, 1992, 1993), amikor csupán egyetlen első rajtkockát tudott összehozni.
A három Lotusnál töltött három év során (1985-1987) 16 pole-t gyűjtött, majd a Mclarennél 1988-1993 között nem kevesebb, mint 46 alkalommal volt verhetetlen az időmérőkön - 1988 és 1989-ben, mindkét évben 13-13-szor állt a rajtrács élén, ezt csak Mansell tudta überelni, aki 1992-ben 14-szer volt edzéselső.
Senna 1994-ben szerződött át Frank Williamshez, ahol mindössze 3 versenyen indult, Brazíliában, a Csendes-Óceániai Nagydíjon és Imolában. Mindannyiszor az élre kvalifikálta magát - de nem sok szerencsét hozott számára, kétszer kiesett, majd az utolsó futamon halálosan karambolozott. Egyébként Senna 65 pole-jához (40,37%) képest csupán 41-szer nyert, és mindössze 29 győzelmet ért el úgy, hogy az első helyről indult.
Amikor Ayrton meghalt, a trónkövetelő Michael Schumachernek még egyetlen edzéselsősége sem volt. De mintha csak "váltották volna" egymást: a következő verseny helyszínén Schumi megszerezte a legjobb edzésidőt, és abban az évben még 5-ször volt a legjobb az időmérőn. Ám a továbbiakban Schumi nem igazán jeleskedett: egészen 1999-ig évente maximum 4-szer ért el pole-t, de jellemzőbb volt a 3. Aztán amikor 2000-től megkezdődött fantasztikus Ferrari-sikerszéria, természetesen Schumacher pole-jainak száma is ugrásszerűen megnőtt. És hát ne feledjük, hogy Schumi bőségesen elhagyta már Ayrtont a nagydíjak számát tekintve, és hát nyilván több esélye van valakinek a gyűjtögetésre 234 nagydíj során, mint a Sennának adatott 161 futam során.
Schumacher 2004 végéig 63 pole-t szerzett - és megkezdődött az imádkozás, hogy legalább ezt az egy rekordot "hagyja békén", hadd legyen az örökre Sennáé. És nagyon úgy nézett ki, hogy a fohászok meghallgatásra találnak, elvégre a tavalyi Ferarrival nem lehetett nagyokat szakítani. Tényleg, az élboly közelébe sem került, míg éppen a Magyar Nagydíjon, ki tudja honnan, a Schumacher és a Ferrari elővarázsolt egy szuperkört: megvolt a 64. pole - már csak egy választotta el a mágikussá vált 65-től.
Aztán idén Bahrainban, ugyanilyen meglepő módon, a télen nem igazán remeklő Ferrarival a német legjobb időt ért el - tehát beállította Senna rekordját. És most, másfél hónappal később Imolában megszületett a 66. edzéselsőség is. Van ebben is valami misztika, vagy szimbolika: a hely ugyanaz, Imola.
Schumacher 66 pole-jához (28,20 %) képest azonban immár 85-ször tudott nyerni, és 37 győzelmet szerzett az élről indulva.
Egy korszak, mondhatni, lezárult. Az is valószínű, hogy Schumi tovább fogja növelni sikereit, számszerűen is. De ahogy szombat délután ő maga mondta: ezek csak számok. És Ayrton Senna attól, hogy immár nem ő vezeti a pole position örökranglistáját, egy jottányit sem lett kevesebb.
