Egy falucska benyomását keltő kisváros a Rajna-menti Pfalz tartományban, Köln mellett. Amiről bizony alig hallott valaki 1991-ig, holott itt született a 19. század nagy egyházi szociálreformere, Adolf Kolping (1813-1865) - is. Ám az utóbbi 12 évben Kerpennel többnyire csak egyetlen nevet azonosítanak: a Schumachert. Előbb Michaelt, majd Ralfot. Akikről minden kerpeni tud - más kérdés, hogy ki mint vélekedik róluk.


Platánfákkal szegélyezett kis utacska vezet el Kerpenig, ha léterünk a Kölnt Koblenz-cel összekötő 61-es autóútról. Szombat délután nyári csönd, már-már azt lehet mondani: unalom ül az utcákon. Az első kiskölök, akivel összetalálkozom, piros pólóban gördeszkázik, de csak közelebb érve derül ki, nem is Schumi-szerelésben virít, hanem Bayern-mezben.
A Schumacher-testvérek körül zajló nagy csindrattára való tekintettel az ember hajlamos minden kanyarban, minden utcasarkon valami „jelet” keresni. SCHU-, látom már messziről egy óriási épületen a felirat elejét, a többit a lombok eltakarják. De aztán csak egy diszkont cipőáruház. Az kétségtelen, egy-egy ablakból némán lóg a Ferrari-zászló, némely kirakatból felém mosolyog a világbajnok fakulófélben lévő posztere, de ennyi. Úgy tűnik, Keprenben sem „kötelező” a Schumi-gúnya, mint az arab világban a csador. A moziban az Old Heroes amerikai film fut – hát itt most mai hősök nyomában járok...
A főtér a Szent Ulrich templommal, kertjében Kolping szobra. A tér egyetlen várakozó taxisa jószádékúan vigyorog egyet, amikor arra invitálom, beszélgessünk kicsit a Schumacher-őrületről.
– Lecsendesedőben van. 2000-ben, amikor Michael először lett bajnok a Ferrarival, akkor kellett volna idejöjjön. Azóta annyira hozzászoktunk a sikerhez, hogy már a mindennapok része. Persze, ma is vannak kocsmák, ahol a kemény mag együtt tombol a futamok alatt és minden Schumival van kitapétázva. Én megnézem a startot meg a befutót, aztán annyi. Különben is, Ralfot sokkal jobban bírom, ő olyan emberi maradt, csak éppen nem szokott nyerni. Amúgy meg azt mondom, Kerpen sokkal több, mint a két Schumi együttvéve.
– Elképzelhető, hogy létezik olyan helyi lakos, aki még sosem hallott Schumiékról? – teszem fel az ártatlan kérdést.
Erre a naivitásra azért a taxis is elmosolyodik:
– Ehhez nem csak vaknak és süketnek kell lenni, de hülyének is!
Ebben a sommás megállapításban megnyugodva igyekszem tovább, amikor a tér sarkáról egy, láthatólag néhány sörön túlesett, ötven körüli férfi kezd el felém integetni. Aki aztán végképp megmondja az őszintét Schumacher-ügyben:
– Engem ez az egész autóversenyzősdi nem érdekel. De az igenis szemét dolog a tisztelt Schumacher uraktól, hogy elhúztak innen a szülőföldjükről és egy kanyiló adót se fizetnek annak az országnak, amelyik felnevelte őket, aminek mindent köszönhetnek.
Hát hogy Michael és Ralf kinek mit köszönhet, abba most ne menjünk bele, inkább menjünk bele a Michael Schumacher Centerbe, amit a Kerpennel szomszédos Sindorfban építettek fel. A komplexum legnépszerűbb és legnagyobb része a gokart-pálya, ahol 10 euróért bárki kipróbálhatja magát, miközben a díszletet a két világhíresség egykori versenygépei, néhány F1-es Ferrari és egy Jordan szolgáltatja, végül pedig kapnak egy oklevelet, hogy abszolválták a Michael Schumacher Gokart-kurzust. No persze, ez még nem belépő a Forma-1-be.
Rolf Deimel, a klub vezetője kalauzol a múzeumban. Nem nehéz kivenni szavaiból: egy elkötelezett Schumacher-hívővel állunk szemben.
- Mind a négy német F1-pilóta ebben klubban kezdett gokartozni: a Schumacherek, Frentzen és Heidfeld is. Gyerekkoruk ismerem őket. Csoda-e, ha kicsit elfogult vagyok? Ralf papíron a kölyökprogram vezetője, no persze ez annyit jelent, hogy évente egyszer eljön hozzánk és aláírást osztogat.
Finoman puhatolózom afelől, amit a kerpeni főtéren hallottam.
– Michael és Corinna lakott itt egy ideig a szomszédos Mannheim faluban, de egy perc nyugtuk nem volt. Éjjel is az ablakuk alatt ricsajoztak. Most már Michaelnek is és Ralfnak is az a legfontosabb, hogy a családjukat nyugalomban tudhassák. Meg talán, én arra is gondoltam már, félnek is egy kicsit, mondjuk, féltik a gyerekeiket.
Ettől függetlenül nem felejtenek a Schumacherek. Hamarosan egy szálloda és egy bevásárlóközpont építése kezdődik meg, azaz Michael „munkahelyet teremt” szűkebb pártáriájában. Ennek pedig csak örülni lehet, akár nézi valaki vasárnap délután a futamot, akár nem.
A Schumi Fan Shopból pedig senki sem jön ki üres kézzel. A 9 éves Tobias piros szatyrában csak egy ceruzakészlet és egy radír szerénykedik (8,90 euro).
– Annyi autója van már otthon, hogy azt nem vagyok hajlandó újat venni – mondja az anyuka. – Ezt legalább tudja használni a suliban. Még menőzhet is vele.
– Klasse! – vigyorog Tobias, ami mai magyar nyelven annyit tesz: tök király.
Mint ahogy Michael Schumacher is király. Vagy inkább ász?